Baktériumból palacsinta: küszöbön a mikrobiális táplálkozás forradalma?

Ahogy az emberiségen egyre inkább úrrá lesz a szorongás a klímaváltozás miatt, úgy szabadulnak el egyre gyakrabban az indulatok húsimádók és a tisztán növényi táplálkozásban hívők között. A két egymásnak feszülő tábor között szinte lehetetlen igazságot tenni, a Qubiten nemrégiben mi is megpróbáltuk felfejteni, hogy vajon valóban szüksége van-e az embernek arra, hogy húst egyen. Miközben a húsevés egyértelműen kulcsszerepet játszott az emberré válásban, a táplálkozástudomány jelenlegi állása szerint az egészséges felnőtteknél teljes értékű lehet a tudományos megalapozottsággal összeállított, tisztán növényi alapú étrend is. 

Csakhogy vannak, akik szerint mind a húsevők, mind a tisztán növényi táplálkozást követők tévúton járnak. A megoldás a földi ökoszisztéma megmentésére és a várható éhínségek megfékezésére az lenne, sőt szerintük az lesz, ha sem húst, sem növényeket nem fogyaszt az emberiség. Mielőtt bárki röhögőgörcsöt kapna, vagy a szívéhez kapna ijedtében, a furcsa javaslathoz tálcán kínálják a megoldást is: George Monbiot ökopolitikai aktivista, a Guardian publicistája szerint a jövő a kémcsövekben kikísérletezett, kémiai laboratóriumokban kreált élelmiszereké. Mégpedig azoké, amelyekhez vízen és mikroorganizmusokon kívül a világon semmi egyéb nem kell. Ebből a kettőből talán van még elég a bolygón ahhoz, hogy jóllakasson mindenkit. 

Baktériumból palacsinta

Friss dokumentumfilmjében Monbiot például egy olyan finnországi laboratóriumban forgatott, ahol egy fémtartályban egy baktériumoktól hemzsegő őslevesből készítettek olyan lisztszerű anyagot, amelyből utóbb a ma rutinszerűen használt gasztronómiai nyersanyagok ezrei készíthetők el mesterségesen. A folyamathoz vízből nyert hidrogén szolgáltatta az energiát. A baktériumok egyes törzseinek a felszaporításával például kémcsőben érlelt tojás-, tej- vagy húspótlékok, míg más, például zsírsavakat termelő törzsek előnyben részesítésével pálmaolaj- vagy akár halpótlékot is lehet gyártani. Ha az ősleves-masszából kivonják a fehérjéket és a zsírokat, a hátramaradó szénhidrátokból Monbiot szerint a tésztától a műburgonyacsipszig bármi előállítható. 

A világ első laboratóriumban gyártott húskészítményét a Maastrichti Egyetem tudósai prezentálták 2013-ban.Fotó: Wikimedia Commons

Monbiot még ebből a nyersanyagból zabtej hozzáadásával készített palacsintát is kóstolt, és állítja, palacsinta ízű volt. Az még kérdés, hogy a zöldség- és gyümölcstermesztést ki lehetne-e váltani így, ám ha minden mást élelmiszergyárakban termelnének, talán ez nem is lenne feltétlenül szükséges. A legjobb pedig az – vallja az ökoaktivista –, hogy a különféle élelmiszerek laboratóriumi gyártásához elengedhetetlen őslevespor tömegtermeléséhez a hagyományos gazdálkodáshoz szükséges vízmennyiségnek a töredéke is elegendő lenne. Ha pedig a víz elektrolízisét napenergia felhasználásával oldanák meg, a jövő legnagyobb élelmiszergyárait egyenesen a sivatagokba lenne a legcélszerűbb telepíteni. 

Molekuláris receptekre szakosodott cégek

Az utóbbi hónapokban világszerte nagy publicitást kapott műhúspogácsák legnagyobb gyártói, a Beyond Meat és az Impossible Foods mellett gombamód szaporodnak azok a kisebb startupok is, amelyek különféle élelmiszerek pótlékait igyekeznek a boltok polcaira juttatni. A legfőbb különbség, hogy miközben a világ legnagyobb gyorsétteremláncait meggyőző műhúspogácsákat növényi alapanyagokból, speciális élesztőgombák felhasználásával gyártják, a műélelmiszerekre szakosodott újabb vállalkozások molekuláris összetevők felhasználásával igyekeznek ehető ételeket készíteni szinte a semmiből. 

A New Culture és a Perfect Day nevű cégek például génmódosított élesztőgombák felhasználásával gyártanak tejmentes tejet és tejtermékeket, az izraeli Aleph Farms négy különböző összetevőt, izomsejteket, zsírsejteket, az érfalat alkotó hámsejteket és kötőszöveti sejteket növeszt külön-külön Petri-csészékben, hogy végül összeállítsák belőlük a szerintük tökéletes állagú húsmentes sztéket, a japán IntegriCulture azon dolgozik, hogy laboratóriumban alkosson libamájat, míg az amerikai Finless Foods a halmentes halat álmodta meg. A Bath-i Egyetem kutatói pedig olyan angolszalonnát gyártottak, ami sosem látott sertést. Az ehhez hasonló termékek optimistább előrejelzések szerint akár egy-két éven belül a boltok polcaira kerülhetnek.

Mibe fog ez nekünk fájni?

A technológiai újítások egész garmadáját igénylő posztmodern laboratóriumi farmgazdálkodás ma még drága mulatságnak tűnhet, de Monbiot szerint a tömegtermelés beindulásával az új iparág gyorsan gazdaságossá válik majd. Egy brit-amerikai thinktank, a RethinkX friss felmérése egyenesen azt állítja, hogy a molekuláris élelmiszeripar a technológiai fejlődésnek köszönhetően alig néhány tíz év múlva, már az évszázad közepére felváltja a hagyományos farmgazdálkodást. Az új modellben molekuláris biológusok modellezik majd az élelmiszerek összetételét, az élelmiszergyártók pedig a világ bármely táján letölthetik majd a recepteket a szabadon hozzáférhető online adatbázisokból. 

Vizionárius előrejelzéseik szerint a RethinkX szakértői azt várják, hogy a modern, laboratóriumi élelmiszerek ára néhány évtizeden belül feleannyi lesz, mint a húskészítményeké, ráadásul ízletesebbek, táplálóbbak és változatosabbak is lesznek azoknál. Szerintük 2030-ra a szarvasmarha-tenyésztésből származó (hús- és tej-)termékek iránti kereslet 70, újabb öt évvel később pedig akár 90 százalékkal esik majd vissza. Hasonló hanyatlást jósolnak a csirke-, sertés- és halpiacon is. 

A hagyományos agrárgazdálkodás visszaszorulásával a mezőgazdasági tevékenységre használt földterületek 60 százaléka felszabadulna az Egyesült Államokban. Ha ezeken a területeken erdőket telepítenének, a RethinkX szakértői szerint az USA teljes üvegházgáz-kibocsátását nullszaldóra lehetne kihozni.

Alternatív alternatívák

A hi-tech élelmiszeripar jövőbeli termékei mellett a hagyományos agrárgazdálkodásnak akadnak más kihívói is. Az ökoszisztémáért aggódók egy másik tábora szerint az emberiség fehérjebevitelét könnyedén meg lehetne oldani rovar alapú táplálkozással. A rovarok mellett is azzal szokás érvelni, hogy a fokozott emberi húsfogyasztás összeomlással fenyegető ökológiai lábnyomot hagy. Ha a természetes faunát veszélyeztető állattartás nem lenne elég, minderre az emberiség még rá is dob egy lapáttal a jelentős mennyiségű villamos energiát felemésztő húsfeldolgozással. 

Lazactörzs sáskafeltéttelFotó: Balázs Zsuzsanna

Más kérdés, hogy akadnak, akik szerint az emberiség féreg- és rovarfogyasztással is képes lenne kinyírni az ökoszisztémát. Közép-Afrikában például annyi – a mahagónihoz hasonló – sapelli fát vágtak ki, egyebek mellett az azon élő éjjelilepke faj, az Imbrasia oyemensis könnyebb betakarítása céljából, hogy a rovarok természetes élőhelyének a területe, és azzal a hernyók utánpótlása is jelentősen csökkent. Hasonlóképpen tizedelte meg az ökoturizmus az ausztrál mézhangyák populációját. A korábban csak az őslakók étrendjében szereplő rovarra az utóbbi évtizedben jelentősen megugrott az éttermi kereslet. 

Nem elhanyagolható problémát okozhat az is, hogy – akárcsak a háztáji jószágok –, az étkezésre tenyésztett rovarok etetésére is kellene növényeket, elsősorban zöldségeket és gyümölcsöket termeszteni. Az egyik ehető mexikói szöcskefaj például zsenge kukoricán, babon és sütőtökön él, míg sok Délkelet-Ázsiában előszeretettel fogyasztott rovar, mielőtt előétellé válna, a rizsföldeken garázdálkodik. Minderre azonban adódik is egy viszonylag kézenfekvő megoldás: az emberiség – tulajdonképpen szó szerint – több legyet is üthetne egy csapásra, ha a kártevők ellen nem vegyi anyagokkal, hanem azok betakarításával és elfogyasztásával védekezne. 

A rovaralapú táplálkozás sokak szerint egyébként jelentős anyagi haszonnal is kecsegtet. Ellentétben a laborételek beígért alacsony árával, a világ nyugati felén az ízeltlábú-diéta ma még meglehetősen drága mulatság. Egy kiló tücsökliszt akár 20 ezer, 20 deka sült tücsök közel 7 ezer, míg egy tucat fehérjeszelet 7500 forintot is kóstálhat. Az ehető ízeltlábúakból származó bevétel – a Global Market Insights kutatása szerint – 2023-ra világviszonylatban akár az 522 millió dollárt (132 milliárd forintot) is elérheti, miközben az ehető rovarok éves forgalma két-három éve még a Thaiföld, Kína és Vietnam által uralt ázsiai piacon is 12 millió dollár (3 milliárd forint) környékén mozgott. Az eladások mintegy harmadában a kenyerek, kekszek, teasütemények, muffinok, levesek, gyümölcsitalok készítéséhez használható, porított ízeltlábúakból gyártott és az őslevesporhoz hasonlóképp használható rovarlisztek játsszák majd a főszerepet. 

Neked is fontos, hogy hitelesen tájékozódj tudományról, technológiáról, klímaharcról: az emberiség jövőjéről? Nekünk az. Támogasd a munkánkat Te is!

Kapcsolódó cikkek a Qubiten: