A bontások, átépítések miatt a múlt század 60-as, 70-es éveinek építészete villámgyorsan tűnik el Budapestről, még azelőtt, hogy igazi értékként tekintenénk rá. Branczik Márta művészettörténész és F. Szalatnyai Judit fotográfus kétszemélyes projektje, a Virtuális leletmentés ezt a későmodern kultúrát igyekszik dokumentálni, amíg nem késő.
1972-ben, mielőtt végzetesen eszkalálódott volna a szélsőbalos terrorizmus miatt kialakult helyzet, Heinrich Böll esszében szólította fel Németországot a társadalmi önvizsgálatra. A humanista íróra rögtön rá is égették, hogy szimpatizáns, pedig csak egy generáció dilemmáit fogalmazta meg.
Ötven év után benyitottunk egy lakásba a budapesti Dohány utca 20. negyedik emeletén, ahol 1972 és '76 között a legizgalmasabb avantgárd színházi csoport működött.
Szentjóby Tamás 1975-ben betiltott, kultikus filmjének kópiája először 1983-ban, aztán 2009-ben kelt új életre, most pedig óriási érdeklődés mellett mutatták be a Trafóban. De hogyan keletkezett a kultusz, és mitől aktuális ma is a Kentaur?
Kevés olyan autentikus dokumentumfilm készült a Thatcher-korszak zenei undergroundjáról, mint amilyeneket Wolfgang Büld forgatott az 1970-es évek második felében. Kalandozás a reggae és a punk londoni forrásvidékén.
Néhány emblematikus épület eltűnése kezdte felrázni a közvéleményt: a 70-es évek épített örökségével kezdeni kellene valamit. Miközben a kor megítélésében a nosztalgia és a borzongás egyaránt jelen van, az építészete lassan divatba jön. De mit szeretünk rajta?
A Ludwig Múzeumban Kis magyar kockológia címen nyílt tárlat megmutatja, hogy a jellegzetes sátortetős házak nemcsak a magyar faluképen, de a művészetben is maradandó nyomot hagytak.