Mi a lényege a tudományos alapkutatásoknak, és miért kell azoknak politikai és gazdasági befolyástól egyaránt mentesnek maradniuk? Ezeket a kérdéseket boncolgatja Lovász László, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke hétfőn közzétett, aláírásával ellátott összefoglalójában.

Az MTA honlapján megjelent esszé szerint, amely egyértelműen a kormány közelmúltban bejelentett, az akadémiai kutatásokat ész az intézmény függetlenségét érintő lépéseire reagál, a tudományos kutatásoknak valóban lehet egy olyan része, az úgynevezett célzott kutatások, amelyek megrendelésre is készülhetnek. A gyakorlati kérdésekre választ kereső kutakodást a társadalom, a gazdasági élet vagy az ipari szereplők által felvetett problémák hajtják. Ezeket értik jobban a laikusok is: mekkora a globális felmelegedés, hogyan lehet minél több rákbeteget meggyógyítani?

Az alapkutatások témáját azonban Lovász szerint „a tudomány belső logikája és a kutatások világszerte elért legfrissebb eredményei diktálják”. Ezek felfejtése során a kutatók Lovász szerint sokszor szembesülnek olyan kérdésekkel, amelyeket nemhogy a laikusok, de a szomszéd szobában dolgozó kollégáik számára is nehéz lenne megfogalmazniuk. Sem az érthetőség esetleges korlátai, sem a látszólagos kutatói önkényesség nem jelenti Lovász szerint, hogy az efféle kutatások egyenes úton vezetnének a közpénzek és az emberi erőforrások céltalan pazarlásához. „A tudós szabadsága nem olyan, mint mondjuk egy playboy szabadsága”, aki ugyanis „a legkisebb ellenállás irányában haladva érdektelen vagy túl könnyű témát választ, az nem kapja meg a közösségtől az elismerést, nem nyer pályázatot, kikopik a kutatásból”.

Nem teljes haszonulás

A nem feltétlenül újkeletű, de az utóbbi hetekben mindenképp intenzíven táplált laikus elvárásokkal ellentétben az alapkutatásoktól Lovász szerint még a hatályos jogszabályok alapján sem feltétlenül kell gyakorlati hasznot remélni. Az alapkutatásról szóló 2014. évi törvény értelmében az alapkutatás olyan felfedező jellegű kísérleti vagy elméleti munka, amelyet elsősorban jelenségek, tapasztalatok és megfigyelések megértéséhez szükséges új ismeretek megszerzésének érdekében folytatnak anélkül, hogy kilátásba helyeznék azok gyakorlati alkalmazását vagy felhasználását.

Más, az Akadémia elnöke szerint korántsem mellékes kérdés, hogy ha egyszer, és még az sem kizárt, hogy csak évszázadok elteltével, mégis elkezdenek hasznot hajtani, a hasznuk felbecsülhetetlen lehet. Ráadásul nemcsak a befektetett összeg megtérülésének a vonatkozásában. Erre lehet példa Lovász szerint az elektromosság megismerése és tanulmányozása, aminek hasznossága kapcsán Michael Faraday brit fizikus 1850-ben csak annyit tudott mondani William Gladstone későbbi angol miniszterelnöknek, hogy „Uram, egy napon majd meg tudja adóztatni.”

Az élőlények génállományának a gyors feltérképezését lehetővé tevő, manapság a bűnügyi nyomozástól a rákgyógyításon át számos területen rutinszerűen használt PCR-módszert (polimeráz láncreakció-technológiát) ugyancsak egy alapkutatás szülte. Méghozzá olyan, írja Lovász, amiről bárki joggal feltételezhette, hogy semmilyen gyakorlati hasznot nem hajt majd. Néhány saját feje után menő kutató azt akarta megvizsgálni, hogyan képes a Yellowstone park tűzforró forrásvizében megélni néhány speciális baktériumfaj.

Álláspontjuk szemléltetésére az MTA kommunikációs főosztályának vezetői Barack Obama amerikai elnök tudományos tanácsadója, Eric Lander 2015-ös, A csodagyár című beszéde alapján infografikát is készítettek. Meglátásaik összegzéseként felhívják rá a figyelmet, hogy alapkutatások esetén a helyes kérdés nem az, hogy a felfedező munka a következő 25 évben milyen hasznot hoz, hanem az, hogy milyen hasznot hoztak az elmúlt negyed században.

A tudományos élet igába hajtása

Lovász ars poeticája azután jelent meg az MTA honlapján, hogy az Innovációs és Technológiai Minisztériumot (ITM) vezető, ugyancsak akadémikus Palkovics László pénteken a kormánysajtón keresztül üzente meg: szerinte „legitim igény, hogy hasznos, a társadalom érdekét szolgáló célokra fordítsuk az adófizetők pénzét”. Ezért szerinte nem elfogadható, hogy az autonómiájukra hivatkozó kutatók maguk dönthessenek tudományos munkájuk irányáról.

Az interjúból az is kiderül, hogy a tudományfinanszírozás átszervezésére – mások szerint a hazai tudományos élet igába hajtására – vonatkozó kormányzati elképzeléseket egyelőre nem nagyon van, ami megingathatná. Palkovicséknak például a szeme sem rebbent attól, hogy a professzorok polgári-konzervatív Batthyány köréből azonnali hatállyal kilépett a világhírű agykutató, Freund Tamás, aki döntését a kormány és az MTA között kialakult, feloldhatatlannak tűnő ellentéttel indokolta.

Más kérdés, hogy a kormányzati szándékot nemcsak Freund Tamás döntése, a nemzetközi felháborodás se nagyon látszik megingatni. Nem nagyon érte el a technológiai miniszter ingerküszöbét például az sem, hogy június 26-án a világ vezető tudományos folyóirata, a Nature vezércikkben számolt be arról, hogy Magyarország „autokrata kormánya aggasztó módon mozdult rá az ország tudományos intézményeire”.

Az Európai Tudományos Akadémiák Szövetsége és a visegrádi országok akadémiái egyaránt nyílt levélben álltak ki az MTA autonómiája és a tudományos kutatás szabadsága mellett. A nyilatkozatokban az aláírók kérik, hogy a magyar kormány vonja vissza az Akadémia költségvetését érintő javaslatát, és tegye lehetővé az érintettekkel az érdemi konzultációt.

Néhány napig úgy is tűnt, mintha kormányoldalon is szorult volna némi hajlandóság a tudományfinanszírozási patthelyzet konszolidálására az érintettekbe. Az Akadémia honlapján június 26-án megjelent közlemény szerint az ITM-et vezető Palkovics László alternatív javaslat kidolgozására kérte Lovászékat.

Az ITM-tervezet kapcsán kidolgozott akadémiai állásfoglalást az Akadémia az alternatív javaslatokkal együtt még június 29-én el is küldte a tárcának. A kutatásfinanszírozásra vonatkozó javaslatokat július 4-én az MTA honlapján is nyilvánosságra hozták. Erre szinte azonnal jött is a válasz a Magyar Hírlap hasábjairól. Ebből kiderült, hogy az MTA-javasolta „két megoldás nem elfogadható. Az egyik ugyanis arról szól, hogy halasszuk el egy évvel a módosítást, ugyanakkor ez idő alatt semmi nem változna. A másik javaslat volt, hogy az intézethálózat fenntartására jutó húszmilliárd forint maradjon az MTA-nál, de ez meg azt az elvet sértené meg, miszerint a kutatásra szánt összegeket egy helyen akarjuk tervezni a jövőben.”

Állam vs. Tudomány: 1-0

A közel egy hónapja eszkalálódó tudományfinanszírozási vita mindennek fényében meglehetősen parttalannak tűnik: a kormány továbbra is kitart az MTA költségvetésének a megnyirbálása mellett. Mindezt először a hvg.hu titulálta június 14-én az MTA-kutatóintézetek államosításának. A jövő évi költségvetési tervezet szerint ugyanis az akadémiai kutatóintézet-hálózat finanszírozásából egy jelentős összeget, akkori értesülések szerint mintegy 20 milliárd forintot csoportosítanak át az ITM alá. A döntés értelmében 2019-től a tárca vezetőjének a hatáskörébe tartozna, milyen kutatásra kapnak pénzt az akadémikusok és mire nem.

A jóformán óráról órára kibontakozó vita részleteivel ebben a cikkünkben foglalkoztunk részletesen:

link Forrás

A forráselvonást a minisztérium eleinte azzal igyekezett indokolni, hogy a tárca feladata „annak felügyelete, hogy egyrészt a hazai forrásokat az intézmények a lehető leghatékonyabban használják fel, másrészt hogy az érintettek az elérhető uniós források teljes körű lehívása érdekében a lehető legjobb konstrukciókra igényeljenek támogatást”. Palkovics László pedig a kormány által kézivezérelt sajtóban, az M1-en keresztül üzent az Akadémia elnökének és a közvéleménynek, miszerint szó sincs az MTA államosításáról, legfeljebb csak meg kell majd állapodni „bizonyos nagyobb ügyekben”.

Elburjánzott a gender

Nem is kellett sokáig várni, hogy kiderüljön, milyen ügyekről is lesz majd szó. A Figyelő június 19-én, megjelenő cikke szerint az akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpontjában például elburjánzottak az ideológia-vezérelt kutatások, amelyek a bevándorlással, a homoszexuálisok jogaival és a gendertudománnyal foglalkoznak.

Olaj lehetett a tűzre, hogy Lovász László június 22-én az Indexnek kifejtette: nem igazán érti „a genderkutatásnak ezt az ördögként való feltüntetését”. Már ebben a cikkben is szó esik arról, amit az Akadémia elnöke mai nyílt levelében egyértelműsíteni próbál, vagyis a tudományos kutatások két fajtájáról. Külön kategóriát képviselnek azok, amelyek a saját tudományterületük által fölvetett kérdéseket próbálják megválaszolni. Az ilyen kutatásokhoz – mondta akkor az MTA-elnök – stabil kutatócsoportok kellenek, amelyek nem okvetlenül illenek egy központi tervbe.