Ismert, hogy a kora tavasszal kelő vadméhfajok általában teljesen kifejlett felnőttként, a későbbiek a fejlődésük korai szakaszában begubózva, a nyár elejiek pedig bebábozódott lárvaként telelnek át a talajban, fatörzsek kérge alatt vagy más védett helyeken.

Csakhogy a klímaváltozás világszerte megváltoztatja a megszokott szaporodási ciklust. Ami azért jelentős probléma, mert ha a magasabb hőmérséklet miatt túl korán kelnek ki, akkor könnyen táplálék nélkül maradnak, a télire hibernálódó fajok egyedei pedig gyorsabban használják fel esszenciális zsírtartalékaikat. Mindez radikálisan csökkenti az amúgy is veszélyeztetett beporzók túlélési és szaporodási esélyeit.

A Würzburgi Egyetem kutatói 160 bajorországi helyszínről származó 5 faj 15 ezer „téli álmot alvó” egyedét összegyűjtve különböző éghajlati forgatókönyveket szimuláltak – olvasható a Phys.org portálon. A Functional Ecology folyóiratban megjelent tanulmányuk szerint meleg tavaszi körülmények között mind az öt faj a szokottnál korábban kelt ki.

A melegebb régiókból, például Alsó-Frankföldből származó tavaszi fajok különösen korán jelentek meg a meleg tavaszi hőmérsékleten, és a következő időszakban nagyobb testtömeget tartottak meg, mint a hűvösebb régiókból, például a Bajor-erdőből származó egyedek. A nyáron kelő fajok ráadásul gyorsabban és nagyobb, akár az eredeti egyharmadát is meghaladó mértékben veszítettek testtömegükből melegebb körülmények között.