Miért volt ennyire pusztító a több ezer halálos áldozattal járó mianmari földrengés?
A cikk megjelenése után jutott tudomásunkra, hogy az írás eredeti változata április 1-én, a Qubiten való közlése előtt három nappal megjelent a Telexen is. Olvasóinktól elnézést kérünk.
Március 28-án pénteken egy 7,7 magnitúdójú földrengés rázta meg Mianmart. A földmozgás az ország második legnagyobb települése, a másfél millió lakosú Mandalaj közelében történt, de jelentős hatása volt a fővárosban, Nepjidában is, sőt kilengtek az 1000 kilométer távolságban lévő thaiföldi Bangkok felhőkarcolói, egy épülő toronyház pedig összeomlott. A hivatalos jelentések 3000 körüli halálos áldozatról számolnak be, azonban ennél nagyobb lehet a tragédia, és akár egy nagyságrenddel nagyobb is lehet a halálos áldozatok száma. Miért volt ennyire pusztító ez a földrengés, mit tud mondani a tudomány? A szakmai elemzések gyorsan feltárták ennek okát, ami tanulsággal szolgálhat a jövőre nézve is, a hasonló eseményekre való felkészülésben.
A földrengés egy 1200 km hosszan, észak-déli irányba húzódó törésvonal középső részén történt, egy olyan szegmensen, ahol évtizedeken keresztül viszonylagos nyugalom volt. Azonban a földkéregben nőtt és nőtt itt a feszültség, ami végül egy hatalmas hosszon okozott kőzetelmozdulást. Ennek tágabb lemeztektonikai oka az, hogy az Indiai-kőzetlemez észak felé mozog – többek között gyűri fel a Himaláját –, a keleti oldalán pedig a Burmai-mikrolemez alá bukik. A Burmai-mikrolemez is észak felé mozog a tőle keletre lévő Szunda-kőzetlemezhez képest, köztük húzódik ez a hosszú törésvonal, ami mentén így oldalelmozdulás történhet. A Sagaing-törésvonal a Föld egyik leghosszabb és legaktívabb oldalelmozdulásos törésvonala, ami mentén az elmúlt évszázadban közel egy tucat, 7-es magnitúdónál nagyobb földrengés pattant ki.
A friss szeizmikus és földszerkezeti elemzések alapján a földrengés egy különleges típusú volt, aminek szupernyírás-földrengés a neve. Másfél perc alatt, északról déli irányba több mint 300 kilométer hosszon tört el a földkéreg kőzete a Sagaing-törésvonal mentén és 4-6 métert mozdult északi irányba a Burmai-kőzetlemez. Ez a kőzettestfeltörés és -elmozdulás jóval gyorsabban történt (másodpercentként 2-5 kilométer sebességgel), mint a levegőben mért hangsebesség és gyorsabban, mint ahogy az s-hullámok, azaz a transzverzális földrengéses nyíróhullámok terjednek a földkéreg kőzetében (innen az elnevezése, hogy szupernyírás).
Minderről Kyle Bradley és Judith Hubbard szeizmológusok számoltak be, többek között az austini Zhe Jia földrengéssebesség-elemzése és egy tajvani PhD-hallgató, Zixin Lee elemzése alapján, aki az európai Copernicus ESA Sentinel-2 műhold képét értékelte. Ebből az is kiderül, hogy a törés-elmozdulás nem egyenletes volt, hanem egyrészt Mandalaj közelében, másrészt vagy 300 km távolságban Mianmar fővárosától, Nepjidától északra volt a legintenzívebb, a kettő között pedig kisebb volt a mozgás. Ez az eredmény összhangban van az Amerikai Földtani Szolgálat (USGS) kezdeti adataival és következtetéseivel is. A mianmari földrengés megtanít minket arra, hogy a kőzetmozgások nem feltétlenül pontszerűek, még ha egy hipocentrum és epicentrum jelzi is a helyszínét, hanem sok esetben egy jelentős kiterjedésű felület mentén történik a mozgás, és ez nagyobb területen okozhat pusztítást. Ez különösen igaz az oldalelmozdulásos földrengésekre, de ilyen méretben, ilyen hosszon eddig modern eszközökkel nem jegyeztek fel ehhez hasonló eseményt (ez történt 1979-ben a kaliforniai Imperial völgyi és 1999-ben a törökországi Izmit földrengés során). Ehhez jelentős energia felszabadulásával járó földrengés társul, jellemzően >6,9 magnitúdó nagyságú.
A szupernyírásos kőzettörést alátámasztják az utórengésről rendelkezésre álló (alapvetően thaiföldi földrengés adatbázisból származó) adatok is, amelyek a fentebb említett két jelentős elmozdulásos terület körül jelennek meg, ahogy arra Jascha Polet szeizmológus hívta fel a figyelmet. Ezek között vannak >5 magnitúdó nagyságúak, amelyek további veszélyt jelentenek a térségre. A fenti tudományos magyarázat összhangban van azzal, hogy a mianmari földrengés nagy területet érintett, a USGS számítása szerint IX körüli (romboló) intenzitást ért el a módosított Mercalli-skálán, és legalább 6,5 millió emberre hatott – ez kétszerese a 2023-as török-szír földrengés során érintett lakosoknak. Egy ilyen szupernyírásos kőzettörés mentén kipattanó földrengés emiatt sokkal nagyobb pusztítást végez.
A hivatalos jelentések egyelőre 3000 körüli halálos áldozatról számolnak be, azonban a szakemberek attól tartanak, hogy ez nagyságrenddel nagyobb lehet. A hírek szerint a 300 ezer lakosú Sagaing település mintegy 80 százaléka semmisült meg. Mianmarban az épületek nagy többsége nem földrengésbiztos, ezért szinte kártyavárként omlottak össze. Ezt néhány fotó hitelesíti, bár rögtön hozzá kell tenni, hogy a közösségi médiában rengeteg valótlan AI-generált felvétel és videó is megjelenik, hasonlóan a Los Angeles városában pusztító tűzvész helyzethez. Nagyon nehéz tehát objektív képet kapni a földrengés okozta károkról, nagyon kevés hír érkezik Mianmarból, ami részben a polgárháborús helyzettel is magyarázható, részben azzal, hogy szinte lehetetlen megközelíteni a térséget, mivel a nemzetközi reptér irányító épülete is összeomlott, az utak többsége járhatatlan, részben a talajfolyás okozta károk miatt, illetve a vasúti sínek is deformálódtak. Nagy a félelem, hogy az elmúlt évtizedek egyik legnagyobb természeti katasztrófája történt.
A távolabb eső Bangkokban is érezték a földrengést, pedig a thai főváros úgy 1000 km távolságban van Mandalajtól. A magas felhőkarcolók kilengtek, a tetejükön lévő medencék vize ömlött le a magasból, egy épülő toronyház pedig összeomlott. Ennek oka az, hogy a város egy folyóvízi üledékkel kitöltött síkságra épült, a laza üledékes rétegsor pedig felerősíti a földrengéshullámok rezonanciáját, felnagyítja a hullámokat. Hasonló jelenséget tapasztaltak 1985-ben Mexikóvárosban és vélhetően hasonló okok miatt van veszélyben Bukarest is a nagy (>7) magnitúdójú Vrancea földrengések során.
A gyors tudományos elemzések fontosak és nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy világosan lehessen látni, értsük a földrengések keletkezését és mechanizmusát, illetve a lehetséges közeli és távoli hatásukat. Mindebből fontos tanulni, és ezek szerint felkészülni a jövő hasonló eseményeire.
A szerző az MTA levelező tagja, az ELTE TTK Kőzettan-Geokémiai Tanszékét vezető egyetemi tanár, az MTA–HUN-REN CSFK PannonVulkán Lendület Kutatócsoport tagja, a Tűzhányó Blog Facebook-csoport vezetője.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
