Kevésbé lesznek rákosak azok az emlősök, amelyek segítik egymást

november 25.
tudomány
  • Link másolása
  • Facebook
  • X (Twitter)
  • Tumblr
  • LinkedIn

Egy friss, a Science Advances folyóiratban megjelent tanulmány szerint a kooperáció lehet az egyik leghatékonyabb védelem a rákkal szemben az emlősök világában, nem pedig a méret vagy az erő. A kutatók azt találták, hogy az erősen társas, egymásról gondoskodó fajok, például az elefántok és a csupasz földikutyák esetében jóval alacsonyabb a rák kialakulásának kockázata, mint azoknál az emlősöknél, amelyek magányosan, versengő módon élnek.

A nyilvános adatbázisok elemzése feltűnő mintát mutatott: a forrásokért küzdő, egyedül élő és több utódot nevelő fajok körében sokkal magasabb a rák előfordulása és halálozási aránya. A jelenség megértéséhez a kutatócsoport egy kevéssé ismert ökológiai koncepciót, az úgynevezett hidrahatást (Hydra effect) modellezte, amely szerint a halálozás növekedése paradox módon a populáció méretének növekedéséhez vezethet.

A versengő fajoknál ugyanis az idősebb egyedek gyakran anélkül fogyasztják a közösség erőforrásait, hogy jelentősen hozzájárulnának a szaporodáshoz. A modell szerint amikor ezek az idősebb állatok elpusztulnak – akár rák, akár más ok miatt –, felszabadulnak az erőforrások a fiatalabb, termékeny egyedek számára, ami végső soron a populáció növekedéséhez vezet. Ebben az értelmezésben a rák evolúciós mechanizmusként működik, amely eltávolítja az idősebb versenytársakat, és ezzel közvetve erősíti a fajt.

A modell azonban azt is kimutatta, hogy a kooperatív fajoknál ez a hatás nem működik. Azoknál az emlősöknél, amelyek csoportosan élnek, közösen végzik az utódok gondozását, védik egymást, és ahol az idősebb egyedek fontos segítőnek számítanak, az idő előtti elpusztulás hátrányt jelent, nem pedig előnyt. Társas szerkezetük gyakorlatilag blokkolja a hidrahatást, így a rák elleni ellenállás evolúciója számukra sokkal előnyösebb.

A kutatók szerint az eredmények alapjaiban változtathatják meg a rákról való gondolkodásunkat, illetve a kooperáció és a társas élet figyelembe vételével új stratégiák kialakításához is vezethet az egészséges öregedés és a betegségmegelőzés területén.