Csütörtökön mutatta be Magyarország harmadik környezetvédelmi teljesítményértékelését a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). A kétéves munkával összeállított országjelentés a megújuló energiák mellőzését, a környezeti demokrácia hiányát és a természetvédelem leépítését is kritizálja.

Magyarország 1996-ban csatlakozott az OECD-hez. A mostani teljesítményértékelés a 2008 óta eltelt tízéves időszak környezetvédelmi tevékenységét szondázta, (a szervezet először 2000-ben, aztán 2008-ban publikálta Magyarország bizonyítványait). Az OECD Környezetvédelmi Teljesítmény Munkacsoportjának (WPEP) munkáját a szervezet belső szabályainak megfelelően külsős – ez esetben lengyel és osztrák – szakértők értékelték.

A dokumentum 36 ajánlást fogalmaz meg, amelyeket csütörtökön a Földművelésügyiről nemrégiben Agrárminisztrériumra átkeresztelt tárca Kossuth téri épületében mutatott be Anthony Cox, a szervezet megbízott környezetvédelmi igazgatója és Nagy István agrárminiszter.

A több mint 200 oldalas országjelentés sajtótájékoztatóján csupán egyetlen kérdést engedélyeztek a szervezők, mi az eredeti angol nyelvű értékelésből szemlézzük a hangsúlyosabb észrevételeket.

Megújuló volna jó

Az OECD adatai szerint Magyarország energiaellátásának körülbelül kétharmada származik fosszilis tüzelőanyagokból. (A szervezet által feldolgozott adatokat a vizsgált intézmények, illetve a kormányzat szolgáltatta.) Ráadásul az üvegházhatású gázok kibocsátása, miután 1990 és 2015 között 35 százalékkal csökkent Magyarországon, elsősorban a közlekedés, kisebb részben a mezőgazdaság miatt újra növekedésnek indult. (Fontos tudni, hogy a munkacsoport 2016-ig bezárólag gyűjtött adatokból dolgozott.)

Dicséretet kapott viszont Magyarország azért, hogy a hulladékkibocsátás 17 százalékkal csökkent a vizsgált időszakban (miközben 3 százalékkal nőtt az ország GDP-je – tette hozzá a miniszter a bemutatón).

Az országriportból kiderül az is, hogy itthon a lakásszektor a legnagyobb energiafogyasztó. A lakóépületek 80 százalékában nincs modern, hatékony fűtésrendszer. A jelentés szerint az új lakóépületekre vonatkozó energiahatékonysági intézkedések bevezetésével ezeknek az épületeknek az energiafogyasztását kevesebb mint felére lehetne csökkenteni.

Az OECD szakértői azt is megállapították, hogy a szilárd tüzelőanyagok, köztük a régi bútorok és hasonló háztartási hulladékok elfűtése a levegőszennyezés jelentős forrása. A finomrészecske-kibocsátás (PM 2,5) gyors ütemben növekszik, a magyar népesség átlagos kitettsége az Egészségügyi Világszervezet (WHO) által meghatározott irányadó határérték több mint kétszerese.

A megújuló energiaforrások részaránya 11 százalék (a bruttó végfelhasználói energiafogyasztásban 2015-ben elérte 14,5 százalékot), ami háromszoros növekedést jelent 2000 óta, a tendencia alapján 2020-ra meghaladhatja az EU 13 százalékos célkitűzését. Csakhogy a megújuló energiaforrások között 93 százalékos részesedéssel a biomassza dominál. Ez azt jelenti, hogy Magyarországon nem a nap- vagy a szélenergia számít meghatározó megújulónak, hanem az energiafűtől az erdészeti hulladékon (például a brikettált forgácson) át a közerdőkből kivágott szociális tűzifáig terjedő fűtőanyagok.

Környezeti demokráciahiány

A teljesítményértékelés kiemeli, hogy Magyarországon a legutóbbi országjelentés óta megszünt az önálló környezetvédelmi minisztérium, a környezettel kapcsolatos hatáskörök több nagy tárca között vannak szétszórva. (A vízvédelem a belügyi, a természet- és környezetvédelem pedig az agrár-közigazgatáshoz tartozik.) Az OECD szakemberei szerint probléma, hogy a korábbi országos és regionális környezetvédelmi felügyelőségek feladatait megyei és járási kormányhivatalok vették át, amelyek gyakran nem rendelkeznek a szükséges erőforrásokkal, különösen a biológiai sokféleség védelme területén.

Az sem a zöld ügyet szolgálja, áll a jelentésben, hogy a „közintézmények birtokában levő környezeti információkhoz való hozzáférésre vonatkozóan korlátozások és díjak kerültek bevezetésre”. (A közérdekű adatigénylás tarifáját az adott szerv határozza meg.) Az OECD szerint a környezetvédelmi jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvétel nem elégséges. Az erről szóló kampányok ellenére továbbra is probléma a társadalom alacsony szintű környezettudatossága.

Nem mellesleg jelentősen csökkent a környezetvédelmi ellenőrzések száma is: 2010-ben még 25 ezernél is többször szálltak ki a hatóságok környezetszennyezés, természetkárosítás miatt, 2015-re ez a szám 15 ezerre csökkent. Az OECD ugyanakkor dicsérte a számottevő környezetiadó-bevételeket és a kiszabható bírságok mértékét.

A természetvédelem leépülése

Az OECD országriportja a biodiverzitás védelmének és fenntartásának finanszírozását tartja a legnagyobb problémának. A jelentésben megállapítják, hogy „Magyarország hatalmas gyepterületein, barlangjaiban, folyóiban és vizes élőhelyein egyaránt nagy a fajgazdagság”, a biológiai sokféleség védelme kiemelt közpolitikai cél, és az ország területének számottevő része védett, ugyanakkor „a finanszírozás hiánya a védelem alatt álló területeken és azokon kívül is probléma. A nemzeti parkok igazgatóságai a költségvetésük közel 60 százalékát mezőgazdasági tevékenységből és ökoturizmusból származó bevételekből fedezik.”

Ehhez magyarázatul: mint azt korábban megírtuk, a költségvetés az elmúlt években egyre csökkenő mértékben, csupán 20-25 százalék erejéig finanszírozta a nemzeti parkok működését, miközben 2010 után az önálló környezetvédelmi minisztérium alá tartozó ágazat beolvadt az agrártárca egyik főosztályába.

Szakmaközeli információink szerint működésre évekig az Európai Unió (EU) úgynevezett agrár-környezetgazdálkodási rendszere (AKG) nyújtott fedezetet – a 10 nemzeti park 6 milliárd forintos összköltségvetésének 40 százaléka innen származott. A fennmaradó részt a természetkímélő gazdálkodást igénylő területek bérbeadásából, az eleven fűnyíróként is funkcionáló, de elsősorban az őshonos génállomány fenntartását szolgáló állatállomány (szürkemarha, bivaly, racka) szaporulatának értékesítéséből származó bevételek fedezték.

Bár a nemzeti park igazgatóságok vagyonkezelésében lévő mintegy 300 ezer hektár védett természeti területből mindössze 16 ezer hektárt érinthetett az AKG, ez arra is anyagi lehetőséget teremtett, hogy az oltalom alatt álló térségek – gyakran ellenérdekelt – gazdálkodóival jó kapcsolatot alakíthassanak ki a természetvédelmi szakemberek. Az átlagnál magasabb összegű uniós támogatások érdekeltté tették a helyi gazdákat a természetkímélő földhasználatban.

Ám a nemzeti parkok igazgatóságai 2016 óta kormányzati akaratból nem lehetnek részei az AKG-nek, valamint az EU közös agrárpolitikáját támogató egyéb programoknak sem. A kormány által elfogadott 2017-es költségvetésből pedig egyetlen fillérrel sem jutott több a feladatokra, mint korábban.

A 300 ezer hektárnyi terület vagyongazdálkodását ellátó 10 nemzeti park igazgatóság évenkénti részesedése az állami költségvetésből továbbra sem haladja meg a 3 milliárd forintot, miközben a közösségi forrásokhoz való hozzáférés híján évről évre 2 milliárd forinttal kevesebb van a természetvédelmi rendszerben. A hivatásos természetvédők részben az AKG hatálya alá tartozó 16 ezer hektár után felvehető támogatásból fedezték eddig a fennmaradó több mint százezer hektár gondozását.

A nemzeti parkok létesítésének hazai törvényekben (egyebek mellett az alaptörvényben) és nemzetközi egyezményekben rögzített alapfeladata az úgynevezett természetvédelmi kezelés. Ez a védendő természeti értékek felmérését, nyilvántartásba vételét, a jogi védelem előkészítését, a természetvédelmi őrszolgálat segítségével megvalósuló fizikai védelmét, a sérült élőhelyek természetközeli állapotának helyreállítását és megőrzését jelenti. Az értékek bemutatása, közkinccsé tétele csak az előbb felsoroltak megvalósítása után lehetséges.

link Forrás