A nacionalista narratívák képesek elérni, hogy az ember egy idő után természetes, organikus közösségnek fogadja el azt, amit létrehoznak – állítja Imre Anikó, aki filmes kutatással foglalkozik a Dél-kaliforniai Egyetemen. De miért éppen fantasy- és kémfilmeket forgatnak Magyarországon?
Pratchett megteremtette a humoros fantasy műfaját, amiért később lovaggá ütötték, majd az interneten halhatatlanná tették. Írt noir-krimit, Csehov-paródiát, épített egy komplett világot, ismeretterjesztő előadásokat tartott, csillagászkodott, és elkészítette saját varázskardját, mert milyen fantasy-író az olyan, akinek lovagként csak hétköznapi kard jutott?
Nehéz lehet istennek lenni, de az ember olykor megpróbálkozik vele: vannak, akik hobbiból teremtenek világokat, és vannak, akik művészetként vagy gondolatkísérletként kezelik a kérdést. Az ember hajlamos is készpénzként elfogadni, amit olvas, de mi van, ha belegondolunk a részletekbe? Miért néz ki Mordor úgy, ahogy? Merre folynak a folyók? Hányan laknak Westeroson? A földrajz és a geológia megadja a választ.
Szex, vérfürdő & undorító lények címmel hitelesebb lenne a Love, Death & Robots, de az őrült ötleteket különböző animációs technikákkal bemutató Netflix-sorozat így is egy kisebb csoda. A Harcosok klubja és a Deadpool készítőinek szériáján ráadásul egy magyar sztárstúdió is dolgozott.
A Ready Player One filmváltozata még akkor is az utóbbi idők legjobb popcorn-sci-fije, ha kicsit hosszú és helyenként nem más, mint egy öncélú nosztalgatrip a rendező saját fénykorába, a nyolcvanas-kilencvenes évekbe.