Oroszország hamarosan útnak indítja úszó atomerőművét, a környezetvédők tengeri Csernobiltól tartanak
Négyezer mérföldes útra indul hamarosan az Akademik Lomonoszov nevű úszó atomerőmű az északi hajózási útvonalon, a peveki északi-sarki kikötő irányába. Ha minden terv szerint halad, az erőművet még augusztusban átvontatják a Barents-tengerről a messzi keletre, ami újabb mérföldkő lesz Oroszország északi-sarki terjeszkedésében.
Ha az erőmű elér rendeltetési helyére, ikerreaktorai megkezdik a működést: meleget és energiát biztosítanak a háztartásoknak, illetve azoknak a fúró- és egyéb bányászati munkálatoknak, amelyeket Moszkva az ásványban gazdag, fagyos Csukcsföldön kíván elvégezni.
Oroszország szerint az úszó erőmű tiszta energiát biztosít a távoli régiónak, emellett felszámolhatnak általa egy elavult atomerőművet és egy szénerőművet is. Környezetvédő csoportok azonban már korábban is aggodalmuknak adtak hangot az Akademik Lomonoszov bevetése miatt, a Greenpeace szerint pedig egyenesen „úszó Csernobilra” kell készülni.
Atomreaktor, irány Szudán!
Az biztos ugyanakkor, hogy a jégsapkák olvadása miatt egyre könnyebben áthajózható északi útvonal óriási gazdasági lehetőséget jelent Oroszországnak, amely épp ezért szeretné, ha a Kína és Európa közötti új kereskedelmi út egész évben járható lenne. A régió potenciális gazdasági kiaknázhatósága és katonai jelentősége vezetett ahhoz, hogy egyre több atommeghajtású jégtörő, tengeralattjáró és egyéb nukleáris technológia jelent meg az Északi-sark környékén.
A Barents Observer című norvégiai lap szerkesztője, Thomas Nilsen szerint 2035-re az orosz sarkvidék lesz a „legnukleárisabb” a Föld tengerei közül, és ebben az úszó erőműveknek is fontos szerepük van. Bár az Egyesült Államok is telepített hajóra kis méretű atomerőművet a Panama-csatorna övezetében a hatvanas-hetvenes években, az úszó erőműveket sose gyártották tömegesen. Az orosz állami atomcég, a Roszatom reméli, hogy ez megváltozik, sőt szeretne jövőben az egyedi igényekre szabott úszó atomerőműveket exportálni. A vállalat azt állítja, máris aláírt egy projektfejlesztési szerződést arról, hogy megvizsgálják egy úszó erőmű telepítésének lehetőségét Szudánban.
A 2007-től fogva több mint egy évtizeden át épített Akademik Lomonoszov, amelyet nemrég festettek újra ragyogó fehérre, és büszkén viseli a cég óriási logóját, szó szerint zászlóshajó a Roszatom expanziós terveiben. A drága kísérleti projektként felépített úszó atomerőművet konditeremmel, medencével és bárral is ellátták a legénység kedvéért, bár alkoholt nem tartanak. A hajón komoly biztonsági előírások vannak érvényben, az újságírók ott tartózkodása idején például minden riporterre jutott egy biztonsági őr, amíg a látogatók bejárták a hajót.
„Gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen”
Az Akademik Lomonoszovot két KLT-40S atomreaktorral látták el, hasonlóakat használnak az atomjégtörőkön is. Az alacsony dúsítású uránnal működő reaktorok 70 megawatt áram termelésére képesek, ami a Roszatom becslése szerint 100 ezer háztartás ellátására elegendő. A vállalat emellett azt is állítja, hogy az úszó erőmű „gyakorlatilag elsüllyeszthetetlen”, még a jéghegyekkel való ütközést és a hétméteres hullámokat is kibírja.
Norvégiának azért korábban sikerült elérnie a Roszatomnál, hogy ne töltsék fel fűtőanyaggal a reaktorokat, amíg az Akademik Lomonoszovot arrébb nem vontatják a norvég partoktól.
A Roszatom tisztviselői visszautasítják, hogy az úszó reaktort „nukleáris Titanicnak”, „úszó Csernobilnak” és más hasonlóknak nevezzék a környezetévdők, mondván, a csernobili erőmű sokkal nagyobb és más típusú reaktorokkal működött, míg az Akademik Lomonoszovon használt technológia már bevált az atomjégtörő-flottában.
Ezt mondta a Guardian tudósítójának Vlagyimir Irminku, az úszó atomerőmű egyik főmérnöke is, aki szerint teljesen eltérő rendszerekről van szó, és bár a technikai újításokat szkepticizmussal kell fogadni, akik nukleáris baleset lehetőségéről beszélnek, szerinte mutassanak bizonyítékokat. Irminku azzal is érvelt, hogy baleset esetén a reaktor alatti jéghideg víz hűtőfolyadékként szolgálhat, amíg további segítség érkezik.
Akármilyen meggyőző is a főmérnök, az északi-sarki környezetvédelmi problémákkal foglalkozó Bellona Alapítvány 2011-es jelentésében felvetette, hogy szökőár esetén a hatalmas hullámok akár partra is dobhatják a reaktort, távol a vízforrásától, ami súlyos következményekkel járó nukleáris balesetet eredményezne. A Roszatom erre úgy reagált, hogy a hullámveszélyt csökkenti az erőmű köré épített hajódokk, és ha mégis a parton kötne ki az úszó reaktor, biztonsági rendszerre 24 órán keresztül elektromos áram nélkül is képes hidegen tartani.
Dmitrij Alekszenjenko, a platform helyettes építési és műveleti vezetője azt mondta, alaposan tanulmányozták a 2011-es fukusimai katasztrófát. Tesztjeik szerint az Akademik Lomonoszov reaktora még egy Richter-skála szerinti 9-es erősségű földrengés kiváltotta szökőárt is kibírna.
Az lesz a baj, ha beindul a tömeggyártás
A Bellona közelről követte az úszó erőmű építését. Az alapítvány munkatársa, Anna Kirejeva szerint az orosz szakértők még csak-csak biztonságosan elműködtetnek egy ilyen reaktort, a technológia áruba bocsátása azonban komoly aggályokat vet fel. „Valójában attól tartunk, hogy azért készítették ezt a lebegő erőművet, mert olyan országoknak árulják a megoldást, mint Szudán.” A potenciális vevő országokban pedig nincs olyan szinten az atombiztonság, a szabályozás, és nem alakultak ki olyan standardok, mint Oroszországban. Mit tesznek az elhasznált fűtőanyaggal, hogyan járnak el vészhelyzet esetén? – tette fel a kérdést Kirejeva.
Nilsen is pr-projektnek tartja az úszó atomerőmű építését, aminek szerinte nem lesz folytatása: „ha ez lenne a nyerő módszer a háztartások áramellátására a szibériai partokon, akkor már épülnének a további úszó erőművek”.
A Roszatom nem árulja el, mennyibe kerül az Akademik Lomonoszov, de arra számítanak, hogy csökkenni fognak az árak, amint további úszó erőművek kezdenek épülni. 2016-ban egy, az ügyre rálátó tisztviselő azt mondta, hogy az úszó erőmű 21,4 milliárd rubelbe (mintegy 329 millió dollárba) került, a szükséges infrastruktúra kiépítése pedig tovább 7 milliárd rubelt emésztett fel.
A munkálatok közben többször túllépték a költségkeretet, és késések is felmerültek, úgyhogy Alekszejenko az úszó erőmű elkészülését mérföldkőnek nevezte a Roszatom és az orosz hajóépítő ipar történetében. Azt mondta, „ekkora parancsot már rég nem teljesítettünk”.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
