Magyarországon hosszú aszályokra kell számítani, a világ 16. legfenyegetettebb országa vagyunk
Az elmúlt években a világ több nagyvárosában kitört már a vízválság: a brazíliai São Paulo vízkészlete 2014-ben a régió történelmének legdurvább aszálya közepén csökkent kapacitásának 3 százalékára; tavaly a dél-afrikai Fokváros közelítette meg napokkal a totális vízhiányt; idén nyáron az indiai Csennai városvezetése jelentette, hogy a hétmilliós nagyváros mind a négy víztározója kiszáradt, így a lakosok hosszú időre csapvíz nélkül maradtak.
A World Resources Institute (WRI) friss felmérése szerint 17 országot fenyeget a közeljövőben fokozott vízhiány – ráadásul ebben a 17 országban él a világ népességének egynegyede.
Az Aqueduct nevű fenyegetettségi atlaszban 1-től 5-ig osztályozták az országokat a vízkészlet állapota szerint – Magyarország a 164 rangsorolt ország közül a 113. helyen áll, 0,77-es osztályzattal. A fokozott fenyegetettséget 4-es osztályzat felett állapították meg, az első 17 helyezett így néz ki:
- Katar (4,97)
- Libanon (4,82)
- Izrael (4,82)
- Irán (4,57)
- Jordánia (4,56)
- Líbia (4,55)
- Kuvait (4,43)
- Szaúd-Arábia (4,35)
- Eritrea (4,33)
- Egyesült Arab Emírségek (4,26)
- San Marino (4,14)
- Bahrein (4,13)
- India (4,12)
- Pakisztán (4,05)
- Omán (4,04)
- Türkmenisztán (4,04)
- Botswana (4,02)
Ezekben az országokban a mezőgazdaság, az ipar és a települések az elérhető felszíni és felszín alatti vizek 80 százalékát felélik egy átlagos évben. Amikor a víz iránti kereslet megugrik, például szárazság idején (amelyekből a klímaváltozás miatt valószínűleg egyre több lesz), akkor beüt a vízválság.
„A vízhiány a legnagyobb krízis, amiről senki sem beszél. Pedig a következményei világosan láthatóak az élelmiszerbiztonsági problémák, a zavargások, a migráció és a pénzügyi instabilitás formájában” – mondta a WRI közleményében Andrew Steer, a szervezet elnöke.
„Csennai vízválságára világszerte felfigyeltek, de India több területén tartós vízhiányra lehet számítani” – állítja Shashi Shekhar, India korábbi vízügyi minisztere. „Az ország az esőzésre, illetve a felszíni és felszín alatti vízkészletre vonatkozó, megbízható adatok segítségével kezelni tudja a vízhiánnyal járó kockázatokat, és új stratégiákat tud kialakítani.”
Az emberek ugyan egyből a klímaváltozáshoz kötik a vízválságokat, de valójában a gazdaság és a népesség növekedése a krízisek fő okozója, állítja Rutger Hofste, a WRI adatelemzője. Az intézet felmérése szerint az éves vízfelhasználás mértéke 1961 és 2014 között 250 százalékkal nőtt, 1888,7 köbkilométerről 4720,8 köbkilométerre.
Magyarország aszályveszélyben
A szárazsággal kapcsolatos rangsorban már nem áll olyan jó helyen Magyarország, itt 0-tól 1-ig osztályozták az országokat a várható aszályok kockázata szerint, és Magyarország a 138 vizsgált ország közül a 16. helyen áll, 0,67-es osztályzattal – holtversenyben Pakisztánnal, Tunéziával és Vietnámmal.
Az első tíz helyezett itt a következő:
- Moldova (0,82)
- Ukrajna (0,81)
- Banglades (0,79)
- India (0,76)
- Szerbia (0,75)
- Szíria (0,74)
- Románia (0,73)
- Haiti (0,73)
- Marokkó (0,73)
- Indonézia (0,73)
A Természetvédelmi Világalap (WWF) korábban azt jelentette, hogy Magyarország fokozott veszélyben van a szárazságot tekintve: az aszálygyakoriság növekedésének kockázata igen jelentős, vagyis a jövőben gyakoribb és hosszabb száraz periódusokra számíthatunk. A Duna-Tisza-közi Homokhátságban például az 1970-es évek óta 2–5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van, ahol tízméteres csökkenést is mértek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a Homokhátságot már évekkel ezelőtt a félsivatagos övezetbe sorolta.
„Az aszálykárok csökkentésére azonnali és hatékony intézkedésekre van szükség. Az öntözés vagy a mesterséges víztározók építése ma már nem jelent elégséges megoldást – tavaly több nemzetközi példából is láthatóvá vált, hogy tartós aszály esetén a legkomolyabb víztározók is kiszáradhatnak” – olvasható a WWF közleményében.
A szervezet szerint „valódi megoldást az aszályra való felkészülésben az hozhat, ha biztosítjuk vizes élőhelyeink jó állapotát. Az árvizek, belvizek azonnali elvezetésére törekvő gyakorlatot vissza kell szorítani, ehelyett a csapadékosabb időszakokban az árvizekkel érkező többletvizet élő rendszerekben kell visszatartanunk. A vizet akkor kell elraktározni, amikor bőségesen rendelkezésre áll.” Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy több olyan helyet kellene biztosítani, ahol kisebb tavak, vizes élőhelyek, erdők, gyepek szivacsként szívhatnák magukba a többletvizet – ezzel csökkenteni lehetne az aszályok súlyosságát.
A Magyarországon idén már februártól kezdődő aszályos időszakot a búza, a repce, a kukorica, a burgonya és a borsó is megsínylette, de a gyümölcs- és zöldségárak látványos emelkedése is részben a szárazságnak tudható be. Raskó György agrárközgazdász áprilisban azt nyilatkozta a 444-nek, hogy „ebben a szezonban is 100 milliárd forint fölötti kárt hozhat a szárazság miatti búza- és repcehiány.”
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
