Az Irán, Izrael és az Egyesült Államok között februárban kirobbant fegyveres konfliktus nemcsak regionálisan okoz pusztításokat, hanem globális energiabiztonsági, klímaváltozással kapcsolatos és humánbiztonságot érintő következményekkel is jár – írja Papp Zsanett Gréta klíma- és energiapolitikai elemző, az European Geosciences Union szakpolitikai munkacsoport-vezetője. A Másfélfok oldalán megjelent elemzésében a szakértő azt írja, hogy „a háború nemcsak közvetlen pusztítást okoz, hanem fel is erősíti a már meglévő vízügyi, élelmiszerbiztonsági és migrációs kihívásokat” is.

Az érintett közel-keleti országok emberi veszteségei jelentősek: eddig több mint négyezer ember halt meg az iráni, libanoni és a régió többi országában a konfliktus kezdete óta, illetve négymillióan az otthonaik elhagyására kényszerültek. Ennek oka többek között, hogy „az ENSZ jelentései szerint az amerikai és izraeli támadások súlyos károkat okoztak az helyi infrastruktúrában, beleértve az elektromos, víz- és energiarendszereket is. Az Iránt ért támadások más országok infrastruktúráját is érintették, például más területek sótalanító üzemeit, ami hosszú távon szennyezheti a térség ivóvizét és a talajt is” – írja Papp az elemzésben. A Hormuzi-szoros blokádja miatt a globálisan is dráguló üzemanyagárak mellett a műtrágyaszállítás is akadozni kezdett, ami hatalmas drágulást okozott az élelmiszerpiacokon.

Ráadásul nemcsak az infrastruktúrák megrongálódása, illetve a kereskedelmi útvonalak részleges, vagy teljes megszűnése jelent komoly problémát. „A klímaváltozás már önmagában is jelentős stresszfaktor: a világ 17 leginkább vízhiányos országa közül 12 Közel-Kelet és Észak-Afrika térségében található, köztük Irán is. Az IPCC hatodik értékelő jelentése (AR6, 2021–2023) szerint a térségben az átlaghőmérséklet az 1980 utáni időszakban évtizedenként körülbelül 0,4 °C-kal emelkedett, ami meghaladja a globális átlagot. A becslések alapján 2050-re a hőhullámok időtartama akár meg is duplázódhat, miközben több országban 10–30 százalékkal csökkenhet a csapadék mennyisége” – olvasható az elemzésben.

Ez azért egyre aggasztóbb tendencia, mert a klímaváltozás egy úgynevezett „fenyegetéssokszorozó” jelenség, „azaz nem új problémákat hoz létre, hanem felerősíti a meglévőket”. Vagyis a régió lakosságának fokozódó vízhiánya miatt a konfliktusok tovább eszkalálódhatnak, ahogyan az a vízhiánnyal küzdő Jemenben és Szíriában is végbement. A fegyveres konfliktusok miatt megsérült, vagy megsemmisült gát- és víztározó rendszerek hasznavehetetlenné váltak, és a szélsőséges időjárási viszonyok következében áradások sújtották a környéket és az ivóvíz is beszennyeződött. Ezek az ellátási és lakhatási nehézségek vezettek a tömeges kivándorlási hullámokhoz és a régióban elterjedő járványok súlyosbodásához.

„Európa számára különösen két strukturális következmény válik meghatározóvá: az energiabiztonság megrendülése és a fokozódó migrációs nyomás” – írja Papp. A tömeges migráció elsősorban a tranzitországok – Libanon, Irak és Törökország – infrastruktúráját terheli le, és az európai tagállamokat is társadalmi, illetve politikai kihívások elé állítja. A migráció „növelik a befogadó országok infrastruktúrájára nehezedő nyomást, fokozhatják a társadalmi polarizációt és politikai radikalizációt, valamint erősíthetik az Európán belüli biztonságpolitikai és identitáspolitikai feszültségeket” – olvasható az elemzésben. Az unió fenntarthatósági törekvései is veszélybe kerültek, ugyanis az EU-s országok „rövid távú válságkezelési logikája gyakran a fosszilis energiahordozókhoz való visszanyúlást eredményezi”.

Ehhez hasonlóan az Európai Unió vezetői is a sürgősségi megoldásokra koncentrálnak a kialakult válsághelyzetben, vagyis „az árak stabilizálására, a háztartások védelmére és az ipari termelés fenntartására. A tagállamok eltérő intézkedésekkel reagálnak: támogatási csomagokkal, árszabályozással vagy alternatív energiaforrások keresésével próbálják mérsékelni a válság hatásait. Ezek a lépések ugyan rövid távon enyhíthetik a társadalmi és gazdasági nyomást, azonban nem kezelik az európai energiarendszer strukturális sérülékenységeit” – írja Papp az elemzésben.