Császárpingvin-fiókák ezrei fulladtak meg az Antarktisz közelében található Weddell-tengerben, miután a nem megfelelő időjárásban elpusztult az otthonukként szolgáló tengeri jég. 

A British Antarctic Survey (BAS) kutatócsoportja műholdas képeken figyelt fel a Halley Bay-kolónia néven emlegetett csoport 2016-os eltűnésére. (Ugyancsak műholdas felvételeken tűnt fel a kutatóknak korábban a világ legnagyobb királypingvin-populációjának súlyos megfogyatkozása.) Még 800 kilométeres magasságból is észrevehető a fehér jeget borító guanó, annak mennyiségéből következtethetnek a kutatók a pingvincsoport méretére.

A Brunt-selfjégen élő császárpingvin-kolónia több évtizeden át 14-25 ezer fészkelő párral működött, ezzel a teljes populáció 5-9 százalékát tette ki, és lényegében egy pillanat alatt köddé vált – számoltak be a kutatók az Antarctic Science folyóiratban.

A császárpingvinek a legnagyobbak a pingvinfajok közül, stabil tengerjégre van szükségük a szaporodáshoz, ráadásul a jégnek a madarak áprilisi érkezésétől a fiókák decemberi kiúszásáig szilárdan kell állnia. Ha a jég túl hamar olvadni kezd, félő, hogy a fiókák még nem rendelkeznek a megfelelő tollruhával az úszáshoz, és megfulladnak. Úgy tűnik, hogy éppen ez történt 2016-ban – amely a NASA mérései szerint az eddigi legforróbb év volt a Földön.

Ökoszisztéma-rendszerváltás

Az erős szelek tovább pusztították a tengeri jeget, amely sem 2017-ben, sem 2018-ban nem állt helyre. „A 2016 óta megformálódott jég nem olyan erős, az októberre és novemberre várható viharok túl hamar ki fogják olvasztani, tehát egyfajta rendszerváltozás ment itt végbe: a tengeri jég, amely korábban stabil volt, mára fenntarthatatlan” – mondta Peter Fretwell, a kutatócsoport egyik tagja.

Miután a Brunt-selfjégen élő kolónia elveszett, a felnőtt túlélők nem mutatták jelét, hogy újraalapítanák a közösséget – és a fentiek fényében nem is lenne sok értelme. A BAS kutatói szerint a kifejlett állatok vagy nem fészkeltek az elmúlt években, vagy továbbálltak a Weddell-tenger más területeire. Utóbbit valószínűsíti, hogy egy másik, 50 kilométerrel arrébb fészkelő kolónia létszáma szépen gyarapodott.

Pontosan nem tudni, miért nem szilárdul meg újra a jég a Brunt-selfjég szélén, semmilyen nyilvánvaló klimatikus okkal nem magyarázható a jelenség ezen a területen, a környéken végzett légköri és tengeri megfigyelések sem árultak el semmi kézzelfoghatót. Ám a kutatók szerint jelzésértékű, hogy a császárpingvinek mennyire érzékenyek a jég változásaira, megmutatja, hogy az Antarktika várható felmelegedése milyen rosszul érinti majd ezt a fajt.

A faj globális populációja tudományos becslések szerint 50-70 százalékkal csökkenhet a 21. század végére, ha a tengeri jég olyan ütemben olvad továbbra is, ahogy azt a számítógépes modellek előrevetítik.

Az utolsó mentsvár is pusztulásnak indult

A kutatócsoportban ugyancsak tag Phil Trathan számára az az érdekes ebben a kutatásban, hogy a Weddell-tengerre eddig úgy tekintettek, mint egyfajta menedékhelyre a klímaváltozástól sújtott fajok számára, ugyanis hatvan éven keresztül, egészen az elmúlt évekig, nem láttak arrafelé semmi drámai változást. „Ha komoly zavarok lépnek fel ezeken a menedékhelyeken, az bizony fontos jel” – mondta.

A Brunt-selfjeget egy egyre szélesedő hasadék keresztezi, az elkövetkező években várható, hogy a Weddell-tengerbe szakad egy Nagy-London méretű jéghegy, és a széleihez rögzült jégtáblák is összezúzódnak majd a folyamatban. Tehát a Halley Bay-kolónia napjai akkor is meg lennének számlálva, ha nem következett volna be a 2016-os tömeges fiókapusztulás.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: