Egy friss kutatás szerint már pusztán a betegség megnevezése terápiás hatással lehet a diagnosztizált emberekre. Alan Levinovitz és Awais Aftab Rumpelstiltskin-hatásnak nevezték el azt a különös pszichológiai jelenséget, amikor egy ember jobban kezdi érezni magát az orvosi diagnózis után. Ezt már korábban megfigyelték orvosok, azonban csak most kapott nevet egy friss tanulmányban – írja az IFL Science.

A Rumpelstiltskin (különböző magyar fordításokban Tűzmanócska vagy Zörgőfürge) szó eredetileg egy Grimm-meséből származik. A történet szerint egy molnár lánya odaígérte elsőszülött gyerekét egy fura lénynek, cserébe azért, hogy szalmából aranyat tudjon fonni, és megmenekülhessen egy zsarnok királytól. Azonban az üzletkötéskor megbánja döntését, és inkább a gyerekét választja. A mese szerint az alkut csak akkor lehet semmissé tenni, ha kitalálja Rumpelstiltskin nevét, ami segítséggel sikerül is a lánynak. A tanmese lényege, hogy Rumpelstiltskin erejét csak azzal lehet megtörni, hogyha elnevezik.

A kutatók korábbi tanulmányokat idézve elmondták, hogy „megkönnyebbülést, megerősítést és felhatalmazást” ad a betegek kezébe egy konkrét diagnózis felállítása. A páciensek magasabb fokú elégedettségről számoltak be, amikor az orvosuk érthető és részletes nevet adott a betegségüknek és a kezelési lehetőségeknek. Az öndiagnózis és a placebohatás (olyan gyógymód vagy anyag, amelyről a beteg elhiszi, hogy segíthet neki, de bizonyított orvosi hatása nincsen) ezekből a pszichológiai folyamatokból indul ki. „Az orvosoknak tudniuk kell, hogy a beteg javulásának egy része magából az elnevezésből fakadhat, nem csupán a kezelésből” – mondta Aftab a PsyPostnak.

Ugyanakkor fennáll a stigmatizáció és a szociokulturális előítéletek lehetősége is, amit a páciens a diagnózis után a környezetében tapasztalhat. Ronald W. Pies pszichiáter elmondta, hogy az orvosoknak érdemes hangsúlyozniuk, hogy „a kezelt személyt nem határozza meg teljes egészében a diagnózisa”. Bár még nincs túl nagy akadémiai irodalma a Rumpelstiltskin-hatásnak, a két kutató szerint a diagnózis tudatos, terápiás célú alkalmazása bizakodásra adhat okot a mentális problémákkal küzdők számára.

A placebohatást korábbi kutatások a fájdalomcsillapítással hozták összefüggésbe. A placebohatás a tesztalanyok agyában kulcsszerepet játszó jelentésalkotó rendszerekre hatott, ami segítette az agy érzelemszabályozó központjának működését.