Sabine Hossenfelder német fizikus egy nap taxiba ült, és utastársa azt kérdezte tőle, igaz-e, hogy a halott nagymamája a kvantummechanika törvényei szerint még mindig él. A fizikus nem tudott nemmel válaszolni, de ő inkább Einstein elméletével magyarázná az örökkévalóságot.
Sabine Hossenfelder, Brian Greene, Eric Weinstein és Michael Shermer arra a kérdésre keresik a választ, hogy létrehozható-e egy olyan fizikai elmélet, ami leírja az univerzum alapvető jelenségeit, és ha igen, mi a legjobb út ennek eléréséhez.
A fizikusok jelentős része a szépség ideálját követi saját fizikai kutatásában és amikor mások eredményeit kell megítélnie. Ha nincsenek tesztelhető állításaink, az elméletek közötti választás szükségképpen szubjektív szempontokon alapul, és személyes preferenciáink csataterévé válik. Vajon az következik ebből, hogy a tudományt el kell vetnünk azzal, hogy az egy csődtömeg, egyfajta irracionális társadalmi konstrukció?
Fel lehet-e róni a fizikusoknak, hogy a Nagy Hadronütköztetőben nem jelent meg a megjósolt részecskék nagy része? Lehet-e fenomenológus, aki kvantumgravitációval foglalkozik, és miért nélkülözhetetlen a matematika? Wolf György, a budapesti Wigner Fizikai Kutatóközpont munkatársa szerint csak részben áll meg a lábán a német fizikus fizikakritikája.
Az elméleti fizikában negyven éve nem történt jelentős áttörés, mégpedig azért, mert a fizikusok a szép elméletek bűvöletében művelik a tudományt, miközben egyre inkább eltávolodnak az igazolható elméletek világától. A szépség hajszolása tehát elfedi előlük, így előlünk is a természeti világ valódi lényegét – állítja Sabine Hossenfelder német fizikus, aki nemrég a magyar közönségnek is kifejtette nézeteit.