Épp a negyedik ipari forradalom idejét éljük: amit a Jetsonsban vagy akár a Mézga családban vizionáltak a jövőről, lassan meg is valósul, még ha nem is jött be, hogy mindenki repülő autóval jár valahova a Marsra dolgozni reggelente. Előszedjük viszont a telefont, felhőben tároljuk az adatokat, és úgy tűnik, hogy nemsokára már önvezető autókkal járunk majd: az ipari forradalom nem csupán a technológiát érinti, hanem az egész életünket és gondolkodásunkat.

Klaus Schwab német mérnök-közgazdász szerint legalábbis soha nem látott változásokra kell felkészülnünk a hétköznapi életünkben, munkánkban és társadalmi kapcsolatainkban. Elég belegondolni, hogy mennyiben változtatta meg a Facebook a szokásainkat: már nem az élőszó, hanem a csetelés a fiatalok legkedveltebb beszélgetési formája, a fake news veszélye is nagyobb, mint eddig bármikor, és a választásoktól kezdve a vásárlási szokásainkig mindenbe beleszólhatnak az óriás techcégek.

A médiafogyasztás és a kommunikáció mellett új kihívásokkal szembesíti az emberiséget a robotika, a nanotechnológia, a biotechnológia és a mesterséges intelligencia is, ide értve az önvezető autókat is – és itt kerül elő minden eddiginél hangsúlyosabban a felelősség kérdése, mégpedig nem is annyira jogi értelemben, mint inkább erkölcsiben: az algoritmus nem hagyatkozhat semmiféle erkölcsi intuícióra (ha egyáltalán létezik ilyesmi), ha döntési helyzetbe kerül. (Másfelől pedig könnyen lehet, hogy az elfogulatlan „robotbíró” ítéletéből az emberre vonatkozó etikai törvényekről is többet tanulhatunk).

Nem programozó kell ide, hanem filozófus

A változó világ változó munkaerőt is követel, Allan Goodman, a Nemzetközi Oktatási Intézet elnöke szerint pedig ez nem azt jelenti, hogy még több programozóra van szükség, hanem ideje ismét a filozófiához fordulnunk. Az önvezető autók várható elterjedésével ugyanis valósággá válhat az egyik klasszikus etikai dilemma, amelyet még 1967-ben vetett fel Philippa Foot brit filozófus. Tételezzük fel, hogy egy villamoskocsi elszabadul, mi pedig már nem tudjuk megállítani: a szerelvény öt gyanútlan munkás felé közelít, de ha átállítanánk a váltót, irányt váltana, és csak egy járókelőt ütne el. Valakinek meg kell halnia, de kinek? Vajon jó döntés ilyenkor átállítani a váltót? A dilemmának több változata létezik, de egy vonás közös bennük: döntenünk kell a rossz és a rossz között, valakinek mindenképpen a halálát kell okoznunk.

Ez a fotelből filozofálva is érdekes kérdéseket vet fel, de az önvezető autók terjedésével valami végleg megváltozott: a járműnek nem elméletben, hanem a gyakorlatban kell meghoznia a döntést. Keren Wong, az önvezető autókat fejlesztő RoboTerra igazgatója szerint itt kerülnek képbe a filozófusok: valakinek meg kell mondania a gépnek, hogy ha „választhat”, hogy a benne ülő két utas életét sodorja veszélybe, vagy a gyalogosokét, milyen keretrendszerben gondolkozzon egyáltalán.

Patrick Awuah, a ghánai Ashesi Egyetem alapítója szerint még egy lépéssel el kell távolodnunk a kérdéstől: nem az a probléma, hogy miképpen dönt a robot, hanem az, hogy helyes-e egyáltalán automatizálnunk azokat a munkákat, amelyeket a mesterséges intelligencia és a robotika gazdaságosabban és hatékonyabban végezhet el, mint a humán munkaerő. Az ember ugyanis igényli a munkát, mégpedig nem csak a megélhetése miatt, hanem a hétköznapi munkavégzés szociális vonatkozásai miatt is, így az is kérdéses, hogy etikus-e egyáltalán kifejezetten olyan robotokat fejleszteni, amelyek épp az emberi munkavégzést váltják ki.

Veszélyben a filozófia

Miközben Goodman és Wong szerint minden eddiginél nagyobb szüksége van a világnak az erkölcsfilozófiára, a fejlődő technológia és a munkaerőpiaci lehetőségek miatt az Egyesült Államokban egyre kevesebben jelentkeznek humán szakokra – sokan a bölcsészettudomány válságáról beszélnek, Goodman szerint pedig a filozófia különösen nagy veszélyben forog.

Awuah szerint nem eldöntendő kérdésről van szó: miközben nyilvánvalóan szükség van a reál szakokra is, olyan munkaerőt kell adnunk a világnak, amely nem csupán a mesterséges intelligencia erkölcsi vonzatairól tud valami újdonságot mondani, hanem szociálissá és adaptívvá is kell tennünk a fiatalokat – annál is inkább, mert az aktuális ismeretek idővel elavulnak, így elengedhetetlen, hogy szélesebb körben tájékozódjanak, végső soron pedig az, hogy az oktatás alkalmassá tegye őket az élethossziglani tanulásra.

Egy kapcsolódó korábbi cikkünk: