A magyar kormány több mint öt évvel ezelőtt úgy döntött, hogy átalakítja a teljes felsőoktatást. Az első lépés a budapesti Corvinus Egyetem átalakítása volt, ekkor helyezték az egyetem fölé a Maecenas Universitasis Corvini Alapítványt. Ez egyben azt is jelentette, hogy akárcsak később, a többi intézmény esetében, az egyetem legfontosabb döntéshozó szerve ez az alapítvány lett; kuratóriumi tagjai dönthettek az intézmény működési szabályairól, a költségvetésről, az intézetvezetők, az osztályvezető tanárok, de még a rektor személyéről is. A döntések java mellett több milliárd forintnyi közvagyon is az ő felügyeletük alá került.

A felsőoktatási intézmények egészen addig állami fenntartás alá tartoztak, és legfontosabb döntéshozó szervük a demokratikusan megválasztott szenátus volt. Az úgynevezett egyetemi modellváltás következtében viszont az államot fenntartóként az úgynevezett közérdekű vagyonkezelő alapítványok (KEKVA) váltották fel, az intézmények gyakorlatilag teljhatalmú urai pedig az alapítványok kuratóriumi tagjai lettek. Olyan kuratóriumoké, amelyekbe a kormány saját embereit ültette be, és összetételükbe sem a diákok, sem az oktatók nem szólhattak bele.

A modellváltást éppen emiatt érték a legélesebb kritikák, hiszen az átalakítással jelentősen csorbult az intézmények autonómiája. Emiatt több helyen nagyszabású tiltakozásokra is sor került, amelyek közül az első a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (SZFE) zajlott le. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes 2020 májusában nyújtotta be azt a törvényjavaslatot, amelynek értelmében szeptember 1-től alapítványi tulajdonba került az egyetem, majd július végén ki is nevezték az egyetem fölé helyezett közalapítvány kuratóriumi tagjait, köztük Vidnyánszky Attilát, a Nemzeti Színház főigazgatóját. És bár korábban azt ígérték, hogy az egyetem vezetése is tehet javaslatot a kuratóriumi tagokra, az intézmény által összeállított névsorból végül senki nem került be az ötfős tanácsba. A tiltakozó diákok elfoglalták az SZFE Vas utcai épületét, és a kuratórium lemondását, valamint a szenátus elvont jogköreinek visszaállítását követelték. Hiába. A kuratórium maradt, az átalakítás lezajlott, és nemcsak itt, szinte a teljes magyar felsőoktatásban: jelenleg a korábban állami felsőoktatási intézmények 70 százaléka fölött áll valamilyen közérdekű alapítvány.

Felsőoktatási intézmények és a fölöttük álló alapítványok

1. Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem - Budapesti Gazdasági Egyetemért Alapítvány
2. Dunaújvárosi Egyetem - Dunaújvárosi Egyetemért Alapítvány
3. Debreceni Egyetem - Gróf Tisza István Debreceni Egyetemért Alapítvány
4. Budapesti Corvinus Egyetem - Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány
5. Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem - Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány
6. Magyar Táncművészeti Egyetem - Magyar Táncművészeti Egyetemért Alapítvány
7. Állatorvostudományi Egyetem -Marek József Alapítvány
8. Moholy-Nagy Művészeti Egyetem - Moholy-Nagy Művészeti Egyetemért Alapítvány
9. Semmelweis Egyetem - Nemzeti Egészségügyi és Orvosképzésért Alapítvány
10. Neumann János Egyetem - Neumann János Egyetemért Alapítvány
11. Nyíregyházi Egyetem - Nyíregyházi Egyetemért Alapítvány
12. Pannon Egyetem - Pannon Egyetemért Alapítvány
13. Óbudai Egyetem - Rudolf Kalman Óbudai Egyetemért Alapítvány
14. Soproni Egyetem - Soproni Egyetemért Alapítvány
15. Széchenyi István Egyetem - Széchenyi István Egyetemért Alapítvány
16. Szegedi Tudományegyetem - Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány
17. Színház- és Filmművészeti Egyetem - Színház- és Filmművészetért Alapítvány
18. Testnevelési Egyetem - Testnevelési Egyetemért Alapítvány
19. Tokaj-Hegyalja Egyetem - Tokaj-Hegyalja Egyetemért Alapítvány
20. Miskolci Egyetem - Universitas Miskolcinensis Alapítvány
21. Pécsi Tudományegyetem - Universitas Quinqueecclesiensis Alapítvány

Mára csupán hat olyan felsőoktatási intézmény maradt az országban, amit nem egy-egy KEKVA irányít. Ilyen

• a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem;
• a Magyar Képzőművészeti Egyetem;
• a bajai Eötvös József Főiskola;
• a Nemzeti Közszolgálati Egyetem
• a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME);
• valamint az Eötvös Loránd Tudományegyetem (ELTE).

Ez persze nem jelenti azt, hogy a tiltakozások is elmaradtak, éppen ellenkezőleg: legutóbb a szintén modellváltó Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen (MOME) keltek ki a rendszer ellen a diákok. Az első probléma a 2023-as rektorválasztás volt: a kuratórium felülírta a szenátus döntését, és Koós Pál oktatási rektorhelyettest választotta meg, miközben a szenátus Vargha Balázst, a Média Intézet igazgatóját javasolta. A rektor azután lehetetlenült el, hogy kiderült, átalakítják az intézmény szerkezetét, és az ezen belül létrehozott tudásközpontok vezetői pozícióira pályázatokat írtak ki. Ám a rektor a tudásközpontok élére nem minden esetben a szenátus és a szakmai bizottság jelöltjeit nevezte ki. És bár az ügy eredményeként a rektor lemondott, a kuratóriumban mindenki a helyén maradt – nemcsak a MOME-n, abban a kuratóriumban is.

A 127,5 milliárdos fiaskó

Az új modellben működő egyetemek közül az elmúlt hetekben megkülönböztetett figyelem irányult a kecskeméti Neumann János Egyetemre, ami 2016-ban jött létre a korábbi Kecskeméti Főiskola és a Szolnoki Főiskola egyik karának egyesítésével. Az intézmények jelenleg három kara és 3-4 ezer hallgatója van. A fölötte álló közérdekű alapítvány, mint az a fenti listában is látszik, a Neumann János Egyetemért Alapítvány, amely 2020-ban és 2021-ben 144,4 milliárd forinthoz jutott az államtól infrastruktúra-fejlesztésre, egyéb fejlesztésekre, valamint az „alapítványi célok” megvalósítására. Ahelyett viszont, hogy ezeket a célokat teljesítették volna, a pénz nagy részét – 127,5 milliárd forintot – befektették, mégpedig az Optima Zrt. nevű cégbe, egészen pontosan annak kötvényeibe és befektetéseibe.

Az akkor még Matolcsy György által vezetett Magyar Nemzeti Bank 2016-ban hozta létre több mint 200 milliárd forintból alapítványait, amelyekből mára csak egy maradt. Ennek az alapítványnak a cége az Optima Zrt., amely főleg ingatlanbefektetésekkel foglalkozik. A Neumann János Egyetemre vonatkozó botrány pedig azután tört ki, hogy Matolcsy György jegybankelnöki posztról történő távozása után az Állami Számvevőszék kiadta jelentéseit, amelyekben többek között ezzel a befektetéssel is foglalkozik. Ebből derült ki, hogy az egyetem még ha akarná sem kaphatná vissza gyorsan ezt a hatalmas összeget, holott az eredeti megállapodás éppen erről szól, és erről a kuratórium is tudott. Ám ez csak az egyik probléma. Az Állami Számvevőszék szerint az alapítvány

• a döntés előtt nem vett igénybe befektetési tanácsadót, ehelyett az MNB-alapítványnál is alkalmazásban álló könyvelővel készíttetett egy, a lehetséges befektetésekre vonatkozó szakszerűtlen, a szakmaiságot nélkülöző összehasonlító elemzést;
• nem kezelte jó gazdaként a rábízott vagyont: nagyon alacsony kamatot kapott a 127,5 milliárd forintért, és ha például állampapírba fekteti ugyanezt a pénzt, akkor csak a kamaton 15,4 milliárd forint pluszt keresett volna.

És ez csak három kiemelt részlet az összesen 117 oldalas jelentésből. Az egyetem most futhat a pénze után, és nem sok esély látszik arra, hogy abban a formában kapja vissza, ahogy azt eredetileg eltervezte. Az Állami Számvevőszék idén márciusban feljelentést tett az ügyben, az ügyészség pedig elrendelte a nyomozást.

De mi köze ennek az alapítványi formához? A Neumann János Egyetemért Alapítvány kuratóriumában jelenleg öten ülnek:

• Lezsák Sándor jelenleg is aktív fideszes parlamenti képviselő,
• Csizmadia Norbert, aki Matolcsy György egykori gazdasági miniszter és jegybankelnök államtitkára volt,
• Bánkuty Tamás, aki Matolcsy minisztériumában volt osztályvezető, majd követte a jegybankba, és ahogy saját bemutatkozásában szerepel, közreműködött a volt jegybankelnök Egyensúly és növekedés című kötetének elkészítésében is,
• Gaál József Attila Kecskemét alpolgármestere
• és Dr. Nagy Zoltán, a Phoenix Mecano Kecskemét Kft. ügyvezetője.

Mindez azt is jelenti, hogy a kuratóriumban jelenleg egy aktív kormánypárti képviselő ül és egy alpolgármester, Csizmadia Norbertről és Bánkuty Tamásról pedig pedig nehéz lenne azt állítani, hogy ne lennének a NER-hez köthetők. Ők a felelősek tehát a Neumann János Egyetemért Alapítvány vagyonáért. És ők azok, akiket jelenleg, még a 127,5 milliárd forintos fiaskó ellenére sem lehet eltávolítani onnan, mivel a kormány nem hajlandó érdemben megváltoztatni a KEKVA-kra vonatkozó törvényt, hiába kéri ezt most már évek óta az Európai Unió.

Az EU-nak nem tetszik

Az Európai Unió Tanácsa először 2022 decemberében jelezte, hogy változtatni kellene a közérdekű alapítványok kuratóriumi összetételein – és nem csak azon. A dokumentumban egészen pontosan az állt:

„Aggályok merülnek azzal kapcsolatban, hogy a közérdekű vagyonkezelő alapítványok, és az általuk kezelt jogi személyek esetében nem kerülnek alkalmazásra a közbeszerzési és az összeférhetetlenségi szabályok, és nem átlátható, hogy az említett vagyonkezelő alapítványok milyen módon kezelik a forrásokat.”

Ahelyett azonban, hogy a kormány megszüntette volna az alapítványokra jellemző átláthatatlanságot és összeférhetetlenséget, első körben csak annyi történt, hogy Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter 2023 februárjában bejelentette: valamennyi miniszter lemond az egyetemi alapítványokban betöltött kuratóriumi tagságáról. Ez meg is történt: többek között távozott az akkori igazságügyi miniszter, Varga Judit a Miskolci Egyetem fölött álló alapítványból. Csakhogy az Európai Unió ezt nem tartotta elégségesnek, és szankciókkal sújtotta az érintett intézményeket: azokat a magyar egyetemeket, amelyek fölött KEKVA-k állnak, kizárta az Erasmus+ programból. Az Erasmus+ keretében magyar tanulók mehettek külföldre tanulni, és akár havi több százezer forintos ösztöndíjra is pályázhattak, amiből finanszírozhatták a kint töltött hónapokat.

„Mintha atombombát dobtak volna a hazai felsőoktatásra” – 2023 elején így jellemezte lapunknak Fazekas János, az ELTE Közigazgatási Jogi Tanszékének docense az intézkedést, 2024 novemberében pedig végül a kormány is belátta, hogy újabb lépéseket kellene tennie, ezért benyújtott egy törvénymódosítást, amit viszont azóta se fogadtak el, pedig némileg már az is rendezte volna a helyzetet. A törvénymódosításban ugyanis két kizáró tétel is szerepel. Az egyik tulajdonképpen egy felsorolás arról, hogy kik nem lehetnének kuratóriumi tagok: a miniszterek mellett a polgármesterek, az államtitkárok és a parlamenti képviselők sem, de még olyan tételek is levezethetők belőle, hogy nem lehet kuratóriumi tag „a Belső Ellenőrzési és Integritási Igazgatóság vezetője”, vagy „a Nemzeti Fejlesztési Központon belül működő igazgatóság igazgatója”. Összesen több mint 30 posztról van szó. Ezek alapján például Lezsák Sándor biztosan nem lehetne kuratóriumi tag a Neumann János Egyetemért Alapítványban, hiszen képviselő. A módosításban emellett szerepel egy olyan kitétel is, miszerint a tagoknak rendelkezniük kell „a tisztség betöltéséhez szükséges függetlenséggel, feddhetetlenséggel, pártatlansággal és integritással”, az összeférhetetlenséget pedig az Állami Számvevőszék ellenőrzi. Kérdés persze, hogy ebbe mi tartozna bele: Matolcsy György egykori munkatársait kizárná-e a módosítás? Esetleg a NER-oligarchákra vagy testvéreikre is vonatkozna? Vagy épp Tiborcz István és Mészáros Lőrinc üzlettársaira? Ezt nem tudjuk, hiszen, mint említettük, a törvénymódosítást mindmáig nem fogadták el. A példákat ezzel együtt nem véletlenül hoztuk fel, hiszen az összeférhetetlenség gyanúja számos kuratóriumi tag esetében felmerül.

• Ott van például a Budapesti Gazdaságtudományi Egyetem fölött álló alapítvány, amelynek egyik kuratóriumi tagja Jellinek Dániel*, a másik pedig Szécsényi Bálint – mindketten mindketten Orbán Viktor miniszterelnök veje, Tiborcz István állandó üzleti partnerei;
• a Dunaújvárosi Egyetemnél kuratóriumi tag Keszthelyi Erik, Mészáros Lőrinc üzlettársa;
• a már említett Moholy-Nagy Művészeti Egyetemnél Scheer Sándor, a kormánykedvenc Market Zrt. alapítója, valamint Szemerey Szabolcs, Matolcsy György unokatestvére;
• a Szegedi Tudományegyetemnél Jászai Gellért, a szintén kormánykedvenc 4iG vezetője és résztulajdonosa;
• a Testnevelési Egyetemnél Vida József Mészáros Lőrinc-közeli bankár,
• a Pannon Egyetemnél a Market Zrt-s Garancsi István nővére.

*Megjegyzés: az Indotek Group Marketing és Kommunikációs Igazgatósága cikkünk megjelenése után közölte: Jellinek Dániel már nem a kuratórium tagja. (Lapunk a birosag.hu hivatalos adatait használta fel, ahol Jellinek Dániel kuratóriumi tagként szerepel.) Kérdésünkre, hogy Jellinek mióta nem a kuratórium tagja, először nem kaptunk választ, majd nem sokkal később azt a tájékoztatást kaptuk, hogy februárban mondott le tagságáról.

És akkor nem beszéltünk a Pécsi Tudományegyetem fölött álló alapítványról, ahol minden kuratóriumi tagnál ki lehet mutatni NER-es kapcsolódást. Az egyik tag Mikes Éva, Pécs egykori fideszes alpolgármestere, a másik Barna Zsolt, a Mészáros Lőrinc-féle Bankholding vezérigazgatója, a harmadik Szili Katalin, aki a Miniszterelnökségen főtanácsadó, a negyedik Decsi István, szintén Pécs egykori fideszes alpolgármestere, az ötödik Szemerey Zoltán, Matolcsy György jegybankelnök másik unokatestvére. Számításaink szerint összességében a 21 közalapítvány 104 kuratóriumi helyéből 42-et töltenek be fideszes vagy NER-közeli tagok, de a helyzet még rosszabb, ha az alapítványokat egyenként vizsgáljuk. Így ugyanis az látszik, hogy alig van olyan egyetemi alapítvány, ahol ne lehetne ilyen-olyan megkérdőjelezhető kötődéseket találni: mindössze két olyan közalapítvány van, ahol nincs erősnek mondható NER-es kapcsolat: a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (bár ennek kuratóriumában ül Csányi Sándor OTP-vezér), valamint a Magyar Táncművészeti Egyetem.

Az alábbi ábrán feketével jelöltük az alapítványokat, szürkével azokat a tagokat, akik esetében nem tudtunk egyértelmű fideszes vagy kormányközeli kapcsolódást kimutatni, narancssárgával, ahol igen.

Az tehát eddig nem derült ki, hogy velük mi lenne, hiszen az összeférhetetlenséget kizáró törvényt nem fogadták el. Még rosszabb hír, hogy az átláthatatlanságot még próbálkozás szintjén sem rendezték, hiszen a KEKVA-kra jelenleg is ugyanazok a szabályok vonatkoznak, mint bármelyik hazai alapítványra. Ez annyit jelent, hogy évente egy beszámolót kell közzétenniük a honlapjukon, amiből a fontos számok kétségkívül kiderülnek, de a lényegi információkat például a Neumann János Egyetemért Alapítvány könnyedén el tudta titkolni. A legfrissebb beszámolóban csak az szerepel, hogy kaptak 150 milliárd forintnyi forrást, amiből 127 milliárd forintot befektettek.

„A befektetett pénzügyi eszközökön belül az Alapítvány a Tartós hitelviszonyt megtestesítő értékpapír mérlegsoron az előző évhez hasonlón kétféle hosszú lejáratú, fix kamatozású vállalati kötvényt tart nyilván összesen 127.500 millió Ft értékben, az értékben változás nem történt.”

Az viszont kimaradt, hogy hol fektették be ezt a pénzt, és milyen feltételek mellett: a dokumentumban sem az MNB-alapítvány, sem az alapítvány cége nem szerepel. És nemcsak a legfrissebb beszámolóban, egyikben sem. De nem derültek ki belőlük olyan részletek sem, mint hogy az összeget, hiába is akarnák, gyorsan egészen biztosan nem tudják visszakérni. Tehát ha csak ezekből a dokumentumokból indulnánk ki, nemhogy nem rajzolódna ki a 127 milliárd forintos botrány, még csak felfejteni se lehetne a történetet. Ez nem is történt meg: a nyilvánosság először az Állami Számvevőszék jelentéséből értesült róla, annak ellenére, hogy az ügyletek már évek óta zajlottak.

A szabadságharc ára

A kormány intézkedéseit az EU sem tartotta elegendőek, és ezt idén februárban jelezte is Hankó Balázs kulturális miniszternek. Az elutasítást a Magyar Nemzet úgy interpretálta, miszerint a „brüsszeli terv” alapján „most az Amerikából kiszoruló NGO-k (nem kormányzati szervezetek) fogják megmondani, mit tanulhatnak a diákok és kikkel működhetnek együtt. És ha rendesen viselkednek, még külföldi utat is szerveznek, persze csak olyan egyetemre, ahol a woke és a cancel culture a tudatformáló”. A Lakmusz viszont megszerezte az EU kifogásait, amelyekben erről nem volt szó. Az EU problémái között ehelyett olyan tételek szerepelnek, mint hogy a törvény ne azután lépjen hatályba, hogy megszüntetik az alapítványi egyetemekre vonatkozó korlátozást, hanem fordítva, vagy hogy ne 6 évig járjon egy kuratóriumi tagság, legyen elég 4 év. A helyzet mindenesetre továbbra is úgy áll, hogy a KEKVA-modellben működő egyetemek továbbra sem férhetnek hozzá az uniós forrásokhoz, így az Erasmus+-hoz sem.

Ahelyett, hogy eltávolította volna a kutatóriumokból az összeférhetetlen tagokat, ezzel megnyitva a magyar diákok útját a külföldi egyetemekre, a kormány 2024-ben elindította az úgynevezett Pannónia Ösztöndíjprogramot, ami bemutatója szerint „lehetőséget biztosít az egyetemek hallgatói, oktatói és munkatársai számára, hogy támogatott keretek között tanuljanak, kutassanak, oktassanak, vagy szakmai gyakorlatot teljesítsenek külföldön. Mindezt Európán belül és kívül, a világ szinte bármely országában!”

A program a korabeli hírek szerint csak döcögött, a nekünk megküldött adatok alapján viszont teljes kudarcnak egyelőre nem tekinthető, legalábbis a résztvevők tekintetében – azzal együtt, hogy az Erasmus+ és a Pannónia Program összadatai nem elérhetők, tehát csak néhány egyetem számait látjuk. A teljes kép megrajzolásához szükséges adatokat hiába kértük a Tempus Közalapítványtól, amelynek rálátása van mind az Erasmus+, mind a Pannónia Ösztöndíjprogram számaira, levelünkre nem reagáltak.

Néhány egyetem azonban küldött részleges adatokat.

• A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem azt közölte, 2023-ban (teljes, 12 hónap) 166 hallgató vett igénybe Erasmus-támogatást. Miután az EU kizárta az alapítványi fenntartású egyetemeket az Erasmusból, a Pannóniában 2024 júniusról 2025 tavaszra lekötött helyekkel együtt (9 hónap) 124 hallgató vett részt/fog részt venni.
• A Pannon Egyetemnél 2023-ban 24 hallgató utazott ki az Erasmus-program keretében, a Pannónia Ösztöndíjprogramban 2024-ben 3 fő, míg 2025-ben 84 fő.
• A Széchenyi István Egyetemnél a 2023/2024-es tanévben 186 fő, a 2024/2025-ös tanévben a Pannónia Programban 200 fő, márciusi adatok szerint.
• A Pécsi Tudományegyetemnél a 2022/2023-as tanévben tanulmányi mobilitás keretében az Erasmus program keretében 161 fő, a 2024/2025-ös tanévben 129 fő, márciusig.

Hankó Balázs idén márciusban arról számolt be, hogy az egyéves Pannónia Ösztöndíjprogramban az első félévben 3042-en vettek részt, és a résztvevők száma a második félévben eléri majd az 5 ezret, így éves szinten legalább 8 ezer hallgató, oktató és kutató szerezhet nemzetközi tapasztalatot a program révén. (Az Erasmus+ programban korábban évente átlagosan 10 ezer magyar hallgató vett részt.) Hankó idén március végén úgy kommentálta az ügyet, hogy Brüsszelnek azért nem sikerült „erkölcsi és jogi alap nélkül” eltiltani a magyar egyetemistákat a nemzetközi kapcsolatoktól, mert „mi sikeresek vagyunk, megrázzuk magunkat, és csinálunk valami jobbat, valami újat”. A „valami jobb, valami újnak” viszont komoly ára van. 2024-ben 10 milliárd forintot szántak a programra, a következő szemeszterre pedig ugyanennyi pénzt különítenek el. Közpénzből, a magyar adófizetők – és nem az EU – pénzéből tehát két tanév alatt 20 milliárd forint megy el, ennyibe kerül a magyar „szabadságharc”, és az, hogy a KEKVA-kban ugyanazok maradhassanak, mint eddig. És ebben még nincs benne a Neumann János Egyetemért Alapítványt érintő döntések ára.