A növekvő átlaghőmérséklet és az egyenetlen csapadékeloszlás szó szerint a szúnyogok malmára hajtja a vizet. Elsősorban ugyanis a hőmérséklet- és csapadékviszonyok szabályozzák az  új populáció méretét, amely a mérsékelt égöv alatt a telet átvészelő petékből, lárvákból tavasztól kikelő és hibernálódott felnőtt egyedekből áll.

A kétszárnyú vérszívók közül több fajnak több nemzedéke is kifejlődhet egy szezon alatt, az optimális keltetőhelyekről pedig gondoskodnak 

• az évről évre enyhébb telek, 
• a korán kezdődő, egyre gyakrabban nyári meleggel beköszöntő tavaszok, 
• a csendes áztató esők helyett felhőszakadások formájában lezúduló csapadék nyomán huzamosabb ideig fennmaradó felszíni pangó vizek – pocsolyák, dagonyák 
• és nem elhanyagolható részben az ember által hátrahagyott tárgyakban, a gumiabroncsokban, csorba bilikben, hordókban kialakuló tócsák.

Betelepülők és őshonosok

Az évtized elején Magyarországon is megjelentek az Aedes nemzetség nyugat-nílusi, Dengue- és sárgaláz kórokozóit, valamint a Zika-vírust is terjesztő fajai: az eredetileg szubtrópusi klímán tenyésző vérszívók közül a minden nyelven tigrisszúnyogként emlegetett, de a hazai terminológiában ázsiai zebraszúnyognak nevezett Aedes albopictus, a koreai csípőszúnyog (Aedes koreicus) és az ázsiai bozótszúnyog (Aedes japonicus). A bizonyítottan emberi közreműködéssel érkezett vérszívók tartósabban még nem telepedtek meg a Kárpát-medencében, ahol a Magyar Természettudományi Múzeum kutatói szerint 

„a nyáron behurcolt példányok még nem képeznek stabil populációkat”, túlélésükhöz jelenleg még hidegek az itteni telek.

Az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) adatbázisa szerint 2019 elejére az alábbi területeket hódította meg az ázsiai tigrisszúnyog:

A klímaváltozással nemcsak az invazív, de a honos vérszívó fauna életfeltételei is javulnak. A felmelegedés a gyötrő (Aedes vexans) és a mocsári szúnyog (Mansonia richiardii) populációi mellett kedvez a maláriaszúnyogok (Anopheles) rovarnemébe tartozó rezidens fajoknak is, mindenek előtt a foltos maláriaszúnyognak (Anopheles maculipennis). 

„A szúnyogok lárvái többnyire 16 Celsius-fok fölött indulnak fejlődésnek, a hőmérsékletnövekedés jele, hogy Európában egyre északabbra és a tengerszint felett is egyre magasabbra tolódik ki az élőhelyük” – mondta a Qubitnek Garamszegi László Zsolt, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Ökológiai és Botanikai Intézetének igazgatója. Az evolúcióbiológus-ökológus a 2000-es évektől vizsgálta, hogy miféle hatással van az éghajlat változása az egyes madárpopulációk maláriafertőzöttségének előfordulási gyakoriságára, szakszóval prevalenciájára. Garamszegi 2011-ben a Global Change Biology folyóiratban is publikált – azóta megerősített – eredményei szerint a globális felmelegedéssel intenzívebbé vált a maláriaszúnyogok által közvetített egysejtű paraziták általi fertőzöttség – legalábbis a madarak körében. 

Madármodell

Bár a több mint 200 ismert Plasmodium faj közül csak néhány okoz megbetegedést a hüllőkben, madarakban és az emlősökben, köztük az emberben, az élősködők terjedésének mechanizmusa az egyik kulcsa a zoonózisok (állatok által terjesztett fertőző betegségek) megismerésének. Ezért is tekinti a nemzetközi epidemiológiai szakirodalom a madármaláriát az évente akár félmilliárd embert is megbetegítő, átlagosan évi 1 millió halálos áldozattal járó maláriás váltóláz járványtani és ökológiai modelljének. A diseases ecology összefoglaló címszó alatt zajló kutatások a fertőző betegségek ökológiai hátterét igyekeznek feltárni úgy, hogy együtt vizsgálják kórokozók, a terjesztésükért felelős vektor- és a gazdaszervezetek tér- és időbeli előfordulását a környezeti tényezők viszonyrendszerében.

Tudni kell, hogy a malária kórokozójának a rovar csak közti gazdája. Élete során a parazita a madár, illetve a gerinces szervezetében fejlődik, különböző fejlődési fázisaiban juthat be, illetve ki onnan, de csakis valamelyik szúnyogfaj nőstényében képes kellően felszaporodni ahhoz, hogy megfertőzhesse a következő áldozatot. 

Ezt az összetett, több szereplős folyamatot alapvetően befolyásolják a környezeti hatások. A kórokozó pár hetes, valamint a szúnyog alig valamivel hosszabb életciklusa miatt a maláriaveszélyt már a rövidebb aszályos szárazság és/vagy alacsonyabb hőmérséklet is jócskán képes csökkenteni. 

Garamszegi a már idézett kutatásában több ezer madárfaj populációjának maláriafertőzöttségi adatsorait több évtizedre visszamenőleg vizsgálva arra jutott, hogy a felmelegedés nem csak a vektor szerepet betöltő rovarok elterjedését támogatja, de a Plasmodium-fajok prevalenciájának növekedését is stimulálja. A magyar kutató szerint a fertőzési arány közvetlen összefüggést mutat a hőmérsékleti anomáliákkal, a globális felmelegedés hatására pedig egyértelmű a paraziták növekvő jelenléte a madárállományokban. A magyar kutató szerint ez a növekedési tendencia az európai és az afrikai populációkban bizonyult a legintenzívebbnek. 

Vektorveszély

A vérszívók terjedését támogató klímaváltozással az általuk közvetített betegségek előfordulása is gyakoribbá válhat, bár ahhoz, hogy az 1959-től maláriamentessé nyilvánított Magyarországon újra kitörjön egy járvány, a közegészségügynek és az általános higiénés viszonyoknak a 20. század eleji nívó alá kellene romlania.  Az ECDC adatbázisa szerint 2019 elején az alábbi helyeken tenyészett a korábbi európai maláriajárványokért felelőssé tett vektor, a foltos maláriaszúnyog. 

Korábbi kapcsolódó cikkek a Qubiten: