Miközben Nepálban él a kihalás szélére sodródott hópárducok (Panthera uncia) egyik legnépesebb populációja, a 2020-ban önálló fajnak nyilvánított himalájai farkasok (Canis lupus chanco) és a leopárdok (Panthera pardus) is folyamatosan terjeszkednek a magashegyi ökoszisztémákban.

A Közép-Himalájában a nagyragadozók vadászterületei mostanra átfedésbe kerültek egymással, épp ezért fontos megérteni, hogy miként osztják meg az erőforrásokat és hogyan kerülik el a konfliktusokat. A PLOS One folyóiratban április elején közölt tanulmány szerzői a nepáli Gaurishankar Természetvédelmi Területen található Lapchi-völgyben endemikus hópárducok, valamint a régiót kolonizáló farkasok és leopárdok térhasználatát, aktivitási mintázatait és zsákmányszerzési stratégiáit vizsgálták.

A ragadozók közötti kapcsolatrendszer feltérképezéséhez a kutatók 2018 és 2025 között készített kameracsapda-felvételeket elemeztek, valamint az ürülékminták DNS-elemzésével határozták meg a három faj étrendjét. Kiderült, hogy a leopárdok és a himalájai farkasok által lakott és vadászott területek között teljes a térbeli átfedés, de az összes farkasészlelés is a hópárduc-észlelési régiókban történt.

A hópárducok és a leopárdok közötti térbeli átfedés ezzel szemben 8,49 négyzetkilométer (km²) volt, ami körülbelül 50 százalékos arányt jelent. A himalájai farkas- és leopárdrégiók közötti térbeli átfedés a farkasrégiók 67 százalékát, a leopárdrégióknak pedig 13 százalékát tette ki. „Az időbeli aktivitási minták elemzése azt mutatta, hogy mindhárom faj túlnyomórészt éjszakai viselkedést mutatott. A hópárduc éjszaka mutatta a csúcsaktivitást a rögzített események 59,42 százalékában, ezt követte a szürkületi (21,73 százalék) és a nappali (18,84 százalék) időszak. Hasonlóképpen a himalájai farkasokhoz, amelyek aktivitásának 71,42 százaléka volt éjszakai, és csak töredéke szürkületi esetleg nappali, csakúgy, mint a leopárdok esetében.

A három ragadozó közötti legnagyobb különbség a zsákmányfajok terén mutatkozott. A hópárducok általában a vadon élő zsákmányt részesítették előnyben, zsákmányuk körülbelül 47 százalékát a Bharal néven ismert kék juhok (Pseudois nayaur) , 16 százalékát a fehérhasú pézsmaszarvasok (Moschus leucogaster) tették ki. A leopárdok étrendjének 40 százalékát háziasított fajok, juhok, lovak és kutyák jelentették a vizsgált időszakban, bár a vaddisznók 36 százalékos aránya is jelentősnek mondható. A himalájai farkasok étrendjének harmadát a himalájai mormoták (Marmota himalayana) tették ki, a fent felsorolt házi és vadfajok pedig nagyjáéból egyenlő arányban váltak prédájukká.

A kutatók úgy vélik, hogy bár a hópárducok, a leopárdok és a himalájai farkasok étrendjében akad átfedés, a különbségek lehetővé teszik együttélésüket a korlátozott erőforrásokkal rendelkező ökoszisztémákban. A kutatók szerint ezért is fontos megőrizni és fenntartani a jelenlegi fauna összetételét, a domesztikált fajokkal egyetemben.