A mikroműanyagok már mindenhol jelen vannak: ott vannak az ember agyában, az Antarktiszon, sőt, még a sajtban és a sörben is, de a Michigani Egyetem egy friss kutatása szerint könnyen lehet, hogy számos mérésben felülbecsülik a mennyiségüket, a laborban használt gumikesztyűk ugyanis fals pozitív eredményeket is okozhatnak.

A kesztyűk le- és felvételét megkönnyítő sztearát ugyanis nagyon hasonlít a műanyagra, egy ilyen kesztyű pedig egy négyzetmilliméteren akár 2000 hamis nyomot is hagyhat. A kutatók nem véletlenül kezdték el kutatni a témát: egy légköri mikroműanyag-vizsgálat során nagyságrendekkel nagyobb szennyezést mértek, mint amire előzetesen számítottak. Miután sorra vették, hogy mi okozhatja a többletet, végül a kesztyűknél kötöttek ki.

A megoldás: a tisztaszobai kesztyű

Miután rájöttek, hogy a saját méréseik mitől torzítanak, megvizsgálták a különböző gumikesztyűket is. Összesen hét gyártó latex- és nitrilkesztyűit tesztelték, a mintákat pedig mind beszennyezte: a gyártásukhoz használt sztearátot a mikroszkóp alatt ugyanis lehetetlen megkülönböztetni a polietiléntől.

Bár általánosan elfogadott a hétköznapi gumikesztyűk használata, a kutatók azt javasolják, hogy a mikroműanyag-kutatók inkább tisztaszobai kesztyűket használjanak, ezeknek a gyártásához ugyanis nem használnak sztearátot. Valamekkora mértékben ezek is szennyeznek, de közel sem annyira, mint a hagyományos kesztyűk.

Anne McNeil vegyész, a kutatás eredményeit összefoglaló tanulmány egyik szerzője szerint az, hogy valószínűleg felülmérik a mikroműanyagok jelenlétét a vizsgált mintákban, okozhat ugyan hibákat, de a legnagyobb hiba az, hogy egyáltalán vizsgálni kell a jelenlétüket – és mivel a műanyag már tényleg mindenütt jelen van, ez okozta a legnagyobb nehézséget is.