Hátborzongató arckifejezésű, cserélhető fejű agyagfigurákat találtak El Salvadorban

Ritka leletre bukkantak a Varsói Egyetem régészei El Salvadorban, a fővárostól körülbelül 70 kilométernyire lévő San Isidro megyében: öt agyagfigurára, amelyeket 2400 évvel ezelőtt temettek el az egykori település legnagyobb piramisának tetején. Jan Szymański, az ásatás vezetője szerint látszott, hogy a szobrokat igyekeztek a piramis mértani közepén elhelyezni, ami arra utal, hogy különösen nagy becsben tarthatták őket. Guatemalában és El Salvadorban már kerültek elő hasonló figurák, de ezek kivétel nélkül női alakokat ábrázoltak, a mostani leletben viszont egy férfi szobrocskája is szerepel.

A korábbi leletek többsége ráadásul nem is kiemelt fontosságú helyekről került elő, ezért sokáig úgy gondolták, hogy ezek hétköznapi használati tárgyak lehettek – viszont a legtöbb lelőhely bolygatott volt. 2012-ben aztán egy sír mellékleteként négy törött, de hiánytalan figurára bukkantak.

Ezeket a négy égtájnak megfelelő tájolással helyezték el, ami arra utal, hogy a sírba helyezett többi értékkel együtt nagy jelentőséget tulajdonítottak nekik. A korábban előkerült figurák némelyikén látható volt, hogy valamilyen módon mozgathatóvá tették a kezeiket, az egyiknek a feje is elforgatható volt, a mostaniak közül a nagyobb női alakoknak a feje különálló, így forgatható, levehető és cserélhető is. A nagyobb szobrok nagyjából harminc centi magasak, az egyik kisebb 10, a másik 18 centis.

Rémült, távoli, ijedt, mérges

A nagyobb szobrok üres tekintettel merednek a semmibe, ha szemből nézzük őket, de felülről már mérgesnek látszanak. Távolabbról rémültnek tűnnek, közelebbről unottnak – ez Szymański szerint nagy valószínűséggel meg is felelt az ismeretlen művész szándékának.

Azt, hogy kik készíthették a műtárgyakat, a régész szerint a koruk és az elhelyezkedésük miatt különösen nehéz megmondani: a szobrok pont abban az időszakban készültek, amiről a legkevesebbet lehet tudni. Szymański szerint elképzelhető, hogy a szobrokkal eljátszottak valamit – csatát vagy mitológiai jelenetet –, de az is lehet, hogy a figurákat létező személyekről mintázták. Ebben az esetben lehetséges, hogy a férfinak tűnő szobor egy törzsfőnököt ábrázol, a női szobrok pedig a lányait vagy feleségeit. Szymański szerint az is figyelemre méltó, hogy a szobrokon nincs ruha, ami inkább azt a hipotézist erősíti, hogy bábozhattak velük, és olyan szereplőnek öltöztették be őket, amilyet a történet megkívánt.

A szobrok mellett jádekőből készült medálokat és edényeket is találtak, amelyek hasonlóak voltak a mai Nicaragua, Costa Rica és Panama területén előkerült leletekhez, így ha az nem is derült ki, hogy mire használták a bábukat, az igen, hogy a 2400 évvel ezelőtti San Isidro lakói szorosabb kapcsolatban állhattak a környező népekkel, mint korábban hitték.