Egyre erősebben érezteti hatását, és már napi szinten jelen van az emberek életében a klímaváltozás, a nagy aszályok, árvizek és hőhullámok mára megszokott jelenséggé váltak – írta hétfőn a Természetvédelmi Világalap (World Wide Fund for Nature, WWF) magyarországi szervezete egy új jelentésére hivatkozva. A jelentés arra figyelmeztet, hogy az EU tagállamainak helytelen vízgazdálkodási gyakorlata erősíti a hosszú és pusztító szárazságok egyébként is súlyos hatásait. 

Idén nyáron Franciaországban és Németországban a kormányok már vészhelyzeti intézkedéseket vezettek be a rendkívüli száraz időszakok kezelésére. Az aszálykárokat azonban kizárólag a vízben bőséges időszakok idején, megelőzéssel lehet csak érdemben csökkenteni.

Hiába a Víz Keretirányelv?

A folyókért, tavakért, vizes élőhelyekért és a felszín alatti vizekért is az emberek tartoznak felelősséggel, a jelentés szerint azonban az EU-s országok erre nem fordítanak kellő figyelmet. A túlszabályozott, szennyezett vagy az ember növekvő vízfelhasználása miatt apadó vízkészletű folyók, tavak élővilágának változatossága csökken, ez pedig még sebezhetőbbé teszi őket. A rossz vízgazdálkodási gyakorlat következtében veszélybe kerül a jövőbeli vízellátás, és a vízi ökoszisztémák is sokkal nehezebben fognak megbirkózni az éghajlatváltozással. 

A tagállamok ráadásul továbbra is gyengíteni szeretnék a Víz Keretirányelvet, amely uniós jogszabályként a vizek védelmét célozza. Pedig ha az egyes tagállamok átültetnék azt a saját gyakorlatukba, az a helytelen vízgazdálkodást is orvosolhatná. A jogszabály egyik fő célkitűzése az aszályok hatásainak mérséklése, valamint annak biztosítása, hogy az édesvízi ökoszisztémák kellően tudjanak alkalmazkodni az éghajlatváltozáshoz, és száraz időszakokban is jó minőségű vizet tudjanak biztosítani.

Már a Baltikumban is

A legfrissebb adatok azt mutatják, hogy már a kontinens legészakibb országai, például a Baltikum államai vagy Svédország is ki vannak téve a szárazságnak. Ennek ellenére az európai vízkészlet 60 százaléka jelenleg sincs jó ökológiai állapotban, ráadásul nincs olyan európai folyó, amelyet ne szabdalnának fel duzzasztógátak. 

Az aszályok és hőhullámok azokat az édesvízi ökoszisztémákat sújtják leginkább, amelyek eleve nem egészségesek. A keretirányelvnek megfelelően 2027-re minden víztestnek jó ökológiai állapotba kellene kerülnie, de a tagállamok jelenlegi hozzáállása ehhez kevés. A WWF szerint kulcsfontosságú, hogy a kormányok végre komolyan vegyék a feladatot, és biztosítsanak megfelelő erőforrásokat a folyók, tavak és vizes élőhelyek védelmére.

Magyarországon már van egy félsivatag, de lehet, hogy több is lesz

A magyar szervezet szerint fokozott veszélyben van Magyarország, ahol az aszálygyakoriság növekedésének kockázata igen jelentős, vagyis a jövőben gyakoribb és hosszabb száraz periódusokra számíthatunk. 

A WWF évente frissített, tudományos kontroll mellett készülő Water Risk Filtere szerint az elkövetkező években a következőképp változik a szárazságok gyakorisága Európában:

Extrém hazai példája a szárazodásnak és az erre adott helytelen reakcióknak a Duna-Tisza-közi Homokhátság, ahol az 1970-es évek óta 2-5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van, ahol tízméteres csökkenést is mértek. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) a Homokhátságot már évekkel ezelőtt a félsivatagos övezetbe sorolta.

Az aszálykárok csökkentésére azonnali és hatékony intézkedésekre van szükség. Az öntözés vagy a mesterséges víztározók építése ma már nem jelent elégséges megoldást – tavaly több nemzetközi példából is láthatóvá vált, hogy tartós aszály esetén a legkomolyabb víztározók is kiszáradhatnak – olvasható a WWF közleményében.

Sipos Katalin, a WWF Magyarország igazgatója szerint „valódi megoldást az aszályra való felkészülésben az hozhat, ha biztosítjuk vizes élőhelyeink jó állapotát. 

Az árvizek, belvizek azonnali elvezetésére törekvő gyakorlatot vissza kell szorítani, ehelyett a csapadékosabb időszakokban az árvizekkel érkező többletvizet élő rendszerekben kell visszatartanunk. A vizet akkor kell elraktározni, amikor bőségesen rendelkezésre áll.”

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy több olyan helyet kellene biztosítani, ahol kisebb tavak, vizes élőhelyek, erdők, gyepek szivacsként szívhatnák magukba a többletvizet. Ezzel csökkenteni lehetne az aszályok súlyosságát, másrészt a tájak is új életet kaphatnának, és mindebből akár gazdasági lehetőségek is fakadhatnának – idézte az igazgatót a WWF közleménye.

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: