A Qubit Live 11. eseményén a trianoni békeszerződés 105. évfordulóján a meghívott előadóink a békeszerződés megítéléséről, társadalmi hatásairól és az azt övező félreértésekről és félremagyarázásokról beszéltek. A margitszigeti Kristályban megrendezett telt házas eseményre a Qubit+ előfizetői válthattak jegyet, most közülük azoknak is elérhetővé tesszük az előadásokat, akik személyesen nem tudtak eljönni a rendezvényre.

„A nemzeti gondolat, a nemzeti érzés és a liberalizmus a térség minden országában kéz a kézben tud járni. Van olyan, hogy Nemzeti Liberális Párt – Romániában” – mondta Ungváry Krisztián történész, egyetemi tanár, a Qubit állandó szerzője, aki szerint részben Trianon tehet arról, hogy Magyarországon ez a fajta gondolkodás egészen a közelmúltig teljesen lehetetlennek tűnt.

Ennek egyik gyökere a Trianonról szóló narratívákban keresendő. Ungváry szerint a közvélekedésben elterjedt, hogy a békeszerződéssel a Nyugat, sőt a nyugati liberalizmus elárulta Magyarországot, ami történelmileg ugyan nem egészen helytálló, mégis rányomta a bélyegét a következő bő száz év politikai gondolkodására. A békeszerződést a nyugati liberális demokráciák erőszakolták rá Magyarországra, következésképpen ami nyugati, liberális vagy demokratikus, az csakis rossz lehet. A liberalizmussal szembeni gyanakvás persze ennél mélyebbre nyúlik vissza, csak ez a gondolati áramlat Trianon után vált szinte egyeduralkodóvá a magyar politikában: kritikusai már a kiegyezést is azzal bírálták, hogy liberális alapokon nyugszik.

Az illiberalizmus iránti igény

Ez azt is mutatja Ungváry szerint, hogy az antiliberalizmusra Trianon előtt is volt piaci igény, a szerződés után azonban ez az igény jelentősen megnövekedett. Ezt négy idézettel illusztrálta is Concha Győzőtől Gombos Gyuláig, majd néhány, a huszadik században meghatározónak számító magyar értelmiségi példáján keresztül mutatta be, hogy mennyire nem számított népszerűnek a liberális eszme. Szekfű Gyuláról, a 20. század elejének meghatározó historikusáról például senki sem állíthatta volna, hogy liberális. Ugyanez a helyzet Szabó Dezsővel, sőt Bibó Istvánnal is, akire bár rengeteg, magát liberálisnak valló értelmiségi hivatkozik, de ő saját magát sosem vallotta volna annak.

Ez Ungváry szerint azért fontos, mert a liberalizmus – legalábbis néhány eleme mindenképpen – nélkülözhetetlen lenne egy Nyugat-Európával kompatibilis élethez. A történész ezután az 1989 utáni magyar jobboldali politikából hozott példákat, kezdetnek Orbán Viktor 2014-es beszédét, amiben meghirdette az illiberális államot. Ennek a magyar jobboldal 1989 utáni politikájában is voltak előképei: a nemzeti és a liberális gondolatot a már szabadon szerveződő jobboldali pártok sem tudták egy fedél alá hozni – aki megpróbálkozott vele, elbukott, mert hiányzott hozzá a szavazóközönség.

Retrográd örökség és a 105 éves átok

A „retrográd örökség” számtalan nyomot hagyott. Mit jelent például a nyugathoz tartozás? A történész szerint sokatmondó, hogy a Nemzeti Alaptantervben a felvilágosodásról szóló órák száma csak eggyel több, mint amennyit a sztyeppei népekkel való rokonság oktatására szánnak. Ungváry szerint ez ugyan a lovasíjászoknak hasznos lehet, a mindennapi életben viszont valószínűleg hasznosabb, ha az ember a „szabadság, egyenlőség, testvériség” fontosságáról tájékozódik.

Ungváry szerint egészen a közelmúltig törvényszerűnek tűnt, hogy a jobboldali pártok automatikusan mélyen és zsigerien antiliberálisok is lesznek, de a Tisza Párt megjelenésével ez megváltozni látszik: a történész szerint a jobboldali ellenzéki mozgalmat ezek a reflexek nem, vagy legalábbis nem annyira érintik. Ungváry szerint a párt nem spórol a nemzeti jelképek használatával, ehhez képest „egyre kevesebb Wass Albert-idézetet hallunk, nincsenek Horthy-képek”, amelyeket bőségesen meg lehet találni a „különböző nemzeti ezoterikus rendezvényeken”.

Ez reményt adhat arra, hogy 105 év után „megszűnhet az az átok, ami szerint a liberalizmus teljes elutasítása és a jobboldal automatikusan kéz a kézben jár”, mert „amíg ez így van, addig ennek az országnak nem lesz egy Európa-kompatibilis jobboldala”. Az az eszmerendszer pedig, ami képtelen beilleszkedni a Nyugat vérkeringésébe, mert annak „az elementáris értékeit is folyamatosan aláássa és megtagadja, az egészen biztosan bukásra van ítélve”.

Az előadás videó és podcast formájában is elérhető. Nézd meg itt:

Vagy hallgasd alább:

Az epizód elérhető Spotify-on, Apple Podcasts-on, sőt RSS-ben és egyre több csatornán, iratkozz fel!