Legálisan veszik el a vizet a Coca-Colához hasonló nagyvállalatok a kiszáradó Ausztrália lakosaitól
A Tamborine Mountain nevű kelet-ausztráliai fennsík általános iskolája szerdán arról tájékoztatta a tanulók szüleit, hogy az intézmény vízellátásáért felelős 50 méter mély kút kiszáradt, úgyhogy érdemes palackozott vízzel az iskolába küldeni a gyerekeket. A tartályos vécék továbbra is működőképesek, de az ivóvizet és a tisztálkodásra, mosogatásra alkalmas vizet teherautóval szállítja az iskolába az oktatási minisztérium az év hátralevő részében.
A fennsíkon élő körülbelül 7000 ember alkotja az egyik legnagyobb ausztrál közösséget, amely nem jut vezetékes vízhez, így teljes egészében kutak és tartályok biztosítják a település vízellátását.
Azok a cégek húznak hasznot a vízhiányból, amelyek azt okozzák
Az ausztrál ABC-nek nyilatkozó szülők egyike, Hillel Weintraub elmondta, hogy az elmúlt 15 évben mindig legfeljebb két teherautóval kellett vizet rendelnie évente, de idén a nagy szárazság miatt hamarabb kiapadt a tartálya, így már négy teherautónyi adagnál jár. „Nagyon örülünk, ha esik az eső, mert inkább iszunk esővizet, mint a városból érkezőt, de idén nem sokat esett” – panaszkodott, majd elmondta, hogy 140-ről időközben 190 dollárra (kb. 28-ról 38 ezer forintra) emelkedett egy teherautónyi víz ára.
A helyi Save Our Water nevű szervezet egyik tagja, Craig Peters szerint az iskola esete jól illusztrálja azt a helyzetet, ami a természetes vizek privatizálásával kialakult Ausztráliában: az olyan nagyvállalatok, mint a Coca-Cola, ugyanazokon a területeken fúrt kutakból szerzik a palackozott vizeik forrását, mint ahonnan a helyi lakosok.
Vagyis az állam most olyan palackozott vízzel látja el az iskolát, amit a vízhiányt kiváltó cégektől vásárol meg.
Szabályozatlan a vízpiac, ezért nem tudják megvédeni a helyiek érdekeit
Peters szerint a nemzeti erőforrásokért felelős miniszternek, Anthony Lynhamnek vízvészhelyzetet kellene hirdetnie a térségben, amely tiltaná az évi 130 millió literes kereskedelmi vízkitermelést Tamborine Mountain környékén. „A 2000-es víztörvény értelmében lenne lehetősége azt mondani, hogy olyan vízhiány sújtja a területet, ami már a lakosok jólétét és egészségét fenyegeti” – mondta a szervezet egyik tagja, aki szerint ideális esetben véglegesen be kellene tiltani a kereskedelmi vízfelhasználást, de legalább addig fel kellene függeszteni, amíg véget ér a hosszú száraz időszak.
Anthony Lynham ezzel szemben azt állítja, hogy a minisztériumnak nem áll módjában limitálni a kereskedelmi vízkitermelést, mivel a környéken nincs szabályozva a felszín alatti vizek felhasználása. „Azt tudnánk megtenni, hogy a vízhiány kihirdetése után korlátozzuk a kitermelhető víz mennyiségét, de ez a korlátozás ugyanúgy vonatkozna a helyi gazdálkodókra, a háztartásokra és az üzleti szereplőkre is” – mondta a miniszter az ABC-nek.
De Lynham egyébként sem hiszi, hogy a nagyvállalatok okozzák a vízkrízist. A miniszter a Queenslandi Műszaki Egyetem 2011-es kutatására hivatkozva elmondta, hogy a felszín alatti vízkészlet éves újraképződésének kevesebb mint 5 százalékát hasznosítják, és ezt a kis mennyiséget is 84 százalékban a mezőgazdálkodók, 11 százalékban a háztartások termelik ki, míg a palackozott vizeket gyártó cégek csak az 5 százalék 5 százalékáért felelősek.
Craig Peters azonban úgy véli, hogy a helyzet időközben sokat változott. A közeli esőerdő-rezervátumot tavasszal a nagy szárazság miatt kialakult bozóttüzek sújtották, ami a vízutánpótlást is befolyásolta, és jelentősen csökkent a csapadék mennyisége. „Ami egykor fenntartható gyakorlatnak tűnt, ma már nem az” – foglalta össze a környékbeli vízgazdálkodás helyzetét Peters.
A környék hegyvidéki közösségeit magába foglaló Scenic Rim régió polgármestere, Greg Christensen szeptemberben már felvetette a problémát a tanácsban, de elmondta, hogy a jelenlegi szabályok szerint sem az önkormányzatnak, sem a minisztériumnak nincs módja előnyben részesíteni a helyi lakosokat és gazdákat a palackozott vizeket gyártó cégekkel szemben.
Az ország leghosszabb folyójának vize az ötödére csökkent
Az idei volt Ausztrália legszárazabb éve az elmúlt 120 év mérései alapján, és egy tanulmány szerint az 1990-es évek óta az esőzés mértéke 25 százalékkal, a folyók vízhozama pedig több mint 50 százalékkal csökkent az országban.
Ausztrália leghosszabb folyója, a Murray általában évi 5000 gigaliter vizet szállít, ehhez képest az idei nyarat megelőző 12 hónapban ez a mennyiség mindössze 910 gigaliter volt. Az új-dél-walesi Macquarie folyó még inkább megsínylette a szárazságot: a korábbi 1448-ról 97 gigaliterre csökkent az éves vízhozama az elmúlt két évben.
Több ausztrál város már előre készül az esetleges nulladik napra, vagyis arra az esetre, amikor teljesen elfogy a vízkészlet. Ez egészen meglepő megoldásokat is szül: Armidale 25 ezer lakosú városába például sydney-i medencékből szállítják a vizet a tűzoltóság ellátására és a sportpályák karbantartására, miután a teljes kiszáradás szélére került a település vízellátásáért felelős víztározó.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten: