Kőkorszaki svájci bicskára bukkantak Svédországban
A mezolitikum vége felé a svédországi Strandvägen környékén több település is működött, az itt élő halászó-vadászó és gyűjtögető népek pedig számtalan tárgyat hagytak maguk után. A települések közelében több műhely maradványait is megtalálták, az eddig feltárt 1400 tárgy között pedig a svéd régészek most egy igazán különlegesre bukkantak: egy különösen nagy becsben tartott agancsra.
Az agancsot először nem túl meglepő módon egy szarvas használta agancsként. Miután begyűjtötték, valószínűleg egy baltafejet erősítettek hozzá, a nyelet pedig simára csiszolták és vésetekkel díszítették. Lars Larsson, a Lundi Egyetem régészprofesszora szerint ezeknek a szerszámoknak spirituális jelentősége volt, de az agancson talált sérülések arról árulkodnak, hogy a fejszét harcban is használták, amíg a nyél el nem hasadt.
Addig használták, amíg lehetett
Ezután sem dobták el: valaki lecsiszolta róla az előző díszítést, hogy újabb motívumokat véssen rá. Ez önmagában még nem számított volna ritkaságnak: több hasonló leletet is ismernek az időszakból, de ezekre nem véstek új díszítéseket.
Larsson szerint az új, háromszögletű formákból álló díszítéseket többen véshették a nyélre, és a mélyebbre karcolt mintákat valószínűleg valamilyen kátrányszerű anyaggal töltötték ki. Az új mintát precízen, valamilyen éles eszközzel vésték a nyélre, amit már nem is nyélként, hanem hegyesre csiszolták, és nagy valószínűséggel valamilyen szigony- vagy lándzsahegy-féleségként hasznosítottak újra.
Amikor az agancs már erre sem volt alkalmas, még mindig találtak neki valamilyen új funkciót, csak ezúttal a túlvilágon. Az eszközt húsz koponyacsont-töredék, számos gazdagon díszített, csontból készült tárgy és kőből formázott baltafej mellett találták meg, ezért úgy gondolják, hogy a balta végül egy rituális temetkezési helyszínen lelt végső nyugalomra 7500 évvel ezelőtt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: