Meg lehet állítani a világszerte járványos méreteket öltő talajpusztulást, de radikális változásokra van szükség
A földkéreg legfelső, szerves és ásványi anyagok, élő és élettelen komponensek keverékéből álló laza, termékeny rétege egyáltalán nem sérthetetlen. Az ENSZ élelmezési és mezőgazdasági szervezete, a FAO két éve közzétett nemzetközi talajökológiai jelentése szerint az elmúlt évtizedek kutatásai által feltárt, sokféle és összetett funkciójú, gazdag biodiverzitású ökoszisztémák veszélyben vannak. Az elmúlt évszázad mezőgazdálkodása és az urbanizáció jelentős, akár vissza sem fordítható károkat okoz, a mindennek ellenállónak gondolt talajlakó mikroorganizmusok nagyon is sérülékenyek, és a talajélet öngyógyító mechanizmusait is könnyedén tönkre lehet tenni. A jelentés több mint egy tucat olyan emberi tevékenységet sorol fel, amelyek világszerte módszeres kíméletlenséggel pusztítják a talaj-ökoszisztémákat.
A FAO kezdeményezésére 2013-tól világszerte megtartott, december 5-én kezdődő eseménysorozat, a World Soil Day (A talaj világnapja) célja, hogy riadóztassa az emberiséget: végveszélybe sodortuk a lábunk alatti ökoszisztémákat. A magyar Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani Intézetének munkatársai az idei világnapon tették közzé az általuk készített videót, amely a hazai helyzet ismertetése mellett a romlást nemcsak megállítani, de orvosolni is képes agrártechnológiai megoldásokat is bemutatja. Az intézet YouTube-csatornáján megtekinthető anyag érthetővé teszi a komplex összefüggéseket feltáró talajtani kutatásokat.
Mélyszántás vs. direktvetés
A művelés alatt álló magyarországi termőterületek kétharmadát veszélyezteti valamilyen talajpusztulási folyamat: az erózió, a tömörödés, a savanyodás vagy a szikesedés. A szántóföldi talajok szervesanyag-tartalmának csökkenését ráadásul egyáltalán nem fékezi, hanem egyértelműen gyorsítja a műtrágyák és növényvédőszerek nyakló nélküli használata, ahogy a járványként terjedő szerkezetromlást is, amelynek mértékét drasztikusan fokozza a gépesítéssel intenzívebbé tett mélyszántásos művelés.
Az utóbbit kiváltó no till vagy no tillage néven emlegetett, a szántás műveletét elhagyó, regeneratív művelés kiforrott alternatívának számít. A gépesítést egyáltalán nem nélkülöző rendszer lényege, hogy a gazda a talaj túlzott bolygatása nélkül biztosítja az általa termesztett növények fejlődéséhez szükséges tápanyagokat, makro- és mikroelemeket, valamint a nedvességet.
A termőréteget akár félméteres mélységben átforgató szántással ellentétben a no till technológia és a direktvetésnek nevezett eljárás a felszínnek mindössze 10 százalékát nyitja meg, pár centiméteres mélységben. A speciális nyitócsoroszlyás vetőgép által nyitott magárkot a mag belehelyezése után a csoroszlya következő eleme betakarja és tömöríti is – olvasható Birkás Márta akadémikus Talajművelési ABC-jében.
A természetes életfolyamatokat évente megszakító szántással szemben az ilyen beavatkozás nem csökkenti, hanem növeli, de legalábbis szinten tartja a talajok szervesanyag-tartalmát. Az ilyen műveléssel a csapadék fokozatosan tud beszivárogni a nedvességet is jobban megőrző talajba.
A hónapokra csupaszon hagyott szántókkal ellentétben ráadásul a direktvetés után a szél és az eső sem erodálja a növényborítással takart felszínt.
A regeneratív művelés Európa sok részén ugyan még nem terjedt el, de a FAO adatai szerint az USA-ban az összes mezőgazdasági terület 23 százalékát már ezzel a technológiával művelik, Dél-Amerikában pedig még ennél is nagyobb a no till földek aránya. Argentínában az ezredfordulón mindössze az agrárterületek 2 százalékán nem szántottak, de mostanra már a szántóföldek 74 százalékán, Brazíliában pedig a felén nyugdíjazták a hagyományos ekéket. Az Európai Unió mezőgazdasági területeinek mindössze néhány százalékát művelik szántás nélkül (Finnország jár az élen 9 százalékos részaránnyal), és Magyarországon is alig pár ezer hektárt művelnek ilyen technológiával.
Aszálygazdálkodás
A klímaváltozás alaposan megbolygatta a mérsékelt övi kontinentális éghajlat csapadékeloszlását. Korábban részletesen bemutattuk, hogy a késő őszi, téli és kora tavaszi időszak csapadékhiánya miatt egyre többször elmarad a talajok nedvességpótlása olyan területeken is, ahol az éves átlag változatlan marad.
Az elmúlt két évtized kutatásai és szántóföldi kísérletei bizonyították, hogy az alternatív módszerek alkalmasak a korábbiaknál valamivel kisebb termésátlagokat produkáló, ugyanakkor magasabb minőségű kereskedelmi árutermelésre. A talajnedvesség megtartását segítő technológiák általában többféle, már ismert művelet és eljárás korábban csak külön-külön és más-más célra alkalmazott kombinációi. A vetéskor megnövelt tőtávolság, a szántásmentes, minimális talajbolygatással járó talajmunkák, a mulcsozással, direktvetéssel biztosított takarással operáló módszerek együttesen jelentős mértékben fékezik a nedvességvesztést.
Ezeknél is nagyságrendekkel nagyobb hatásúak a felszíni vízvisszatartás különböző formái. Mások mellett a Talajtani Intézet kutatásaiból is kiderül, hogy a felszíni víz, a talajnedvesség és az alacsony talajvízszint közötti szoros és háromdimenziós kölcsönhatás ismeretében a vizes élőhelyek helyreállítása és a szisztematikus, kontrollált elárasztások jelenthetik a klímaváltozás negatív hatásaival szemben való védekezés leghatékonyabb formáját. A fenntartható földhasználati rendszer kulcselemeként a nagy területen talajba szivárogtatott víz egész tájakat tehet ellenállóvá az aszályokkal szemben.
Aki további 50 percet áldozna arra, hogy megértse, miért is annyira fontos a termőtalajok egészsége, mindenképp nézze meg a Qubiten már ajánlott, Mérgezett föld című magyar dokumentumfilmet.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
