A Qubit hírlevelét az előfizetők kapják minden vasárnap. Annak, aki véletlenül nem fizet elő, kedvcsinálónak itt a Talált tárgyak osztályának legfrisebb száma.

Az első csokitojások és csokinyulak csak a tizenkilencedik század derekán törtek rá Európára, de igény korábban is lett volna rájuk: a húsvéti böjt után dőzsölés jön, és mióta van csokoládé, jön a csokinyúl meg a csokitojás is. Legalábbis ezt gondolná az ember, de a valóság szokás szerint bonyolultabb, mint ahogy hinnénk, és sokkal több nyúlüreget tartalmaz, mint egy csokinyúl.

A húsvéti tojásnak megvan a maga története: a nyúlhoz hasonlóan a tojást is számos kultúra a termékenység szimbólumaként tartotta számon, nem véletlen, hogy mindkettő kapcsolódik az ünnepkörhöz, ahogy az sem, hogy mindkettő pogány alapokon nyugszik. Supka Géza irodalomtörténész szerint a rómaiak és a főníciaiak is megülték már az ünnepet, a locsolkodásnak is komoly hagyománya van, de egyik sem kötődik szorosan a kereszténységhez, pláne Jézus Krisztus halálához, inkább azokhoz a termékenységi rítusokhoz, amikről Honor Tracy ír írónő is írt a Vannak még csodákban.

Viktoriánus húsvét

Termékenység ide vagy oda, itt a tavasz, és ahogy már írtam, itt vannak a csokitojások is: ezek a viktoriánus kor óta a húsvét elengedhetetlen részei. Megpróbáltam kideríteni, hogy miért és hogyan, de nem sokra jutottam: a csokis szakkönyvek jellemzően a kizsákmányolással és a rabszolgatartással foglalkoznak, a tojásosak a tojásokkal és a tyúkokkal, a húsvétiak meg a vallással. Ez mind nyúlüreg, de egyik sem vezet egy csokitojás belsejébe, márpedig én ezt akartam.

Ami kiderült: az első csokitojásokat állítólag a Napkirály, XIV. Lajos udvarában készítették, de addigra a németeknek is eszébe jutott, hogy ilyesmit csináljanak. A források viszont nem egyeznek abban, hogy ezek üregesek voltak-e: állítólag egy torinói özvegyasszony már ilyeneket csinált, sőt, a németeknél már cukorkával töltött verziók is megjelentek, de erre biztos források nincsenek. Özvegy Giombone-né, ha létezett egyáltalán, 1725-ben csokizott és tojásozott is egyszerre, de hogy ezt a tornói turisztikai ügynökség honnan veszi, rejtély.

Amit viszont biztosan lehet tudni, az az, hogy az üreges csokit ki találta ki: a brit Cadbury csokoládégyártó. Azelőtt már léteztek tömör húsvéti csokik, de üregesek nem: ehhez a holland Coenraad Johannes van Houten is kellett, aki kitalálta, hogy hogyan lehet elválasztani a kakaóvajat a kakaótól, és ezt megfelelő arányban adagolni a csokoládéhoz. Korábban, mint az aztékok, az európaiak is folyékony formában fogyasztották a csokoládét, de itt új utak nyíltak: lehetett táblában, kockában, és később akár tojás- vagy nyúlformában is csokizni. Az egykor elzárt, egzotikus termékből luxuscikk lett ugyan, de olyan luxus, amihez egyre többen férhettek hozzá.

Alig kellett hozzá száz év, hogy a húsvét is megkapja a maga csokoládéját: miután a tizennyolcadik században megjelentek a csokitojások (egy egyébként meglévő hagyományra rátelepedve, ahol tojás alakú tartóban kapták meg az emberek a betevőt), megjelentek az édességgel töltött csokitojások is.

Fry és fiai

A formázott csokinak meglepően gazdag történelme van, úgy is, mint nyúlüreg (az érdeklődőknek sok szeretettel ajánlom a témában Wendy Mullen csokiforma-gyűjteményét), de hiába a kezdeti őrület (a századforduló környékén közel ötvenezer forma volt a vonattól a télapóig, az ezüstformától a rézig), a nagy áttörést az üreges formák jelentették. Ebben nincs is semmi meglepő: minél kevesebb a csoki, annál kevesebb a költség, ezt pedig 1873-ban J. S. Fry és fiai is belátták, ők gyártották Nagy-Britanniában (és nagy valószínűség szerint az egész világon) az első üreges csokitojást. Két évvel később John Cadbury angol csokoládégyáros is követte a cég példáját, később pedig fel is vásárolta a Fry’s-t, akik már meglévő, díszes csokitojásokra építkeztek francia, holland és német minták alapján. A Cadbury eredetileg cukorkákkal töltötte meg a csokitojást, csakúgy, mint a német elődök, aztán már enélkül is kínálta az árut, 1905-ben pedig előállt a tejcsokis változattal, ami leuralta a brit piacaot – és ezt utánozzák azóta is a különböző gyártók.

Na de mi kerül tízezer forintnál is többe egy kilónyi csokitojáson? Tojás nincs benne, az drága, csoki van benne, az is drága, de még a kettő összeadva se olyan drága, mint egy kindertojás. Joggal adódik az ötlet, hogy az ember készítse el maga a tojást: ha a torinói özvegynek ment, nekem is menni fog, gondoltam.

A kézműves tojás

Hát rosszul gondoltam. Negyven deka csoki, két ember, több tojás és nagyjából tíz óra munka kellett hozzá, hogy totálisan elbasszam a receptet, ami nagyon egyszerűen indul: végy tojást, csokit, olajat és egy tojásformát, amit erre találtak ki. Ez utóbbi hiányzott, úgyhogy lementem a kínai piacra, ahol köztudottan minden van. Tojásformát nem találtam, de felkínáltak nekem sokkolót, viperát, boxert, cigit és e-cigarettát is. Már minden van, hárítottam el a barátságos közeledést, de közben az járt a fejemben, hogy csokiforma meg nincs, és nem is lesz.

Nem is lett. Az első tervem Giombone receptjén alapult volna, ha lett volna: fogok egy tojást, leszarom a szalmonellát, és bevonom csokival (egyes források szerint ő csak megtöltött egy tojáshéjat, mások szerint kívülről vonta be, de ez most mindegy). Miután a sima csokitojást nem tartottam elég nagy kihívásnak, kindertojást akartam csinálni (ezt 1974-ben találta fel Michele Ferrero és William Scalice): ebben van legalább valami meglepetés. Ez egyébként jól mutatja azt is, hogy megfelelő marketinggel újra fel lehet találni a meleg vizet is: Ferrero és Scalice már egy meglévő hagyományra építettek, olyasmire, mint a mexikói piñata.

Lett is eredménye: a nagyjából 10 óra munka után egy fél és egy majdnem fél csokiojást sikerült előállítani, de azok legalább szarok is lettek, hiszen nem követtük a szentírást, amit a csokiedőknek követni kell: jobb esetben szobahőmérsékleten kell visszahűteni a csokoládét ahhoz, hogy roppanós maradjon, és kerülni kell a hűtőt, nehogy kivirágozzon. Két tábla oilvasztós csokival, sok stresszel és rengeteg mosogatással később mondom: az eredmény nem igazolja a rá fordított időt, pénzt és semmit, ellenben baromi ronda, és még kész sincs. Nem is lesz soha: vegyetek ti is bolti csokitojást.