A klímaváltozás jelentős hatással van az élőlények elterjedésére és a biodiverzitásra, így számos faj jelenik meg új területeken. Ez részben a megnövekedett hőmérséklet és a változó éghajlati viszonyok, egyes fajok élőhelyeinek északabbra vagy magasabb térszintekre tolódása miatt történik. Emellett a globális kereskedelem és a turizmus is hozzájárul a változáshoz, ami nem minden faj számára előnyös. Az élőhelyek gyors változása olyan egyensúlymegbomláshoz vezet, ami az őshonos fajok kihalását és új, invazív fajok elterjedését eredményezheti – elég csak a tigrisszúnyog vagy az ékszerteknős magyarországi térhódítására gondolni.

Fertő Imre, a HUN-REN Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatója és Garamszegi László Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézet kutatóprofesszora most a Közgazdasági Szemlében publikált egy tanulmányt arról, hogy mindez nemcsak ökológiai szempontból súlyos probléma, hanem elékpesztő gazdasági károkkal is jár. Sőt, ők azt mondják, hogy azért különösen súlyos a baj, mert a jelenség természeténél fogva senki nem vállalja a felelősségét és a megoldás költségeit. Ehelyett társadalmi szinten tologatjuk magunk előtt az egyre duzzadó kiadásokat.

Puha költségvetési korlát

Fertő és Garamszegi a Kornai János közgazdász által a megvalósult szocializmus kapcsán bevezetett puha költségvetési korlát fogalmával magyarázzák a nemtörődömséget az inváziós fajok okozta károk iránt. A puha költségvetési korlát azt a helyzetet írja le, amikor a gazdasági és társadalmi szereplők nincsenek közvetlenül rákényszerítve arra, hogy döntéseik vagy mulasztásaik következményeit teljes egészében viseljék, mert bízhatnak abban, hogy végül külső segítség érkezik a károk enyhítésére. A kutatók szerint ez történik az inváziós fajok esetében is: nem nézünk szembe a problémával, és ezzel egyre növeljük a jövőbeni költségeket.

A szerzőpáros meghatározása szerint az inváziós fajok olyan, nem őshonos növények, állatok, gombák vagy mikroorganizmusok, amelyek természetes előfordulási területükön kívülre kerülve képesek megtelepedni, elszaporodni és jelentős hatást gyakorolni az új élőhely ökológiai rendszerére.

Ez az invázió sokszor közvetlen károkat okoz a mezőgazdaságban, az erdőgazdálkodásban, a halászatban, sőt gyakran az infrastruktúrában is. A humán- és állategészségügyi problémák mellett (lásd az allergén parlagfüvet), a társadalmi hatások közül kiemelendő a rekreációs területek értékcsökkenése és bizonyos invazív fajok lakásokban való tömeges megjelenése is. A probléma nagyságrendjét a szerzők egy 2021-es Nature-cikkre hivatkozva érzékeltetik. Eszerint az inváziós fajok által világszerte okozott kár mértéke 2019-ben meghaladta a 423 milliárd dollárt, ráadásul ezek a költségek az 1970-es évek óta minden évtizedben legalább megnégyszereződtek.

Magyarországon is komoly gondot okoznak az inváziós fajok: a legfrissebb összesítések szerint nálunk 85 inváziós növény- és 118 állatfaj van jelen.

Az inváziós fajok miatt felmerülő költségek nagyban hasonlítanak a klímaváltozás okozta költségekre: csak akkor lehet őket látni, amikor már hatalmasra duzzadtak, mutatnak rá a szerzők. „Mire a hatás láthatóvá válik, addigra a faj már széles körben elterjedt, a természetes ellenségek hiánya miatt robbanásszerű szaporodásnak indul, és a helyreállítás költségei a megelőzéséinek a sokszorosára rúgnak.” Ez is hozzájárul ahhoz, hogy nincsenek kemény korlátok, az állam és az érintett vállalkozások halogatják a védekezést, a megelőzést, és így leszünk egyre nagyobb bajban.

Klímaváltozás, globalizáció, városiasodás

A városiasodás és a tájhasználat átalakulása, például az intenzív mezőgazdaság, tovább gyengíti a természetes ökoszisztémák ellenálló képességét. A szerzők által bemutatott adatok szerint mostanra világszerte több mint 37 000 idegenhonos faj telepedett meg, és ezek közül több mint 3500 számít inváziósnak. Ráadásul évente körülbelül 200 faj jelenik meg új területeken, amik között nyilván lesznek inváziós jellegűek.

A kutatók olyan előrejelző modellekre hivatkoznak, amelyekből az vezethető le, hogy az éghajlatváltozás és a globalizáció akár exponenciálisan is növelheti a biológiai invázióból eredő károkat. A klímavaltozás által okozott gyors környezeti változások kibillenthetik egyensúlyukból a már régóta óta együtt élő ökológiai közösségeket, és a bizonytalanság miatt egyre nehezebb előre jelezni, hol és mikor lesz szükség az inváziót megelőző vagy kezelő beavatkozásra. Ugyanakkor a klímaváltozás hatására várhatóan megnő a városi övezetek szerepe, amelyek menedékhelyet nyújtanak az ízeltlábúaknak, köztük a rovaroknak és az allergén növényeknek.

A korábban már említett tigrisszúnyogot, parlagfüvet és ékszerteknőst a kutatók nem emelik ki példakánt a tanulmányukban. Ők említés szintjén egy brit és négy magyar, talán kevésbé ismert példát hoznak a jelenség bemutatására. Az alábbiakban részletesen is elmagyarázzuk, hogy melyik inváziós faj milyen károkat képes okozni.

Japánkeserűfű

A Japánból dísznövényként importált ártéri japánkeserűfű (Fallopia japonica) az Egyesült Királyságban okoz komoly károkat mind az ökológiai rendszerekben, mind az épített környezetben. A növény gyors terjedése és erős, mélyre hatoló gyökérrendszere miatt nemcsak az őshonos növényzetet szorítja ki, hanem az épületek alapjait, falait és a vízvezetékeket is képes megrongálni. Az Egyesült Királyságban évente jelentős összeget fordítanak a japánkeserűfű elleni küzdelemre, és a brit jogszabályok már büntetik a természetbe való kiültetését. Ökológiai szempontból a japánkeserűfű akadályozza az őshonos növények növekedését, rontja a talaj minőségét, és kedvezőtlen hatást gyakorol az állatvilágra is. Az invazív faj jelenléte megváltoztatja az élőhely mikroklímáját és csökkenti a biodiverzitást, ezzel hosszú távon károsítja a helyi természetet, gyors terjedése és sűrű lombozata pdeig elnyomja a helyi növényfajokat. Alapvetően károsítja az élőhelyek minőségét is, mivel rontja a talaj tápanyag- és vízellátottságát, valamint csökkenti az ízeltlábúak és más állatok élőhelyének területét és táplálékforrásaik elérhetőségét. Az invazív növény elleni védekezés komoly költségekkel jár, amelyek az Egyesült Királyságban évente már 175 millió euró körül mozognak.

Cifrarák

Kevéssé ismert magyar példa a cifrarák (Orconectes limosus), amit eredetileg tógazdálkodási célból telepítettek be Európa több országába. Az észak-amerikai eredetű faj Magyarországon különösen a Dunántúlon és a Balaton környékén okoz gondokat. A cifrarák kiszorítja élőhelyükről az őshonos, védett rákfajokat, és az általa tünetmentesen hordozott betegség, a rákpestis el is pusztíthatja őket. Ráadásul agresszív táplálkozási szokásai miatt más őshonos vízi élőlények, halak és kétéltűek ikráit is elpusztítja, hozzájárulva az élőhelyek biodiverzitásának csökkenéséhez. Emellett, a faj elősegítheti az algásodást, ami rontja a víz minőségét. A cifrarák nagy területen képes terjedni, időszakosan a szárazföldön is átkel a víztestek között, és télen is aktív, így egész évben képes károkat okozni. Az invazív rák nemcsak a természetes élőhelyeket veszélyezteti, de eróziós károkat is okozhat a parton és az ártéri területeken, és veszélyezeti az infrastrukturális létesítmények fenntartását is azzal, hogy mély és kiterjedt járatokat ás a partok mentén, a gátaknál, a vízelvezető rendszereknél és a mezőgazdasági öntözőcsatornáknál. Ez gyengíti, destabilizálja és károsítja az építményeket.

Közönséges selyemkóró

A közönséges selyemkórót (Asclepias syriaca) Magyarországra a textilipari hasznosíthatóság reményében hozták be, írják a tanulmány szerzői, de mára az egész országban elterjedt, és természetközeli társulások mellett a mezőgazdasági területek gyomosodását okozza, amivel jelentős védekezési költségeket generál. A növény gyorsan terjedő, akár 2-3 méter mélységbe lenyúló tarackszerű gyökérzetével kiszorítja az őshonos növényeket, és átalakítja az élőhelyeket. A selyemkóró jelenléte rontja a legelhető takarmány és a széna minőségét, ezzel a mezőgazdaságnak is kárt okoz. Természetvédelmi szempontból nézve a faj azzal csökkenti a biodiverzitást, hogy kiszorítja az őshonos növényfajokat, és akadályozza az élőhelyek regenerálódását. A növény minden része mérgező, tejnedve pedig allergiás reakciókat válthat ki. A selyemkóró elleni védekezés nehéz, általában vegyszeres kezeléssel és kaszálással próbálják visszaszorítani, de hatékony irtása többszöri beavatkozást igényel. Előzetes felismerése kulcsfontosságú.

Mirigyes bálványfa

A Magyarországra erdészeti és kertészeti céllal betelepített mirigyes bálványfa (Ailanthus altissima) is agresszív módon terjedő inváziós fajjá vált. Mára országszerte elterjedt, és jelentős károkat okoz mind ökológiai, mind gazdasági szempontból. A növény erős sarjképző képessége miatt nagyon nehezen irtható. A bálványfa elsősorban bolygatott talajú, nyílt területeken és élőhelyeken telepszik meg, ahol kiszorítja az őshonos növényzetet, csökkenti a biodiverzitást és átalakítja az élőhelyeket, ahogyan a többi inváziós faj is. Gátolja az egyéb növények gyökérfejlődését, és árnyékolással is akadályozza a többi növény fejlődését. Gazdasági kárt okoz az erdőfelújításokban és fafajcserés szerkezetátalakításokban, továbbá a japánkeserűfűhöz hasonlóan épületek és utak repedéseiben is megtelepedhet, hozzájárulva azok állapotromlásához. A bálványfa elleni védekezés a jogszabályok szerint kötelező. Ez vegyszeres kezelésekkel, törzsinjektálással és sarjmentesítéssel történik, de a növény visszaszorítása hosszú, ismétlődő beavatkozásokat igényel.

Nutria

A nutriát (Myocastor coypus) szőrméje miatt kezdték el tenyészteni, de a tenyészetekből kiszökő példányok a természetben gyorsan szaporodó populációkat hoztak létre Magyarországon is. Nálunk elsősorban a Duna, a Tisza és mellékfolyóik mentén, valamint a dunántúli ártéri területeken, a Kis-Balatonnál alakultak ki stabil állományai. A nutria gyors szaporodásra képes, évente akár kétszer is ellik, ami elősegíti gyors terjedését.

A faj több szempontból is komoly károkat okoz. Rágásával átalakítja és lerontja a vízinövényzettel borított területeket, így ezekből nyílt vizeket hoz létre, ami jelentősen csökkenti a biológiai sokféleséget. A part menti területeken végzett ásásaival és üregeivel árvízvédelmi problémákat idéz elő, destabilizálja a töltéseket, akár az ürge, ami mára védetté vált Magyarországon. Ezen felül a nutria a szántóföldi növényeket is károsítja. és különböző betegségek terjesztésével is veszélyezteti az őshonos állatvilágot. Magyarország erőfesztéseket tesz a faj visszaszorítására: a védekezés része a szelektív vadászat és csapdázás, azonban a szomszédos országokból folyamatosan érkezik utánpótlás, így a terjedés megállítása komoly kihívást jelent.

Ma kellene cselekdni

A két kutató összeszedte, hogy az elérhető adatok szerint globálisan mekkora kárt okoznak az inváziós fajok. Ezek szerint Észak-Amerikában kiemelkedően magas, 1260 milliárd dollár, Ázsiában 432,6 milliárd, Ausztráliában csaknem 300 milliárd, Európában 140,2 milliárd dollár a kár. Fertő és Garamszegi szerint, ugyanúgy, mint sok más komplex probléma esetén, a jövőbeni hatalmas károk elkerülése érdekében ma kell cselekedni. A hatékony védekezés a megelőzés lenne, de még szerintük is irreális célkitűzés egy védekezési stratégiát pusztán a megelőzésre alapozni. Ők azt mondják, hogy az inváziós fajok megjelenését kivédeni nem lehet, de korai fellépéssel a betelepülésük mértéke lassítható, és hatásuk mérsékelhető.

Fertő és Garamszegi hét lépést ajánl a döntéshozók figyelmébe.

• Kockázatelemzés és fajlisták: naprakész adatok és hatékony monitoringrendszerek szükségesek az inváziós fajok korai észleléshez. Prioritási listákat kell felállítani a legsúlyosabb kockázatot jelentő fajokra.

• Szabályozás és a szabályok betartatása: világos, kiskapumentes biobiztonsági szabályozásra van szükség, fajlistákkal, szigorú határellenőrzéssel, bírságokkal és ösztönzőkkel a lakosság bevonására.

• Finanszírozás: külön alap biztosítsa a megelőzést, a gyors reagálást és a folyamatos monitoringot, hosszú távon fenntartható módon.

• Nem piaci értékek figyelembe vétele: a döntéshozatalnak az ökoszisztéma-szolgáltatások értékét és a hosszú távú társadalmi költségeket is számításba kell vennie.

• Költségvetési felelősség: a késlekedésből eredő többletköltségeket a mulasztó hatóság költségvetésére kell terhelni, hogy ösztönözzék a gyors cselekvést.

• Ágazati és társadalmi együttműködés: a különböző érintett ágazatok és a társadalom bevonása elengedhetetlen, oktatási és kommunikációs programokkal támogatva.

• Nemzetközi koordináció: az invázió globális jellegéből fakadóan regionális és nemzetközi együttműködésre van szükség a monitoring, a szabályozás és a védekezés területén, nemzetközi szervezetek bevonásával.