Egy elméleti kutatás szerint a szuperintelligenciák kockázatát két módon mérsékelhetjük: megfosztjuk a tanulás lehetőségétől, vagy tervezünk hozzájuk egy vészleállító algoritmust. Az első megoldás egy hülye gépet eredményez. A második megvalósíthatatlan.
Az AI etikai kérdéseivel foglalkozó szakértőknek remek ihletforrások lehetnek az olyan buddhista tanítások, mint az együttérzés, az önfejlesztés, az elszámoltathatóság, vagy a szenvedés megszüntetésére irányuló törekvések.
Nem az a kérdés, hogy öntudatra ébredhet-e a mesterséges intelligencia, hanem az, hogy az ember hogyan tud majd kooperálni olyasvalamivel, ami bizonyos területeken okosabb nála, és hogyan köt majd vele kompromisszumot - mondta Mérő László kedd este az Európa Pontban megrendezett, A mesterséges intelligencia közeljövője című előadásán.
Június végén három olyan tudományos vizsgálat eredménye jelent meg egyszerre, amelyek először vizsgálták humán embriók génszerkesztésének ártalmatlansági és hatékonysági mutatóit. A kutatók szerint megjósolhatatlan, hogy milyen módosítást végez az immár klasszikusnak számító technológia, a CRISPR–Cas9 a petesejtből és hímivarsejtből éppen összeálló embrión.
Nemcsak a fertőzés miatt hunyt el számos egészségügyi dolgozó és orvos világszerte, de tudunk öngyilkossági esetekről, illetve olyan lelki összeomlásokról, amelyet jó eséllyel a járvány elmúltával is fennállnak majd. Mindezek miatt a járványt nemcsak a hideg racionalitás mentén, az életek egymással való összevetésével kell kezelni, de meg kell kezdeni a lelki sérülések enyhítését is.
35 amerikai kongresszusi képviselő, köztük Donna Shalala korábbi egészségügyi miniszter jegyzi azt a javaslatot, ami százakat sodorna közvetlen életveszélybe, miközben milliók életét menthetné meg. Szabad ilyet? És mit mond erről Shakespeare?
Nir Eyal, a Stanford bioetikusa szerint jelentősen felgyorsíthatná a vakcina feltalálását, ha száz önkéntest megfertőznének a COVID-19-cel, és rajtuk tesztelnék a lehetséges oltásokat.
Thuküdidész óta sorra érkeznek a történészek és filozófusok beszámolói a járványokról és azok társadalomformáló szerepéről, az emberiségről alkotott kép pedig ezek alapján nem túl rózsás. Úgy tűnik, hogy baj idején az emberek hajlamosak egymás ellen fordulni, de az is valószínű, hogy ez nem törvényszerű: lehet, hogy a mostani járvány nem csak a legrosszabbat hozza majd ki azokból, akiket érint.
A sencseni bíróság szerint csak a hírnév és a vagyon iránti vágy hajtotta He Csiankujt és kutatótársait, amikor génszerkesztéssel próbáltak HIV-rezisztenciát elérni két ikerlánynál.
Az atomfegyver kidolgozására irányuló Manhattan terv magyar tudósai, a marslakók olyan etikai dilemmát hoztak létre, amely a mai napig fennáll: általuk vált az emberiség az apokalipszis urává. Azóta is folyik a vita, hogy mennyiben szárad a tudósok lelkén a két bomba 185 ezer japán áldozata.
Az ENSZ szerint át kell állni a klímatudatos gazdálkodásra és étrendre, de a globális életmódváltás lokális kihívásokat hoz magával. Az egyenlőtlenség legyőzése nélkül a klímaváltozást nem lehet megállítani, ám részben épp a klímaváltozás idézi elő az egyenlőtlenségeket.
A méh hiánya ma már nem jelenti az anyaság reményének elvesztését, számos út áll azok előtt, akik gyermekhez szeretnének jutni: béranyaság, dajkaterhesség, méhátültetés, sőt mesterséges méh. E megoldások között azonban nemcsak biológiai, orvosi és jogi, hanem etikai különbségek is vannak.
Kerek évforduló: idén 201 éve, hogy megjelent Mary Shelley klasszikus horrorsztorija, a Frankenstein. A regény alkotta meg azt a tudósképet, amely olyannyira kitörölhetetlenné vált a közbeszédből, hogy akármilyen új felfedezés bukkan fel, egyből a címszereplő Victor Frankenstein megalomániás alakját hozzák fel példának.
Félő, hogy egyetlen teszttel nem lehet behozni az évtizedek alatt felhalmozott orvosi, genetikai és népesedéstörténeti ismereteket. A különböző cégek árult tesztek adatvédelmi, orvosszakmai és morális aggályokat is felvetnek, írja Sándor Judit bioetikus, a CEU tanára.
A technikai fejlődés révén előállt új élethelyzetek új szabályokat is kívánnak, de sokan úgy gondolják, hogy hiába szán a Google és a Facebook dollármilliókat a probléma felszámolására, az ő pénzükből született megoldások csak felemásak lehetnek.
A fogós kérdés a derék 17. századi holland gabonakereskedőben, Willem van Blijenbergh-ben merült fel, és Spinoza, majd Schelling is megválaszolta, de csak komoly kompromisszumok árán sikerült nekik.
A politika, a piac, a nép vagy egyetlen programozó dönt majd arról, mit tegyen egy önvezető autó, ha baleset fenyeget? Miért nem feltétlenül jó a kevesebb közúti baleset gazdasági és egészségügyi szempontból? Mi lesz a kamionsofőrökkel? Aki válaszol: Patrick Lin filozófus, robotetikus.
Noha a filozófusoknak több száz éve nem sikerült kőbe vésett definíciót alkotniuk, egy csapat oxfordi antropológus mégis arra vállalkozott, hogy emberi közösségek viselkedéséből határozza meg, mi tekinthető egyetemesen morálisnak.
A himlő ellenszerét egy nyolcéves gyereken kísérletezték ki a 18. század végén, de az emberkísérletek még mindig nélkülözhetetlenek az orvostudomány számára. De vajon mennyire etikus pénzért megfertőzni másokat?
Kit üssön el egy önvezető autó, ha elkerülhetetlen a baleset, és te dönthetsz életről és halálról? A magyarok a magas státuszúak, a fiatalok és a nők életét kímélnék meg leginkább.
Lehet, hogy a robotok elveszik a munkánkat (az is lehet, hogy nem), mindenesetre nem ártana valakinek kitalálnia, milyen etikai elvek alapján működjenek a robotok. Vagy Asimovra van szükség, vagy egy etikai bizottságra, de sürgősen!
Ideje komolyan venni a mesterséges intelligencia szabályozását, de még mindig nem világos, hogy egy autonóm döntéshozó robot esetében ki lehetne a felelős a mesterséges intelligencia döntéseiért. Két gondolatkísérlet viszont azt mutatja, hogy nem csak taníthatjuk a moralitást a robotoknak, hanem esetleg még tanulhatjuk is tőlük.