Imádják a csimpánzok a kristályokat

március 5.
tudomány

Ha egy csimpánz kezébe nyomunk egy csillogó kristályt, ne számítsunk arra, hogy vissza is kapjuk – derítette ki egy friss kutatás, amiről szerdán a New York Times számolt be.

Juan Manuel García-Ruiz, a spanyolországi Donostia Nemzetközi Fizikai Központ krisztallográfusa és kollégái alapvetően arra voltak kíváncsiak, hogy mi teszi az ásványokat annyira vonzóvá a csimpánzok legközelebbi rokonainak, az embereknek.

Egy kvarckristályt vizsgálgat egy csimpánz

Ehhez kvarc, kalcit és más kristályokat adtak egy Madridhoz közeli rehabilitációs központban élő csimpánzoknak. Az emberszabású majmok a kristályokat nagy érdeklődéssel fogadták, és a kutatóknak végül a legnagyobb kristály visszaszerzéséhez sok banánt és joghurtot kellett adniuk az állatoknak – de így is maradtak olyan kristályok, amiket nem kaptak vissza.

A Frontiers in Psychology folyóiratban szerdán ismertetett kutatást a kristályok emberi kultúrtörténetre gyakorolt hatása inspirálta, ami régóta érdekli a kristályok fizikai jellemzőit és alkalmazásaikat kutató García-Ruizt. Korábban afrikai régészeti lelőhelyeken folytatott feltárások arra találtak bizonyítékot, hogy a modern ember már 100 ezer évvel ezelőtt is gyűjtött kalcitkristályokat, amikért sokan ma is rajonganak és néha gyógyító, vagy más természetfeletti hatást rendelnek hozzájuk.

„Néhány kollégám szerint el kell magyaráznunk az embereknek, hogy ez teljesen nevetséges – mondta a lapnak García-Ruiz. – Nekem azonban az a fontos, hogy elmagyarázzuk, miért létezik ez a hit”. A csimpánzok megfigyelése alapján a kutatók azt feltételezik, hogy az emberszabású majmokat a kristályok átlátszósága és formája vonza. Úgy tűnt, mondta García-Ruiz, hogy „valami, a puszta kíváncsiságon túlmutató élményt is átéltek”.

A kutatás során megfigyelt csimpánzok osztoznak velünk a fénylő és áttetsző tárgyakhoz történő vonzódásban, mondta Michael Haslam, a Historic Environment Scotland régésze, aki az állati eszközhasználat kutatója. Az azonban, hogy a csimpánzok mentett állatok voltak és a kutatók csak kevés egyedet vizsgáltak, megnehezíti, hogy szélesebb körű következtetéseket lehessen levonni a kutatásból.