Az Egyesült Államok tüntető távol maradásával 190 ország vett részt az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezményének idén Brazíliában rendezett klímakonferenciáján. Az egynapos csúszással november 22-én véget ért COP30 botrányos megszakításokkal tarkított záróülésén végül sikerült egy több döntést tartalmazó csomag elfogadásával megállapodásra jutniuk a küldöttségeknek. Ám, a szövegből a környezetvédők szerint kikerültek a legfontosabb zöld célok, és a konkrétumok.

A Green Policy Center Másfélfokon megjelent elemzése szerint az eseményen a fő vita a progresszív és az olajtermelő országok között zajlott. Ebben az egyik oldalon az Európai Unió és a tengerszint-emelkedés miatt veszélyeztetett kis szigetországok álltak, a másikon az olyan olajkitermelők, mint Oroszország és Szaúd-Arábia, és az olyan el nem kötelezett országok, mint India.

A tavalyi bakui klímakonferencián a fejlett országok vállalták, hogy 2025-től évente legalább 300 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országok klímavédelmi intézkedéseit, és igyekeznek ezt 2035-re 1300 milliárd dollárra feltornázni. A szegény országok most azt követelték, hogy ezen belül háromszorozzák meg az alkalmazkodásra szánt forrást, és a gazdag országok évekre előre adják meg, pontosan mennyi pénzt adnak majd. Ezeket sikerült elérniük.

Az Európai Unió (EU) szokatlanul határozottan képviselte a kibocsátáscsökkentések fontosságát, amit „hallgatólagosan” Kína is támogatott. Az EU még a végül elfogadott megegyezés blokkolását is belengette, hogy a fosszilis üzemanyagok kivezetésére és a globális kibocsátáscsökkentésre vonatkozó passzusok is bekerüljenek. Ám akkora volt az ellenállás, hogy ezekkel a témákat csupán általánosságok szintjén érinti a brazíliai Belémben elfogadott záródokumentum.

A Másfélfokon megjelent gyorselemzés szerint a záró plenáris ülés során a csomag elfogadását követően Brazília saját COP elnökségi hatásköre alatt két önkéntes kezdeményezést indított útjára az erdők védelméről, valamint a fosszilis energiahordozók kivezetéséről. Ezekkel az EU-nak és az esőerdővel rendelkező országoknak igyekezett kedvezni Brazília – de úgy, hogy ne sértse az olajtermelő országok érdekeit. Mivel ezek csak önkéntes folyamatok lesznek elnöki hatáskörben és nem a jogi kötőerővel rendelkező csomag részei, így nem fogják a nagy kibocsátókat semmilyen konkrét lépésekre kötelezni. A Mutirao Döntés néven elfogadott csomag pedig „bár megmutatta, hogy az Egyesült Államok távolmaradása és a globális kihívások közepette is össze tudnak fogni az országok vezetői a klímaváltozás elleni fellépésben, de a konkrétumokat nélkülöző szöveg nem biztosítja, hogy ez kellő gyorsasággal tegyék”.