Soha nem láttak még kutatók olyan gyorsan visszahúzódó gleccsert az Antarktiszon, mint a Hektoria. Az Antarktiszi-félsziget gleccsere 15 hónap leforgása alatt 25 kilométert vesztett hosszúságából – írta meg hétfőn a New Scientist egy friss kutatás alapján.

A gleccser összeomlásának üteme a korábbi rekordnál 10-szer gyorsabban ment végbe, és a kutatók szerint félő, hogy hasonló mechanizmus más antarktiszi gleccsereket is veszélyeztethet. Naomi Ochwat, a Coloradói Egyetem (Boulder) gleccserkutatója és kollégái a Hektoria drámaian gyors zsugorodását konfigurációja sebezhetőségének számlájára írják. Emiatt a gleccser vékonyodó jégárja visszahúzódott egy jégsíkságnak nevezett, lapos tengerfenéki területen, elszabaduló jéghegyképződést indítva be.

A gleccser problémái 2022 elején kezdődtek, amikor a város nagyságú elejéről nagy mennyiségű tengeri jég csatolódott le, és lebegő jégnyelve szétesett. A tengeri jég stabilizáló hatásának megszűnése – ami a globális felmelegedéssel egyre gyakoribbá válhat – új terheléseknek tette ki a gleccsert, ami felgyorsította áramlásának és elvékonyodásának ütemét.

A legdrámaibb változás ugyanakkor a jégsíkságon történt, ahol a szerintük korábban lapos tengerfenéki alapkőzeten nyugvó Hektoria jégárja annyira elvékonyodott, hogy tömegének nagy része már csak enyhén támaszkodott a tengerfenékre. Ezután, állítják, az egész terület szinte egyik pillanatról a másikra lebegni kezdett, ami a jégár feldarabolódásához vezetett – így a gleccser 2022 novembere és decembere között 8 kilométert vesztett hosszúságából.

A Nature Geoscience folyóiratban hétfőn közölt kutatásban szintén részt vevő Ted Scambos, a Coloradói Egyetem (Boulder) sarkkutatója megdöbbentőnek nevezte a gleccser villámgyors szétesését, és arra figyelmeztetett, hogy a Hektoria visszahúzódása átírja a lehetőségeket, hogy milyen folyamatok történhetnek a kontinens más fontos gleccsereinél.

Ugyanakkor Frazer Christie sarkkutató szerint a gleccserkutató közösségen belül nagy precizitású műholdas mérések hiányában komoly nézetkülönbségek vannak annak tekintetében, hogy pontosan mely területeken támaszkodott a Hektoria gleccser az alapkőzetre. Anna Hogg, a Leedsi Egyetem gleccserkutatója és kollégái például azt állítják, hogy méréseik szerint a jégsíkság feletti területen mindig is lebegett a gleccser, így nem az aljzatról történő felemelkedés okozta szétesését.

Christine Batchelor, a Newcastle-i Egyetem gleccserkutatója szintén szkeptikus a kutatók magyarázatával szemben. Ha ez a jégsíkság feletti terület, ahogy Hogg-ék mérték, tényleg lebegett, akkor a kutató szerint lényegében csak arról van szó, hogy egy selfjégről jéghegyek váltak le, ami sokkal kevésbé lenne szokatlan.