A vaskori lakomákon a kelták úgy itták a bort, mint a kefekötő
Egy frissen megjelent kutatás szerint 2700 éve a mai Németország területén fekvő Heuneburgban a hétköznapi menü része volt a bor is: ez azért számít újdonságnak, mert mindeddig azt feltételezték, hogy a drága ital csak a gazdagok számára volt hozzáférhető.
Az egyik legjelentősebb vaskori kelta településen talált edények vizsgálata során kiderült, hogy bár tényleg importáltak görög bort, és ezt az ottani amforákban szállították a jómódú fogyasztókhoz, a szerényebb edények is tartalmaztak bormaradékot, az idő múlásával pedig egyre több görög edényt találtak, és egyre kevesebb hétköznapit. Mindez arra utal, hogy míg 2700 éve mindenki hozzáfért a borhoz, a hatodik századra már szinte kizárólag import edényeket találtak, eddigre a bor a gazdagok kiváltságává vált.
Mayime Rageot, a berlini Ludwig-Maximilians Universität (LMU) régésze 126 kelta cserépedényt és 7 görögországból szállított mintát vizsgált, ennek során a bor mellett olívaolaj, gyümölcsök és állati zsír nyomaira is bukkant. A kutatók gázkromatográfiával és tömegspektoszkópiával vizsgálták az edényben található maradékokat.
Nem ez az első eset, hogy borfogyasztás nyomaira bukkantak kelta népeknél: a régészek korábban Burgundiában, Vix-Mont Lassois-ban vizsgáltak edénymaradványokat, itt a görög boroskancsók mellett sörmaradványokat is találtak. A Tübingeni Egyetem kutatói a bor és a sör mellett tejet és mézet, valamint kölesnyomokat is találtak az edényekben, és arra is rájöttek, hogy a feltehetőleg árpából főzött sört helyben állították elő.
Philipp Stockhammer, az LMU régészprofesszora szerint ezekből a leletekből is kiderül, hogy komolyabb borozásokat jobbára csak a gazdagok engedhettek meg maguknak, de az iparosok is hozzáfértek az italhoz – sőt, az edények falai arról tanúskodnak, hogy a kelták főzéshez is előszeretettel használták a bort. A kutatók szerint a kratér és az amfora funkciója változatlan maradt (előbbiben bort és vizet elegyítettek, utóbbiban szállították a bort), de a kylixnek is nevezett ivóedényből a helyiek már mindenfélét fogyasztottak a sörtől a köleskásáig, tehát nem kizárólag borfogyasztásra tartották.
Asterix és Obelix, a bor meg a sör
A kutatókat régóta foglalkoztatja a kelta népek alkoholfogyasztási kultúrája, ezen belül is az, hogy vajon mennyiben vették át a mediterrán szokásokat: a mostani leletek szerint boldogan kaptak az újdonságokon, de nem vették át mindenestül a mediterrán lakomák hagyományát. Ami az alkoholos italokat illeti, akadálytalanul terjedtek észak és dél felé is: Xavier Medina, a Barcelonai Egyetem kultúrantropológusa szerint a sörfogyasztás elsősorban északon volt jellemző, ahogy a bor is inkább a mediterráneumban számított hagyományos italnak, de idővel mindkét ital többé-kevésbé hozzáférhető volt az egész kontinensen. Az északabbi területeken is megpróbálkoztak a bortermeléssel; ott, ahol már nem volt elég magas a must cukorfoka, mézzel pótolták a hiányt. A déli területeken széles körben fogyasztották a sört, bár hagyományosan a szegények italának tartották, és lenézték.
A kelták alkoholfogyasztási szokásain a régészek a 19. század óta vitáznak – ekkor került elő több díszes ivókészlet is, de a görög történetírók is nagy piásként mutatják be a keltákat, ahogy a közvélemény is hajlamos az Asterix és Obelix-képregények alapján vadkanból és sörből álló étrendet társítani hozzájuk. A vixi kratér mérete is arra utal, hogy a kelták bizony komolyan vették az italozást, a mostani leletek tanúsága szerint viszont nem mediterrán hagyományokat utánoztak, ugyanis Heuneburgban már azelőtt széles néprétegek fogyasztották a bort, hogy ezt elleshették volna a görögöktől. A rómaiakkal ellentétben ráadásul általában kerülték a bor vizezését is – ezért is bélyegezte őket az ókori görög utazó, Sztrabón barbároknak.