Íme 30 nagyváros, ahol már csökken a szén-dioxid-kibocsátás
Október 9-e és 12-e között Koppenhágában ültek össze a klímaváltozás elleni harcban vezető szerepet vállaló városok, a C40 csoport képviselői. Idei fejlemény, hogy a texasi Austin, valamint Athén, Lisszabon és Velence is belépett azoknak a nagyvárosoknak a klubjába, amelyek stabilan csökkenteni képesek üvegházgáz-kibocsátásukat.
Immár 30 olyan nagyváros van, amely ezt elmondhatja magáról – derült ki a C40 új elemzéséből. A szervezet tavalyi jelentésében olyan nagyvárosokat mutattak be az északi féltekéről, amelyek már 2015 előtt elérték a kibocsátási csúcsot, és azóta legalább 10 százalékkal csökkentették az üvegházhatású gázok emisszióját. Ez az elitklub vált 30 tagúvá 2019-re, és most már összesen 58 millió városlakót képvisel. A csökkenő kibocsátási pályára állt városok lassan kiteszik a 94 tagú C40 egyharmadát.
Néhány kisebb város Kínában és más alacsonyabb jövedelmű országokban ugyan elvileg szintén túl van már a kibocsátási csúcson, de ezt még évekig tartó elemzésnek kell bizonyítania – mondta Michael Doust, a C40 tervezési és mérési programigazgatója.
Koppenhága a király
Az alábbiakban felsorolt harminc város átlagosan 22 százalékkal csökkentette kibocsátását a csúcshoz képest. A legjelentősebb csökkenéseket (kb. 30 százalékot) Londonban, Berlinben és Madridban mérték, Koppenhágának pedig egészen elképesztő mértékben, 61 százalékkal sikerült visszafognia a kibocsátást. A 600 ezer lakosú dán fővárosban 1991-ben mérték a kibocsátási csúcsot, 4 millió tonna üvegházgázt, ami egészen eltörpül a 2000-es londoni csúcskibocsátáshoz, az 50 millió tonnához képest. Igaz, Londonban csaknem 9 millióan élnek.
Doust szerint a lényeg az, hogy Koppenhága megmutatja a világnak, milyen gyorsan és hatékonyan is lehet a kibocsátást csökkenteni. A zöldülés kulcsa, hogy bevezettek egy olyan távhőrendszert, amely felhasználja az elektromos energia előállításából fakadó hőfelesleget. Emellett jelentősen fejlesztették a város kerékpáros infrastruktúráját és tömegközlekedési hálózatát.
Ennyi bevezető után következzen a csökkenő kibocsátású nagyvárosok listája. Magyar város még nincs köztük – egyelőre a C40-ben sem vagyunk tagok.
- Athén,
- Austin,
- Barcelona,
- Berlin,
- Boston,
- Chicago,
- Heidelberg,
- Koppenhága,
- Lisszabon,
- London,
- Los Angeles,
- Madrid,
- Melbourne,
- Milánó,
- Montréal,
- New Orleans,
- New York,
- Oslo,
- Párizs,
- Philadelphia,
- Portland,
- Róma,
- San Francisco,
- Stockholm,
- Sydney,
- Toronto,
- Vancouver,
- Varsó,
- Velence,
- Washington DC.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
Budapest nem mediterrán városnak épült, de attól még túlélhetné az éghajlatváltozást
A szűk utcák, a burkolt felületek, a növényzet hiánya és az épületek nagy hőkapacitása miatt a városi légkör a környezeténél melegebb, szárazabb és aktívabb felszíni áramlási rendszerrel bír. A magyar főváros jelenleg alig tud védekezni a globális éghajlatváltozással egyre sűrűsödő hőhullámok ellen, pedig számos urbanisztikai módszer létezik az épített környezet hatékony klimatizálására.
A nagyvárosok maguknak termelik saját felhőiket, sőt a viharok is gyakoribbak a sűrűn beépített területeken
Brit, francia és holland meteorológusok szerint azért felhősebb a tavaszi és a nyári ég a nagyvárosok felett, mint vidéken, mert a felszín urbanizált környezete és a légszennyezés felturbózza a felhőképződési folyamatokat.
Minél többet járatjuk a légkondicionálót, annál melegebb lesz a Földön
A mai légkondicionálók működtetése szinte ontja az üvegházhatású gázokat, emellett felforralja a nagyvárosok levegőjét is, jelentős mértékben fokozva a globális felmelegedést. A következő 30 évben háromszorosára duzzad a légkondicionálás iránti igény. Ha sikerülne hatékonyabbá tenni a technológiát, az önmagában jelentősen visszafogná a kibocsátást.