A dolgok jelen állása szerint a britek 2019. március 29-én kilépnek az Európai Unióból. Ez azonban bármelyik pillanatban megváltozhat, ugyanis az ország miniszterelnökének, Theresa Maynek még nem sikerült olyan megállápodáscsomagot javasolnia, amelyet az uniós tárgyalófelek és a brit parlament tagjainak többsége egyaránt elfogadna. A brit parlament egymás után szavazza le May javaslatait, ezzel egyre nehezebb helyzetbe hozva a miniszterelnököt, és rövidítve a tárgyalásra hátramaradó időt.

Egy nappal az előtt, hogy May ismét Brüsszelbe indult tárgyalni, február 25-én a Munkáspárt bejelentette, hogy támogatna egy újabb népszavazást a kérdésben; a YouGov és az Economist pedig nemrég tette közzé felmérésének eredményeit arról, hogyan befolyásolja a választók demográfiája a Brexitről alkotott véleményt, azaz hogy melyik opciót támogatja valaki: a megegyezéses kilépést, a megegyezés nélküli Brexitet, vagy az EU-ban maradást. Az online felmérést tavaly november 27. és december 9. között végezték el több szakaszban, 90 ezer ember megkérdezésével; az eredmény az internetező lakosság véleményét tükrözi.

Két tűz között

Ahogy arról már a Qubiten is írtam korábban, a patthelyzet az angol politikában nagyrészt azért állhat fenn ilyen régóta, mert May a Brexitet erősen támogató, akár a megallápodás nélküli kilépést is (no-deal Brexit) elfogadó szélsőségesen EU-ellenesek, valamint a 2016-os Brexit-népszavazás ellenére továbbra is az EU-ban maradást támogatók között áll.

Ráadásul a törésvonalak nem a hagyományos munkáspárti-konzervatív megosztottság mentén alakultak – erre jó példa, hogy a konzervatívok vezetője, Theresa May maga az EU-ban maradásra szavazott két évvel ezelőtt, míg a baloldali vezető, Jeremy Corbyn álláspontja nem egyértelmű. Corbyn pártjának balszárnyát képviseli, míg May a konzervatívok közül a mérsékelteket. Úgy tűnik, az új politikai választóvonalakat jobban meghatározza az EU-hoz való viszony, mint a klasszikus jobb-bal felosztás, és ez alapján akár át is alakulhat a brit belpolitika.

A YouGov tehát felmérte, hogy egyes társadalmi csoportokban mi a legvalószínűbb vélekedés a Brexitről, az Economist pedig ábrázolta az eredményeket. A kutatás szerint a teljes népesség 49 százaléka támogatja az EU-ban maradást, 27 százalék a megegyezés nélküli kilépést, és 24 százalék May megállapodáscsomagját. A kormányfő abban reménykedhetett, hogy középen álló, kompromisszumos javaslata elnyeri a választók többségének bizalmát, de nem így történt. A miniszterelnök javaslata éppen hogy a legelutasítottabb a három opció közül, még a saját pártjával szimpatizálók és az EU-ból kilépni akarók 55 százaléka is inkább megegyezés nélkül lépne ki, mint May csomagjával.

Fiatal, tanult nők vs. 55 éves képzetlenek

Az online közvéleménykutató statisztikai modellje arra tesz kísérletet, hogy megállapítsa, melyik társadalmi csoport mekkora valószínűséggel támogatná a lehetséges Brexit-forgatókönyveket – nem, életkor, szexuális beállítottság, jövedelem, legmagasabb iskolai végzettség, lakóhely és lakhatás típusa, valamint a politikai érdeklődés intenzitása és a pártválasztás alapján.

Legérdekesebb összegző eredményük, hogy míg az ideológiai széleken állókat – tehát a maradást, illetve a megegyezés nélküli kilépést támogatókat – jól le tudják írni demográfiai jellemzőkkel, addig a középen állókat nem. Igaz továbbá az is, hogy a két szélső véleményt képviselőket saját bevallásuk szerint nagyon érdekli a politika, míg a May megegyezésének potenciális támogatói csoportját képező középen állókat közepesen vagy alig foglalkoztatja a kérdés. Ez pedig megnehezíti a miniszterelnök dolgát, aki legkönnyebben úgy tudná növelni akár a saját, akár a nevéhez fűződő csomag népszerűségét, ha a középen álló, nem aktív állampolgárokat aktivizálná, és a támogatásukat még határozottabban megnyerné.

Mind a három forgatókönyvről megállapították, hogy melyik demográfiai csoport támogatná a legnagyobb valószínűséggel. Míg az EU-ban maradásnál és a megegyezés nélküli kilépésnél olyan csoportokat azonosítottak, amelyek rendre 94 és 90 százalék eséllyel támogatják az adott lehetőséget, May tervezete még abban a csoportban is csak 58 százalékos támogatottságot ért el, ahol a miniszterelnök a legnépszerűbb. Ez azt jelenti, hogy a jelenlegi megegyezéses Brexit nemcsak a legnépszerűtlenebb opció, hanem a társadalom egészében a legegyenletesebb a támogatottsága és az elutasítottsága is, ami nehezebbé teszi a támogató rétegek megtalálását és megcélzását.

Az a csoport, amelynek tagjai a legnagyobb eséllyel, 94 százalékban támogatják az EU-ban maradást, a 18-29 év közötti nők, akik mester- vagy PhD-fokozatot szereztek az egyetemen, háztartásuk jövedelme évi 50 ezer font feletti, valamint nagyon érdeklődnek a politika iránt, és nem a konzervatívokra szavaztak 2015-ben és 2017-ben.

A megegyezés nélküli Brexit tipikus (90 százalékos) támogatja az a brit, aki 55 éves, csak a tankötelezettség korhatáráig, 16 éves koráig járt iskolába, 20 ezer font alatti a jövedelme, és szintén nagyon érdekli a politika, de a UKIP-ra (ez a Brexitet zászlajára tűző párt) vagy a konzervatívokra szavazott az elmúlt években.

A May megegyezését támogató, nehezen körülhatárolható csoport magját az átlagosan 75 éves, érettségizett nők adják, akiket nem nagyon érdekel a politika, és a konzervatívokra szavaztak 2015-ben és 2017-ben. Az Economist elemzése szerint a Brexit két formájának átlagos támogatói között kevés a különbség; a legmeghatározóbb szempont, hogy a nők inkább a konfliktuskerülő, megegyezéses megoldást támogatják, ahogyan a politikával kevesebbet foglalkozók sincsenek felháborodva May tárgyalási eredményein, így nagyobb eséllyel támogatják a megállapodást.

Az Economist másik cikkében, ahol a legerősebb szavazói csoportok helyett a medián szavazót keresték, igaz, hogy paywall mögött, de az olvasó is kipróbálhatja, mit gondolna a Brexitről, ha az Egyesült Királyságban élne. (Bár a háztartások jövedelmét érdemes magyar viszonyokra lefordítva értelmezni.)

Átrendeződő brit belpolitika

A régi pártokban a szélen állók hangja erősödött – ezért történhetett meg, hogy a múlt héten új, független képviselői csoport jött létre a brit parlamentben, amelyhez a hagyományosan kétosztatú brit politikában példa nélküli számban csatlakoztak a baloldali Munkáspártból és a Konzervatív Pártból is. Ez azért is ritka esemény Nagy-Britanniában, mert a parlamenti helyeket kizárólag úgy lehet megszerezni, ha egy választókerületben többséget szerez a jelölt; listás vagy töredékszavazat egyáltalán nincs, ez pedig kifejezetten hátrányosan érinti az újabb és kisebb pártokat.

A két pártból kilépők indokai hasonlók: a munkáspártiak nem tudták támogatni Jeremy Corbynt a vezetési stílusa és a nézetei miatt (Corbynt időről időre antiszemitizmussal vádolják), a konzervatív képviselők pedig elégedetlenek saját pártjuk szélsőséges Brexit-támogató csoportjával, amely szerintük túl régóta határozza meg a kormányzás irányát.

Az új csoport politikai nézeteiről egyelőre keveset tudni, de támogatják, hogy a Brexit kérdéséről új népszavazást írjanak ki – ez megint egy olyan felvetés, amelyet Corbyn és May is elutasított. Igaz, február 25-én Corbyn hátat fordított ennek a korábban sokak által elítélt álláspontnak, és kijelentette, hogy a Munkáspárt is támogatni fogja az újabb népszavazás kiírását. Könnyen lehet, hogy ezt az ígéretét nem kell valóra váltania, ha Maynek sikerül megszereznie a parlamenti többség szavazatát a Brexit-csomagjához.

Az önmagát Függetlennek nevező csoporthoz csatlakozott a Jeremy Corbynt régóta nem támogató munkáspárti Chris Leslie és a centrista politikusokat, így Emmanuel Macron francia elnököt és Justin Trudeau kanadai miniszterelnököt példaképnek tekintő Chuka Umunna. A Független képviselőcsoport ugyan még nem párt, de a megalakulását követő pár napban már 14 százalékos népszerűségnek örvendett a YouGov felmérése szerint. A képet árnyalja, hogy a csoport tagjai viszonylag ismeretlenek, és nem rendelkeznek átfogó kormányzati tapasztalattal.

A konzervatívok pedig ugyancsak megizzaszthatják saját vezetőjüket. Már három kormánytag is hivatalosan jelezte, hogy a Brexit elhalasztását támogatja, amennyiben nem sikerül megállapodásra jutni – pedig a halasztást korábban saját főnökük, a kormányfő zárta ki.

A szerző az Oxfordi Egyetem mesterszakos közgazdaságtan-hallgatója. Összes írása a Qubiten itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: