Egyszerű genetikai változás rövidítette meg az emberi hátsó felet: két kóborló DNS-darabka lehet a ludas, bár abban, hogy végleg eltűnt a farok, több gén módosulása is közrejátszhat. A farok hiánya összefügghet azzal, hogy az embereknél ilyen gyakoriak a velőcső-záródási problémák.
A hidegben megnövünk, a melegben öszezsugorodunk, és ez így megy egymillió éve, derítették ki a Cambridge-i és a Tübingeni Egyetem kutatói.
Újszerű egyesített elméletet alkottak izraeli kutatók az emberi agy evolúciójáról. Az emberelődök agya azért nőtt a háromszorosára, mert az óriási prédákat kiirtották, a kisebb, fürgébb állatok elejtéséhez pedig már komoly stratégia kellett. Az állattartás és földművelés megjelenésének idején megint zsugorodott az agy.
Három forradalmi technológia – az őssejt-visszaprogramozás, a CRISPR génszerkesztés, valamint a miniagyak tenyésztésének lehetősége – együtt járult hozzá ahhoz, hogy a kutatók elkezdhetik összeilleszteni az emberi agy több százezer éves fejlődéstörténetének darabjait.
A londoni Természettudományi Múzeum antropológusai 48 ezer éves fogakat vizsgáltak újra.
Egy nemzetközi kutatócsoport éghajlati modellek és sok ezer ásatás eredményeit tartalmazó adatbázis alapján állítja, hogy a Homo fajok közül többel is a gyors klimatikus változások végeztek.
A maradványok vizsgálata azt mutatja, hogy a korai emberek olyan növényeket használtak fel derékaljaikhoz, amelyeket a helyiek mindmáig sikeresen vetnek be az élősködő rovarok elűzésére.
Könnyebb elfogadnunk az új technológiákat, ha szebbé teszik az életünket, de a hasznos változásokra nem mindig vagyunk felkészülve, ahhoz előbb meg kell értenünk őket. Többek között erről beszélgettek a Telekom MOST Fórum résztvevői.
Régóta tudható, hogy a modern ember Afrikából származik, de hogy pontosan honnan, azt most DNS-elemzés, valamint földrajzi és régészeti eszközök segítségével derítette ki egy nemzetközi kutatócsoport.
Az eddig fellelt legősibb emberelőd maradványai alapján egyre nyilvánvalóbb, hogy fajunk törzsfejlődése nem volt egyenes vonalú. Az Australopithecus anamensis bizonyíték arra, hogy az emberfélék nem egymásból alakultak ki, az evolúció több, egymással párhuzamosan megjelenő fajjal is próbálkozott.
Egy nemzetközi archeogenetikai kutatás arra az eredményre jutott, hogy a 40 ezer évvel ezelőtt Európát megszálló modern ember módszeres vadászhadjárata tüntette el a Földről a hatalmas, de békés Ursus spelaeust.
Egy görögországi barlangban talált koponyamaradvány megismételt vizsgálata alapján a Homo sapiens jóval korábban hagyta el Afrikát, mint eddig gondoltuk, és már 210 ezer évvel ezelőtt megjelent Európában.
Hüvelykünket a gorillákkal, mutatóujjunkat a csimpánzokkal közös ősünktől örököltük, csupán kezünk középső ujja az emberré válás evolúciós terméke – írja a mellső végtag törzsfejlődéséről szóló, frissen megjelent kötetében egy norvég biológus.
Kisebb testű emlősök 14 ezernél is több csontleletét vizsgálták régészek, és arra jutottak, hogy már 30-40 ezer éve szofisztikált módszerekkel jutottak hozzá a makákóvacsora összetevőihez.
Az Amerikai Paleoantropológai Társaság folyóirata egy teljes lapszámon keresztül igyekszik bizonyítani, hogy a 2008-ban megtalált Australopithecus sediba köti össze a majomszerű emberelődöket a mai emberrel. A közel egy évtizede zajló vitának ezzel még mindig nincs vége.
A neandervölgyi felmenők genetikai öröksége befolyásolhatja az agy formáját – derül ki a Homo sapiens agyi evolúciójára irányuló legújabb összehasonlító genetikai kutatásból.
Egy amerikai nyelvészprofesszor szerint az 1,8 millió éve feltűnő Homo erectus már hajókat épített és szigetekre utazott, ehhez pedig szüksége volt nyelvi kommunikációra.