Bár felemelkedésünket hajlamosak vagyunk az állatinál felsőbbrendűbbnek tartott intelligenciánknak és a extrán versengő magatartásunknak tulajdonítani, a Journal of Archaeological Science folyóiratban megjelent átfogó tanulmány szerint a modern ember voltaképpeni evolúciós előnye az érzelmi intelligencia – írja az IFL Science.

A régészekből és antropológusokból álló amerikai-brit kutatócsoport állítása szerint a szociális és érzelmi kogníció, az empátia és az egymással való kapcsolatteremtés képessége tette lehetővé, hogy a Homo sapiens komplex társadalmi és gazdasági rendszereket hozzon létre. A tanulmány szerzői azt állítják, hogy az „egyre összetettebb és sokrétűbb társas megismerésünk” kritikus szerepet játszott fajunk evolúciójában. Ez a képesség tette lehetővé, hogy a csoporton belüli összetett kapcsolatok kiépítését, az eszmecserét és az együttműködést. Ahogy azt is, hogy mindezt a közvetlen rokonainkon túl kiterjesztve törzseket, klánokat, kereskedelmi hálózatokat és civilizációkat hozzunk létre. A kutatók úgy vélik, hogy az érzelmi intelligencia volt az evolúciós alapja annak, hogy a korai embere hosszú távú kötelezettségeket vállaljanak egymás jóléte iránt, elviseljék a frusztrációt, áldozatokat hozzanak, és megbízzanak másokban.

A tanulmány szerzői szerint az érzelmi intelligencia és az empátia bizonyítékai már a legkorábbi paleoantropológia leletekben is felfedezhetők: a Homo naledi és neandervölgyi temetési rituálék, illetve a sérült, beteg vagy öreg társakról való gondoskodásra utaló maradványok magukért beszélnek.

Az IFL Science szerint a darwinizmus népszerű értelmezései (és félreértelmezései) az együttérzést és az érzékenységet olyan gyengeségekként tüntetik fel, amelyeket ki kell gyomlálni egy könyörtelen, versengő világban, ahol csak a legerősebbek maradnak életben. A mostani tanulmány azonban arra figyelmeztet, hogy az emberiség egyik legnagyobb erőssége az érzelmi intteligencián alapuló együttműködés kollektív képessége.