69 millió évvel ezelőtt, a kréta időszak végén egy mai búvár- és vöcsökfélékre emlékeztető madár vadászott az Antarktiszt körülvevő vizekben. Egy szinte teljes épségben megőrződött koponyának köszönhetően kutatók most megerősítették, hogy a lúdalakúak közé tartozó állat a modern madarak legősibb ismert képviselője lehetett – írta meg szerdán a Reuters.

Christopher Torres, a kaliforniai Pacific Egyetem őslénykutatója és kollégái a szerdán a Nature folyóiratban megjelent tanulmányukkal egy több évtizedes tudományos vita végére tehetnek pontot, ami az antarktiszi félszigethez közeli megtalálási helyéről elnevezett Vegavis iaai madár pontos rendszertani besorolása körül folyt.

„Ez a koponya rengeteg információt ad nekünk a modern madarak [Aves] korai evolúciójáról” – mondta a Science hírportáljának Federico Agnolín, a Bernardino Rivadavia Természettudományi Múzeum kutatója, aki nem vett részt a kutatásban. „Ez tényleg egy első osztályú felfedezés” – tette hozzá. A modern madarak (Aves) a kréta időszakban alakultak ki madárszárnyú dinoszauruszokból (Avialae), amiknek első képviselői, köztük az ismert Archaeopteryx 150 millió évvel ezelőtt jelentek meg a Földön.

A Vegavis iaai első fosszíliáira még 1992-ben találták rá a Vega-szigeten, de a fajt csak 2005-ben írták le, a lúdalakúak (Anseriformes) közé sorolva őt. Ehhez a madárcsoporthoz tartoznak ma többek közt a récék, a ludak, a hattyúk is. Mások ugyanakkor megkérdőjelezték, hogy a Vegavis egy korai lúdalakú lenne, de a vitát egy ép koponyafosszília hiányában nem lehetett megnyugtatóan lezárni.

2011-ben aztán a kutatóknak szerencséjük lett, és a Vega-szigeten találtak egy viszonylag ép Vegavis koponyát. Ezt később nagy felbontású CT-vel háromdimenzióban rekonstruálták, hogy anatómiai jellegeit össze tudják hasonlítani más madarakéval. Az állatnak hosszú, keskeny csőre volt, és felső állkapcsának első felét egy nagy méretű premaxilla csont alkotta, ami a modern lúdalakúak egyik jellegzetessége. „A neuroanatómiája alapján úgy néz ki, mint egy ma is élő madár” – mondta Amy Balanoff, a Johns Hopkins Egyetem evolúcióbiológusa, aki nem vett részt a kutatásban.

A Vegavis a kréta végén mérsékelt éghajlatú, jégmentes déli kontinens körüli sekély vizekben vadászott halakra és más apró állatokra. „Tudjuk, hogy a Vegavis más madarakkal és sok különböző hallal élt együtt a tengeri élőhelyén. De a mai állapottal ellentétben ellentétben klasszikus kréta időszaki állatok is ott voltak az élőhelyen” – mondta Patrick O’Connor, a tanulmány egyik társszerzője. Ezek közé tartoztak plezioszauruszok, moszaszauruszok és az ammoniteszek.

Három millió évvel később, a kréta időszak utolsó napján mindennek egy pillanatás alatt vége szakadt, amikor a Chicxulub-kisbolygó becsapódása a madarakon kívül minden más dinoszauruszt, valamint a fajok közel háromnegyedét eltörölte bolygónkról. Az antarktiszi ludak viszont megúszták, és a kihalás által teljesen átformált bolygón a Vegavis közeli rokona, a Conflicto antarcticus folytatta a halak utáni vadászatot.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: