Ráküldték a halvilág Terminátorát az Atlanti-óceán ökoszisztémáját felborító fajra
- Link másolása
- X (Twitter)
- Tumblr
Az invazív tűzhalak elterjedését sokan az elmúlt húsz év legnagyobb ökológiai katasztrófájának tartják – ezek a szép halak ugyanis hihetetlen gyorsan szaporodnak, kevés természetes ellenségük akad, mivel mérgezőek, és gyakorlatilag mindent felzabálnak, ami a szemük elé kerül. Ártanak a korallzátonyoknak is, kiszorítják az őshonos fajokat, a halászatnak és a turizmusnak sem tesznek jót, ráadásul olyan mélységben képesek megélni, ahová már a rájuk vadászó sportbúvárok sem nagyon tudnak lemerülni.
A tűzhalak annak ellenére, hogy mérgezőek, az ember számára ehetőek, és ott, ahová betették a lábukat (uszonyukat), máshogy nemigen lehet tőlük megszabadulni, mint halászattal. Az amerikai REEF óceánvédő szervezet 2009 óta tűzhalderbiket szervez, ezeken a halgyilkoló bulikon több ezer állatot ejtenek el, majd esznek meg. A REEF kiadott egy kizárólag tűzhalra optimalizált szakácskönyvet is, ettől is azt remélik, hogy az emberek kedvet kapnak az invazív állatok leghatékonyabb visszaszorításához, vagyis ahhoz, hogy megegyék őket.
A tűzhal finom
Az angoloknál már bevált: úgy falják a szürke mókust, mint kacsa a nokedlit. A tűzhal mérge ugyanis nem veszélytelen, de csak a véráramba jutva okozhat tüneteket, hőkezelés hatására viszont elbomlik. Így az amerikai Nemzeti Óceán- és Légkörkutatási hivatal is arra buzdítja a lakosságot, hogy minél több tűzhalat fogyasszon, mégpedig a környezet védelmében.
Igen ám, de a halat ki is kell fogni, és miután ezek a halak egész évben szaporodnak, nem túl valószínű, hogy az évente megrendezett REEF-derbik érdemben csökkentenék az állományt.
A megoldást egy Guardian LF1 névre hallgató, tűzhalfelismerő és -megsemmisítő robot jelenti – legalábbis Colin Angle, a Roomba robotporszívót is gyártó iRobot alapítója szerint. Angle és felesége kifejezetten környezetvédő robotok fejlesztésére alapították meg a Robots in Service of the Environment (RSE) nevű céget, miután 2015-ben búvárkodás közben személyesen is meggyőződtek róla, hogy micsoda károkat tud okozni az invazív faj a környezetben.
A Guardian LF1 egy a felszínről irányítható, de robotpilótával is felszerelt, gazdaságosan előállítható robot, a halvilág Terminátora: képes megkülönböztetni a tűzhalat a többi tengeri élőlénytől, majd utána ered, egy áramcsapással agyonüti, a halott halat pedig egy tartályba gyűjti, majd felszínre is hozza.
A robot előállítási költsége sem túl magas: nagyjából ezer dollárból már meg lehet építeni, ezt viszont akár egy nap alatt is visszahozhatja – ha el lehet adni a filét, akár 1500-2000 dollár értékű halat is kitermelhet ennyi idő alatt.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Mentsd meg a természetet, egyél invazív fajokat!
A mókusnál és a nyúlnál egyszerű a helyzet: ha már betelepítettük őket, akár fel is zabálhatjuk a populációt, mert úgy szaporodnak, mint ha nem lenne holnap. Egy frissen megjelent szakácskönyv ebben segít eligazodni. De ki eszi meg az óriásvarangyokat?
Az angolok egyszerű módszerrel küzdenek az invazív szürke mókus ellen: megeszik
Egyre népszerűbb a vadhús, azon belül is a mókushús Angliában. Az ökológiai és egészségügyi megfontolások mellett az is szerepet játszik a gasztronómiai felfutásban, hogy az oktalanul betelepített szürke mókus miatt mára egészen lecsökkent az őshonos európai mókusok száma.
Drónokkal irtják az invazív fajokat a Galápagos-szigeteken
Két patkányfaj is tanyát vert a galápagosi Észak-Seymour-szigeten, ami rossz hír több ottani veszélyeztetett fajnak is. A drónokat egyre több országban alkalmazzák: Új-Zélandon a közönséges rókakuzu kezdhet aggódni, a szintén invazív fajjal 2050-ig akarnak végleg leszámolni.