„A vadászoknak semmi szükségük rájuk, ahogy a gazdálkodóknak sem. Azt mondják, hogy a hiúzok több turistát hoznak majd a régióba, de ez nem éri meg, ha megváltozik miattuk az életünk” – panaszkodott José Martín, Almaraz de Duero község polgármestere a Guardiannek. Nem a polgármester az egyetlen, aki szerint nem jó ötlet a ragadozók visszatelepítése, a katalán kormányzat a múlt hónapban döntött úgy, hogy megakadályozza a medvék, farkasok és hiúzok betelepítését a régióba, mert a ragadozók a Revolta Pagesa mezőgazdász-szövetség szerint veszélyt jelentenének az állatállományra.

Ez a medve és a farkas esetében még elképzelhető, de Ángel Samper, a Vox politikusa szerint a hiúzok is rátámadnak a birkákra, ami Pérez de Ayala hiúzszakértő szerint nem jelent komoly veszélyt, az állatok gazdasági károkozása ugyanis nem is mérhető. Az ibériai hiúz javarészt nyulakra vadászik, ha pedig kevés a nyúl, kacsát, fiatal őzet vagy fácánt fog. Pedro Sarmento ökológus, a hiúzmentő program egyik vezetője szerint a visszatelepített példányok néhány esetben utat találtak maguknak a tyúkólakba, de ezt nem nevezte elterjedtnek.

Javarészt nyulat fogyaszt

Mivel a ragadozók Pérez de Ayala szerint 90 százalékban nyulat fogyasztanak, a húsz éve zajló visszatelepítési kísérletben is azokban a régiókban engedték szabadon az állatokat, ahol nagyobb volt a nyúlpopuláció. A WWF szerint a még mindig zajló hiúzprogramban éppen ezért a spanyol kormánynak nyúlutánpótlásról is gondoskodnia kell – miközben ott, ahol túlszaporodtak a nyulak, a hiúzok éppen erre nyújtatnának megoldást, de Katalóniában a gazdák inkább a rágcsálók alumínium-foszfidos mérgezésére szavaztak.

A hiúzszakértő szerint a vita nem szakmai, hanem politikai jellegű, és a legkevésbé sem a hiúzokról szól, hanem inkább a szélsőjobboldali Vox politikai érdekeiről. A párt több politikusa is ellenzi a hiúzprogramot, mondván, hogy ez a vadászok és a gazdálkodók érdekeit is sérti, ráadásul felesleges is.

A környezetvédők januárban sikertörténetként ünnepelték a hiúzmentő programot: Spanyolországban és Portugáliában ekkorra már kétezer állat élt természetes körülmények között, miközben a kilencvenes évek végén már csak alig száz példányt tartottak számon.

A programban egy spanyol és egy portugál populáció tagjait pároztatják egymással, a fiatal példányokat pedig szabadon engedik – már ott, ahol a regionális vezetés ezt meg is engedi. A hosszabb távú cél az öt-hatezres állomány elérése lenne, ekkor lehetne egyértelműen kijelenteni, hogy az ibériai hiúz megmenekült.