Kétszer gyorsabban gyarapodnak a vártnál a génmódosított „rémfarkasok”
Friss videót tett közzé a dallasi biotech-cég, a Colossal Biosciences az általa „gyártott” farkaskölykök fejlődéséről, amelyekről korábban azt állították, hogy a tízezer évvel ezelőtt kihalt faj, az óriásfarkasok (Aenocyon dirus) képviselői – írja az IFL Sciences.
Mint megírtuk, a George R. R. Martin által fémjelzett Trónok harca nyomán rémfarkas néven emlegetett élőlény feltámasztásához a kutatók két ősi mintából, egy ohióban talált 13 ezer éves fogból és egy idahói fülcsontból nyerték ki a DNS-t, majd ezeket összevetették a szürke farkas (Canis lupus) genomjával. Ezek után 14 génben 20 olyan különbséget azonosítottak, amelyek az óriásfarkas megjelenéséért és viselkedéséért lehettek felelősek. A szerkesztett sejtmagokat végül szürkefarkas-petesejtekbe helyeztek, az embriókat pedig két keverék kutya méhébe ültették. 65 napnyi vemhesség után végül megszületett az első két óriásfarkas, Romulus és Remus, aztán pedig Khaleesi. Azt is megírtuk, hogy a génmódosított szürke farkasokat nem lehet óriásfarkasnak nevezni, így az sem igaz, hogy a fajt visszahozták a kihalásból, húsz változtatás a genomban ugyanis nagyon kevés ahhoz, hogy egy másik fajt kapjunk. A paleontológusok a változtatások hitelességét is kétségbe vonják, egy tízezer évvel ezelőtt kihalt faj viselkedéséről és kinézetéről ugyanis ma már nem sokat lehet tudni – a fehér bunda éppenséggel pont nem lett volna hasznára a valódi óriásfarkasoknak, hiszen nem havas környezetben éltek, ezért az egykori állatok feltehetően vöröses színűek lehettek.
A Colossal Biosciences alábbi videója szerint mindenesetre Romulus és Remus ma már több mint 40 kilót nyomnak, ami nagyjából 20 százalékkal több egy átlagos szürke farkas tömegénél. A cég szerint ez a gyarapodás az óriásfarkasgének hatása.
Khaleesi kicsit fiatalabb és kisebb, ő megközelítőleg 16 kilogrammos, de így is 10–15 százalékkal nagyobb a hasonló korú szürke farkasoknál.
Ugyan a Colossal módszereit és céljait a kezdetektől sok kritika érte, a cég szerint az eljárásuk sokat segíthet a természetvédelemben – mindenekelőtt a kihalás szélére sodort északi szélesszájú orrszarvú (Ceratotherium simum cottoni) megóvásában. A technológiát egyébként már a szintén kihalás szélén álló vörös farkasok (Canis rufus) klónozására is felhasználták.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
