A koppenhágai székhelyű, Freemuse nevű civil szervezet a művészeti szabadság (és vele összefüggésben a szólás és kifejezés szabadságának) helyzetét monitorozza a világban. A Freemuse évente jelentést tesz közzé, State of Artistic Freedom (A művészi szabadság állapota) címmel. A 2025-ös jelentés most látott napvilágot, és világszerte több, nagyobb, trendszerűen jelentkező problémát azonosít, miközben néhány régióra, köztük Kelet-Európára szűkebben is fókuszál.

Az egyik fő tendencia a jelentés szerzői szerint a gázai konfliktus nyomán több helyen, így Nyugat-Európában is felerősödő tartalmi kontroll és öncenzúra. Németországot és az Egyesült Államokat is megnevezi a jelentés mint olyan országokat, ahol művészek kerültek konfliktusba az intézményekkel, illetve kormányokkal amiatt, hogy a palesztinokkal szolidaritást vállaló, vagy Izrael-kritikus véleményüket képviselték.

Művészek hatósági zaklatása, letartóztatása, hosszabb-rövidebb idejű fogva tartása változatlanul jelen van Kubában, Szaúd-Arábiában, Iránban, Egyiptomban, Fehéroroszországban, Oroszországban és Nigériában. Kubáról szólva megemlíti a jelentés Luis Manuel Otero Alcántara performansz művész ügyét, aki 2021 óta van fogságban, amiért több művésztársával 2018-ban létrehozta a San Isidro nevű csoportot – amely egyébként nem volt direkten politizáló szerveződés, pusztán a szabad művészi kifejezésért állt ki. Gyakran nők az elnyomás célpontjai ezekben az államokban, illetve ott, amelyek élén szélsőséges teokráciák állnak, itt Iránt, Afganisztánt és Pakisztánt emeli ki külön is a jelentés.

A harmadik trend, a szexuális kisebbségekhez tartozó emberek, köztük művészek megbélyegzése, meghurcolása számos országban, és az ezzel együtt járó, szintén orosz mintára a „család- és gyermekvédelem” álcájába csomagolt, LMBTQ-tartalmakra vonatkozó cenzúra. Ez utóbbinál Magyarország, Grúzia és Szlovákia neve is előkerül. Másutt pedig, olykor még a demokratikus országokban is, művészeti intézmények kényszerülnek öncenzúrára, a negatív következmények elkerülése érdekében.

Ugyanakkor a jelentés kiemeli, hogy kritikusan gondolkodó művészek a legelnyomóbb rendszerekben is működnek, dolgoznak – akkor is, ha titokban, vagy teljes illegalitásban kell folytatniuk a tevékenységüket. A pozitív változások között említi a jelentés a szíriai Aszad rezsim bukását és a lengyelországi kormányváltást, mint olyan fejleményeket, amelyek a szólásszabadság és a művészi kifejezés szabadsága terén is javulást eredményeztek.

A Freemuse ezúttal három regionális fókuszpontra koncentrál: a Szaharától délre fekvő Afrika országaira, Latin-Amerikára és Kelet-Európára. Ugyanakkor – sajnos már hagyományosan – külön foglalkozik Kína és Hongkong, Oroszország, Egyiptom, az Egyesült Államok, Indonézia, Törökország és Pakisztán egyre durvuló cenzurális viszonyaival.

Ami Kelet-Európát illeti, a jelentés megállapítja, hogy az orosz mintára meghozott „külföldi ügynökökről” szóló jogszabályok, jogintézmények 2024-25-ben is folytatódó trendként tűntek fel több országban. Ezek a törvények jobbára „idegen érdekek kiszolgálóinak”, a „szuverenitás veszélyeztetőinek” bélyegzik az érintetteket, köztük alkotókat, művészeket, írókat is, miközben korlátozzák vagy elzárják a kultúrának érkező külföldi támogatásokat. A magyar, grúz és szlovák kormányok mind hasonló törvényeket vezettek be vagy ilyenek bevezetését fontolgatják, ami bizonytalanságot kelt a kulturális ágazatban – állapítja meg a jelentés. Európán kívüli példát is felhoz: Indonéziában a külföldi támogatásban részesülő művészeti szervezeteknek szigorú szűrési eljáráson kell átesniük.

Kelet-Európával kapcsolatban is említi a jelentés, hogy egyre nagyobb probléma az intézmények direkt kormányzati kontrollja: befolyásolják a döntéshozatalt, a vezetői kinevezéseket, de akár vezetők eltávolítását is kikényszeríthetik. Az állami finanszírozástól függő területeken a támogatás a hatalmon lévőkhöz lojális művészeket, projekteket helyezi előtérbe: az eredmény a közvetett cenzúra, amely inkább a finanszírozással való fenyegetésen és az adminisztratív ellenőrzésen keresztül valósul meg, mintsem a direkt tiltásokon keresztül, fogalmaz a jelentés.

Itt Magyarországot említi a Freemuse, mint olyan országot, ahol ez a gyakorlat régóta jelen van.

Mellé helyezi azt, hogy az Egyesült Államokban is megjelent ez a gyakorlat a 2024-es választásokat követően, például nyomást gyakoroltak a múzeumokra a „politikai semlegesség” érdekében, ami egyenesen művek eltávolításához és projektek törléséhez vezetett.

A jelentés külön is taglalja a szlovákiai kulturális politika szélsőséges nacionalista fordulatát, és az ezzel szemben kibontakozó, széleskörű, kulturális szektorokat átfogó ellenállást. A Szlovákiában és újabban Grúziában tapasztalható cenzúrát, valamint a kritikus hangok elhallgattatását nem mellesleg az orbáni magyar modell terjedéseként azonosítja a jelentés.

Oroszország külön fejezetet kap, mint ahol szinte reménytelen a helyzet. Több helyen is említik Pavel Kushnir fiatal zongoraművészt, aki tavaly júliusban halt meg a rezsim börtönében, ahová azért került, mert az Ukrajna elleni háborúról mondta el véleményét. Kínát és Hongkongot pedig olyan helyként említi a jelentés, ahol már „nincsenek vörös vonalak, mert minden vörös”.

A Freemuse State of Artistic Freedom 2025 című anyaga itt tölthető le.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: