A vikingek, a narválagyar európai importőrei végighazudták a kontinenst az unikornisokról szóló mesékkel, amelyek miatt a szarvak (agyarak) iránti kereslet olyannyira megnőtt, hogy egy darabért akár egy kastély árát is el lehetett kérni. A tizenhatodik században már nem illett ekkorát hazudni, a narválból „tengeri unikornis” lett, de az agyarakat változatlanul nagy becsben tartották, és varázserőt tulajdonítottak nekik. Azóta eltelt némi idő, de a narválagyar körüli homály csak alig csökkent, csak most már nem az a kérdés, hogy varázserejű-e, hanem az, hogy egyáltalán mire való. Erre ad választ az a drónfelvétel (és az a hozzá készült tanulmány), amelyet Észak-Kanadában készítettek egy ottani narválrajról.

A felvételen a narválok mellett sarkvidéki szemlingek (Salvelinus alpinus) és jeges sirályok (Larus hyperboreus) láthatóak, az előbbieket a narválok üldözik, az utóbbiak pedig megpróbálnak lecsapni a ragadozók által felijesztett halakra. Az állatok viselkedéséből úgy tűnik, hogy nem vérre menő zsákmányszerzésről van szó: az egyik esetben egy idősebb példány megközelíti az agyarával a szemlinget, egy fiatalabb pedig utánozni próbálja.

Ritka látvány

Greg O’Corry-Crowe ökológus, a tanulmány vezető szerzője szerint a drónfelvétel alapján az agyar a zsákmányszerzés és a játék mellett a környezet felfedezésében is szerepet játszik. A videó azért is fontos mérföldkő a narválkutatásban, mert nagyon ritkán sikerül az állatokat a természetes élőhelyükön megfigyelni, és ez az első eset, hogy filmre vették, ahogyan játszanak.

A narválok meglepően fürgén és pontosan tudják követni a kiszemelt hal mozgását, és ahogy a videón látszik, ügyesen terelgetik is őket. Az agyarral az állatok nem szúrnak, a zsákmányszerzéshez inkább ütnek vele, ezzel megbénítva vagy megölve a kiszemelt halat vagy polipot. Mivel a narválnak az egyetlen irdatlan agyarán kívül nincs foga, az így megbénított prédát egészben nyeli le. A most rögzített halterelgetésnél az állatok nem törekedtek a zsákmány elkapására, csak szórakoztak – illetve gyakorolták a vadászatot.

A narvál a klímaváltozás egyik legnagyobb vesztese: a sarkvidék felmelegedésével megritkultak a korábban elterjedt zsákmányállatok, a melegebb vizeket kedvelő új fajok viszont több higanyt tartalmaznak, amelynek a nyoma az állatok agyarából is kimutatható. A meleg miatt visszahúzódik a jég is, ami fedezékül szolgálna az állatok számára a ragadozók, elsősorban a kardszárnyú delfinek elől.