2021-ben több egymást követő napkitörést is érzékeltek az amerikai űrügynökség (NASA) műholdjai, amelyek hatását a Naprendszer több bolygóján is érzékelni lehetett. Akkor, néhány nappal később még igen kevés információ állt a hatásokról a kutatók rendelkezésére, mostanra viszont műszeres mérések segítségével megállapították, hogy nemcsak minden égitesten más volt a kitörések mértéke és hatása, de a jövőben fel kell készülni hasonló eseményekre. Ráadásul az sem biztos, hogy a Földön semmit nem tapasztalunk majd belőlük a jövőben sem.

Hiába voltak 2021-ben a Nap ellentétes oldalain a Föld, a Hold és a Mars, mindhárom égitesten lévő műszerek kimutatták az októberi napkitörés hatásait. A kutatók azóta is dolgoztak az adatok elemzésén és azt tanulmányozták, hogy a nagy energiájú napkitörés, vagyis koronaanyag-kidobódás (CME) milyen mértékű sugárzással jár az egyes égitesteken. A Science Alert számolt be arról, hogy a tanulmányban megfogalmazzák azt is, igen ritka, hogy a Földön is mérhető sugárzást tapasztalunk egy-egy ilyen napkitörést követően, de a 2021-es kitörés után a földi műszerek 10 milligray-t mutattak ki a keringési pályán. A sugárzást a Föld felszínén nem lehetett kimutatni.

A Földtől akkor mintegy 250 millió kilométerre, és a Naptól egyébként a Földnél távolabb eső Marson a sugárzás értéke a felszínen 0,3 milligray, az orbitális dózis pedig 9 milligray volt. A legerősebb sugárzási értékeket a Holdon mérték, itt a felszínen 17, a keringési pályán 31 milligray-t mutattak a műszerek. A kutatók megállapították azt is, hogy átlagosan 5 és fél évente fordulhat elő, hogy a Holdon sugárzásvédelem nélkül veszélyes mértékű lehet a napkitörésekből származó sugárzás nagysága.

Mindezen adatok felhívják a figyelmet arra, hogy az űrmissziókban milyen fontos a megfelelő sugárzásvédelem, a Holdra és a Marsra irányuló emberes küldetések során pedig fokozottan ügyelni kell a biztonságra, valamint az előrejelzésekre. Ugyanakkor egy-egy napkitörés után 15-18 óra vagy akár 1-2 nap is juthat a felkészülésre: ennyi idő telik el ugyanis, mire a sugárzás eléri a Föld felszínét.

A kitörések terjedésének megismerésétől a kutatók azt várják, hogy a jövőben jobban fel lehet majd készülni a közelgő napviharokra, amelyek közül az elmúlt 2700 évben háromszor is előfordult olyan, ami súlyos károkat okozhatna a Földön.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: