Megfejtették, miért volt annyira pusztító a fukusimai balesethez vezető 2011-es japán földrengés

A fukusimai atomerőmű-balesethez vezető 2011-es japán földrengést egy puha és csúszós agyagréteg tette rombolóbbá – állítja egy friss kutatás, amiről kedden számolt be az IFL Science.

A 9,1-es erősségű tóhokui földrengés Japán keleti partvidéknek közelében pattant ki, 2011. március 11-én. A valaha mért negyedik legerősebb földrengés és az azt követő cunami közel 20 ezer áldozatot követelt, és a csernobili katasztrófa óta történt legsúlyosabb atomerőmű-balesthez vezetett.

2024-ben japán geológusok a Chikyu fúróhajó fedélzetén mintát vettek a szigetországtól keletre található Japán-árokból, ahol a Csendes-óceáni kőzetlemez az Ohotszki-kőzetlemez alá bukik. A minták vizsgálata arra utal, hogy a törés egy, a tengerszint alatt 8000 méteres mélységben húzódó agyagrétegben ment végbe, amit több száz méternyi kőzet és iszapréteg borít.

A 25-30 méter vastag agyagréteg több tízmillió év alatt jött létre, ahogy mikroszkopikus részecskék a Csendes-óceán aljzatára süllyedtek. „Mivel a gyenge agyagréteget szilárd kőzetrétegek határolják alulról és felülről is, az agyag természetes szakadási vonalként működött, ami miatt a vető ebben a rétegben alakult ki” – mondta Ron Hackney, az Ausztrál Nemzeti Egyetem kutatója, és a Science folyóiratban tavaly decemberben közölt tanulmány egyik szerzője.

„Ez a munka segít megmagyarázni, hogy a 2011-es földrengés miért viselkedett annyira másként, mint ahogy azt a modellek előre jelezték” – mondta Hackney. A korábbi nagy földrengéseknél a legnagyobb elmozdulás ott következett be, ahol a lemezhatár a legmélyebben volt. Ebben az esetben azonban a legnagyobb elmozdulás ott történt, ahol a lemezek közti találkozás a legsekélyebb volt, egy olyan helyen, ahol nagyon különböző fizikai tulajdonságokkal rendelkező üledékrétegek helyezkedtek el egymás mellett.