Tíz agyar vizsgálatából mutatták ki, hogyan hat a klímaváltozás a narválokra

Nincsen jövőnk tudomány nélkül, nincsen Qubit nélkületek. Támogasd a munkánkat!

Egyre több higany található a narválok szervezetében – derítették ki a kanadai McGill Egyetem kutatói egy frissen megjelent tanulmányukban, amelyben tíz, 1962 és 2010 között begyújtott narválagyart vizsgáltak. A tudósok idővel egyre több higanyt találtak az állatok szervezetében, amiért a környezetszennyezés mellett a narválok változó étkezési szokásai is okolhatók. 

A változó étrendért persze nem az állatok kényes ízlése tehető felelőssé, hanem a klímaváltozás, ami még a többi sarkvidéki állatnál is jobban sújtja a narválokat. Az agyarak elemzéséből úgy tűnik, hogy a narválok körülbelül 1990-ig az északi vizekre jellemző zsákmányállatokat ejtettek, a jég olvadásával azonban új, melegebb vizeket kedvelő halak is felkerültek a menüre, ezekben pedig több higany volt, mint északi társaikban. Az olvadás más szempontból is megártott a narválnak: eltűnt az a jég, ami a zsákmányállatai mellett menedéket is biztosított az állatoknak, így a narválok nem tudnak hova bújni a rájuk vadászó kardszárnyú delfinek elől. 

Narválagyar a Smithsonian Múzeum kiállításánFotó: WIN MCNAMEE/Getty Images via AFP

A kutatók azt is kimutatták, hogy miközben az állatok étrendje az 1990 óta folyamatosan tartó olvadás miatt változott meg, 2000 után ugrásszerűen megemelkedett a szervezetük higanyszintje. Ez a tanulmány szerint részben a délkelet-ázsiai fosszilis üzemanyaghasználat miatt történhetett, részben pedig a felmelegedés hatására. 

Agyarablak a múltba

Egy korábbi, a jelenlegitől független tanulmány szerint a permafroszt olvadásával akár 15 millió liter higany juthat az élővilágba, a nehézfém az élelmiszerláncba kerülve pedig komoly toxikológiai veszélyt jelent. Az örök fagy felengedésével a higany mellett több millió tonna szén-dioxid, metán és különböző kórokozók is elszabadulhatnak, így például Szibériában a fekete himlő kórokozója került elő a jégből, Alaszkában pedig a spanyolnátháé.

Rune Dietz, a tanulmány egyik szerzője, a dániai Aarhus Egyetemen biológusa szerint a mostani kutatás azért fontos, mert bebizonyították, hogy az agyar elemzésével sok mindent ki lehet deríteni a narválok életéről, ezért a különböző korokból származó agyarak vizsgálatával a kutatók pontos képet kaphatnak az északi vizek életéről. 

A világ számos múzeumában őriznek narválagyarakat: ezekről a középkorban azt gondolták, hogy a mesebeli unikornishoz tartoznak, ezért mesés összegeket fizettek értük a vikingeknek, akik elterjesztették ezt a tévhitet.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: