2024 májusában a helyi és országos kormányzati intézmények képviselői nagy számban jelentek meg a marylandi Laurelben található Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratóriumban (APL) és a coloradói Denverben található Szövetségi Vészhelyzet-kezelési Ügynökség (FEMA) telephelyén, hogy egy éles szimuláció keretében teszteljék, felkészült-e az Amerikai Egyesült Államok kritikus infrastruktúrája egy nagyobb napviharra – írja a Live Science a gyakorlat eredményeiről megjelent jelentésre hivatkozva.

A gyakorlat forgatókönyve szerint az eseményre 2028 januárjába került sor. A NASA Artemis 4 missziója két űrhajóssal a fedélzetén kering a Hold körül, miközben két asztronauta éppen landolt a felszínen. Az ezzel párhuzamosan a Nap felszínén növekedő gigantikus folt flerek és koronaanyag-kidobódások (CME) formájában aktivizálódott.

A két napos szimuláció több, a Föld felé irányuló koronaanyag-kidobódások hatására kialakult geomágneses viharok pusztító erejét vizsgálta, már csak azért is, mert mint korábban megírtuk, az elmúlt 2700 évben háromszor is előfordult a jelenlegi Földön súlyos károkat okozni képes kozmikus esemény. A tavalyi gyakorlatban a műholdas kommunikáció és navigációt is megzavaró felszíni áramkimaradásokkal, továbbá az űrben található infrastruktúra mellett az élő és élettelen felszínt is érő nagy dózisú kozmikus sugárzással is számoltak. A Space Weather Research and Operations Center (SORM) és a National Science and Technology Council (NSTC) által szervezett teszt résztvevői azt tapasztalták, hogy a kommunikációs protokollok hiánya és az elégtelen űrbeli és földi mérések akadályozzák az ilyen eseményekre való hatékony reagálást.

Kiderült, hogy a hiányos monitoring megakadályozta a CME-k modellezését és a becsapódás helyének, mértékének az előrejelzését, ami viszont blokkolta a hatékony döntéshozatalt. Mindez annak fényében még aggasztóbb, hogy bár a koronaanyag-kidobódás nagy energiájú részecskéi akár három napig is utaznak a Földig, a hatásuk mértékét a plazma mágneses mező tájolása határozza meg. Amikor a napszél és a bolygó magnetoszférája azonos pólusai találkoznak kisebb eséllyel vagy egyáltalán nem kerül sor katasztrófára, ám amikor ellentétes pólusoknál, akkor az ütközés eredménye pusztító. A mágneses mező orientációját azonban csak nagyjából 30 perccel a részecskecunami Földet érése előtt lehet pontosan megállapítani, akkor, amikor a hullám eléri a Nap-Föld 1. Lagrange-pontját mintegy 1,5 millió kilométeres távolságban. Bár itt már több űrszonda és -teleszkóp található, a jelentés kiemeli, hogy még több műholdra van szükség „az előrejelzési képességek javítása, a valós idejű adatgyűjtés fokozása, az űridőjárási modellek fejlesztése és a korai riasztás biztosításának érdekében”.

A hipotetikus forgatókönyv szerint az erőteljes kitörések sorozata széles körű áramkimaradásokhoz, a műholdas és rádiókommunikáció zavaraihoz, valamint a GPS-helymeghatározási, navigációs és időzítési szolgáltatások romlásához vezetett. A gyakorlatból kiderült, hogy valós helyzetben az elsődleges hatások súlyos zavarokat okoznának a kereskedelmi és katonai repülésben, a katasztrófaelhárításban és az egészségügyi ellátásban is, mivel a kórházaknak napokig tartalék áramfejlesztőkre kellene támaszkodniuk.

A szimulált napvihar eltérítette a műholdakat, a földi műholdkövetők pedig képtelenné váltak a poziciók meghatározására, így az ütközések kockázatainak felmérésére és a korrekciókra. Ahogy a hipotetikus napvihar súlyosbodott, a beérkező információk feldolgozása is egyre jelentősebb problémát okozott. A jelentés javaslata szerint ezért szükség van a természeti katasztrófák, például hurrikánok idején bevethető, az információt optimális mennyiségben meg- és elosztó kommunikációs protokollra, hogy az egyes területek hatékonyan együtt működhessenek egymással.

A Live Science szerint a gyakorlat véletlenül egybe esett az elmúlt 20 év legerősebb napviharával, ami azt jelentette, hogy a vizsgált problémák közül sok kisebb léptékben a gyakorlatban is ellenőrizhető volt.

* * *

Erős témát választottunk megint, az immár 105 éves trianoni béke körülményeit, traumáját, máig ható geo- és nemzetpolitikai következményeit, valamint modernizációellenes hatásait vizsgáljuk a júniusi, csak Qubit+ tagoknak meghirdetett, exkluzív tudományos estünkön, a tizenegyedik Qubit Live-on.

Velünk lesz Ungváry Krisztián történész, egyetemi tanár, lapunk állandó szerzője, Ablonczy Balázs történész, az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszék habilitált egyetemi docense, Hatos Pál történész és jogász, az NKE Eötvös József Kutatóközpontja Közép-Európa Intézetének vezetője és Török-Illyés Orsolya színművész. Ha nem szeretnél lemaradni, iratkozz fel mielőbb a Qubit+-ra!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten:

Bámulatos fotót küldött a Solar Orbiter űrszonda a Nap felszínén eddig látott legnagyobb napkitörésről

Qubit.hu tudomány 2022. február 21.

Az Európai Űrügynökség űrszondája egyetlen képen örökítette meg a teljes napkorongot és az eddig látott legnagyobb proturbenciát.