November 9. és 20. között több mint 190 ország állam- és kormányfői, miniszterei és magas rangú tisztviselői gyűlnek össze a törökországi Antalyában az ENSZ éves klímakonferenciáján. Bár a COP31 csúcstalálkozónak Törökország ad otthont, a tárgyalások elnöki tisztét – egyfajta kompromisszumos megállapodás részeként – Ausztrália látja el, mivel mindkét ország pályázott az elnöki posztra – írja a brit Guardian.

A 2015-ös párizsi megállapodás 196 eredeti aláírója közül a legfeltűnőbb hiányzó az Egyesült Államok, mivel Donald Trump elnök korábban kiléptette az USA-t a szerződés hatálya alól.

A tervek szerint a delegációk az „igazságos átmenet” (just transition) és az éghajlatvédelmi intézkedések konkrét finanszírozási programjainak részleteiről tárgyalnak, de terítékre kerül a hulladék problémája, a körforgásos gazdaság megvalósítása, a metánkibocsátás csökkentése, az élelmezésbiztonság javítására és a globális elektrifikáció felgyorsítása.

Ismert, hogy 2023-as a COP28-on született megállapodás a „fosszilis tüzelőanyagokról való átállásról”, de a kontraktus nem tartalmazott konkrét határidőt, de menetrendet sem. A lap szerint ugyanakkor a feszült és törékeny geopolitikai polikrízis ellenére a COP31 akár eredményesebb is lehet a korábbi klímacsúcsoknál. Sikerülhet például tető alá hozni a fejlődő országok klímafinanszírozását.

A Guardian emlékeztet rá, hogy az év elején több mint 60 ország, köztük az Egyesült Királyság, az EU és több tucat fejlődő ország gyűlt össze Kolumbiában, hogy a „fosszilis tüzelőanyagoktól való elszakadás” konkrétumairól tárgyaljanak, e program megvalósításának a COP31-en lendületet adhatnak a saját országaikban – így Brazíliában, Kanadában, Szerbiában, Magyarországon – kormányra kerülő politikai mozgalmak.

Lapértesülések szerint a klímacsúcson az amerikai kongresszus számos prominens tagja, üzletemberek és civil szervezetek képviselői is részt vesznek, így – a Fehér Ház távolmaradása ellenére – lesz amerikai jelenlét. „Bár úgy tűnik, Trump szándéka az, hogy az Egyesült Államokban a lehető legnagyobb mértékben támogassa a fosszilis tüzelőanyagokhoz kötődő érdekeket, az Iránnal szembeni háborúja nyomán tartósan magas olajárak a megújulókat erősítik” – írja a Guardian.

Bár erős turbulencia tapasztalható a nemzetközi kapcsolatokban, az az energiabiztonság, amely a decentralizált, megújuló energiaforrásokon alapuló energiatermelésből fakad vonzóbbá teheti az átállást. A Guardian kommentárja szerint mindezt az is jelzi, hogy Kína olajimportja mintegy 12 százalékkal csökkenhet az idén az elektromos járművek tömeges elterjedése miatt, a megújuló energiaforrásokon alapuló termelőkapacitása pedig mára meghaladta a szénalapú termelését.