A világ egyetlen édesvízi disznódelfin fajának fennmaradását a környezetszennyezés, a túlhalászat, a hajóforgalom és a gátépítések veszélyeztetik.
A madarat 1948-ig kihaltnak hitték, most már 500 példány él belőlük az országban. Az első párokat most eresztették szabadon ott, ahol őshonosak voltak.
A Yale környezetkutatói kiszámolták, hogy a természetes populációméret helyreállításával alig kilenc szárazföldi és tengeri állatcsoport élettevékenysége annyi szén-dioxidot kötne meg, mint amennyi a klímacélok eléréshez szükséges.
A Föld leggyorsabb szárazföldi állatának tartott ragadozó visszatelepítésére azután kerül sor, hogy a szubkontinens őshonos populációját 1952-ben hivatalosan is kihaltnak nyilvánították.
Európában a bölények, a hódok és a rénszarvasok, Ázsiában a vadlovak és a farkasok, míg Észak-Amerikában a medvék és a rozsomákok visszatelepítésével lehetne helyreállítani a biológiai sokféleséget. A ragadozók a növényeket védhetik, a növényevőknek pedig a tápanyagkörforgásban és a tüzek megfékezésében is fontos szerepük van.
A széles körű társadalmi és tudományos összefogás keretében indított programra azért volt szükség, mert a többféle ökológiai funkciót betöltő rágcsálok 17 megyéből is kipusztultak.