A Qubit Live 11. eseményén a trianoni békeszerződés 105. évfordulóján a meghívott előadóink a békeszerződés megítéléséről, társadalmi hatásairól és az azt övező félreértésekről és félremagyarázásokról beszéltek. A margitszigeti Kristályban megrendezett telt házas eseményre a Qubit+ előfizetői válthattak jegyet, most közülük azoknak is elérhetővé tesszük az előadásokat, akik személyesen nem tudtak eljönni a rendezvényre.

„A Monarchiát utálta az osztrák-német, aki ugye Anschlussra vágyott (…), utálta a román ortodox értelmiségi, és nagyon érdekes, hogy ez Magyarországon nagyon társadalmasult, tehát hogy a ceglédi húszholdas gazda is utálta. (…) Utólag kiderült, hogy sokkal nyomorúságosabb lett ez az egész” – mondta Hatos Pál Trianonról a 11. Qubit Live-on Nagy Gergely kollégánk kérdésére, amelyben a nemzeteken átívelő együttműködések, így az Európai Unió és az Osztrák-Magyar Monarchia kapcsolatára kérdezett rá.

Mindenki utált mindent és mindenkit – nem ismeretlen helyzet, még akkor sem, ha a Monarchia nem az Európai Unió, Trianon pedig nem az EU-hoz való csatlakozás.

A kerekasztal-beszélgetésen minden megvolt, ami ehhez kell, csak a kerekasztal nem: Hatos Pál, Ablonczy Balázs és Ungváry Krisztián most többé-kevésbé kötetlenül beszélgettek Nagy Gergellyel a javarészt az általuk hozott témákról, amelyek azonban mind többé-kevésbé Trianonhoz kötődtek, akkor is, amikor Hatos az 1985-ös csíkszeredai banánvásárlásáról beszélt, és akkor is, amikor Ablonczy a magyar lakosságról szóló közvélemény-kutatásokat hozta szóba. Ezek szerint a magyarok többsége támogatja az Európához tartozást, de ahogy a történész fogalmaz, kérdés, hogy az a főtéri térkövet jelenti-e, vagy valami mást is. Erre nem válaszolt, de csatlakozott Ungváry korábbi véleményéhez: a nemzeti-liberális ellenállás után szerinte az „elmúlt kétszáz év egyetlen sikeres magyar modernizációs ideológiájával állunk szemben”, attól függetlenül, hogy temetni vagy éltetni kellene ezt a dolgot. A többi, ahogy mondta, hosszú távon katasztrófával vagy tragédiával végződnek.

Ezzel egyetértett Ungváry Krisztián is, aki tágabb politikafilozófiai környezetbe helyezte a kérdést: „olyan rendszerek, amelyek hosszabb távon is normálisan működnek, csak úgy tudnak működni, ha a résztvevők saját szuverenitásuk egy részéről lemondanak, és ezt valaki másnak delegálják”. Ha ezt nem teszik, olyan körülmények uralkodnak majd, mint az állatoknál, sőt még olyanabbak: a farkas tudja, ki a főnök, az ember nem feltétlenül, ki kinek a farkasa, ugye, hobbes-i reminiszcenciák. Ezek után viszont arra hívta fel a figyelmet, hogy ezt most Európában, és nemcsak Magyarországon, figyelmen kívül hagyják: azt az illúziót keltik, hogy az embernek lehet „jobbra-balra reszelnie a popóját, csak éppen jobban ki lesz téve az erősebb hatalmának”. És bár az Európai Unióról sok rosszat el lehet mondani, azt éppen nem, hogy az egyik tagállam lerohanja a másik államot.

„Nem lehet szavakban kifejezni azt a vagyon- és jogbiztonságot, amit minden egyes nap megkapnak az uniónak a tagjai azzal szemben, akik nem tagjai" – mondta Ungváry.

Revizionizmus

Az elmúlt időszakban több olyan hír került elő, ami, akár csak közvetetten is, Kárpátalja visszafoglalásáról szól. Mi ennek a realitása, és miért lenne veszélyes felvetni egy ilyen ideát? Ungváry szerint a revizionista gondolat a putyini információs hadviselés politikai fegyvere, aki szerint ennek eszközei azok a magyar „hasznos idióták”, akik legalább egy generációval visszább lépnek az általuk kifejezett igényekben, ahol ma tartanak.

Ablonczy szerint egy 2020-as közvélemény-kutatás szerint a válaszadók 94 százaléka monda, hogy Trianon egy túlzó és igazságtalan békeszerződés volt, így hát a nemzeti egység valamilyen módon megvalósult, de ha a politikai következményeire kérdeztek rá a döntésre a történelemtanárok körében, nagyjából fele-fele lett az eredmény. Azok a megkérdezettek szerint, akik szerint revízióval lehetne érvényesíteni Magyarország érdeket, 10 és 20 százalék közé esett, de ha ezt összehasonlítjuk az 1984-es adatokkal, amikor a (nem nyilvános) felmérések szerint 1984-ben a megkérdezettek 54 százaléka gondolta azt, hogy az erdélyi magyarság problémáját revízióval lehet megoldani. Ez a csökkenés arra is jól rámutat, legalábbis Ablonczy szerint, hogy nyílt revíziós követelésekre nem került sor, akármelyik pártról is van szó.

Nagy Gergely ezután az Országházzal szemben lévő Trianon-emlékműre terelte a szót, ami a múltba révedés emlékműve is lehete: részben tévesen, részben nem tévesen szerepelnek rajta a kőbe vésett nevek: volt olyan település, aminek felesleges volt emléket állítani, legalábbis a magyarság szempontjából, mert ott sosem laktak magyarok – másfelől pedig Trianon nem csak a magyarokról szól, hanem másokról is.

Ennek a problémáiról beszélt Hatos is: hiába kapsz magyar neveket a GPS-től, már nem találsz oda, miközben a Monarchiában még banánt is lehetett kapni Temesváron egy vonatjegyért. Hiába, a régi rossz még mindig jobb.

Nagy az egyetértés, nagy a félreértés

Végső soron mégsem a banán fáj, hanem a magyar nagyhatalmiság elvesztése: valami olyasmié, ami sosem volt, de amire a hét vezér óta mindenki vágyott, legalábbis annak idején. Az emlékmű is a hamis nosztalgia része, pedig az őszinte kommunikáció itt sem lett volna feltétlenül rossz ötlet, az összetartozás érzését nem csorbítaná annak a belátása sem, hogy a trianoni döntések nemcsak a magyarlakta települések életére voltak hatással.

Ez nemcsak azért fontos, mert nem illik közpénzből állított emlékműveken hamis látszatot kelteni, hanem azért is, mert Trianon körül nagy az egyetértés, és sok a közös félreértés: Ablonczy szerint hiába hetedikes, legfeljebb tizenegyedikes tananyag, egy olyan egyszerű kérdéssorra, ami az elcsatolt területek nagyságáról, a békeszerződés aláírásának időpontjáról és a nemzetiségi viszonyokról szólt, csak a megkérdezettek 7 százaléka tudott helyesen válaszolni. „Az embereknek viszonylag kevés fogalma van arról, hogy mi is történt tulajdonképpen” – mondta Ablonczy, aki szerint a téma körüli feszültséget jól jelzi az is, hogy míg egy másik felmérésben a megkérdezettek 94 százaléka gondolta úgy, hogy igazságtalan volt a trianoni döntés, ezekre a kérdésekre csak nagyon kevesen tudtak jól válaszolni.

Az előadás videó és podcast formájában is elérhető. Nézd meg itt:

Vagy hallgasd alább:

Az epizód elérhető Spotify-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!