Jankovics István virológus: Az új koronavírus alig fertőzőbb, mint egy átlagos influenza
Miközben a fél világ a kínai tüdőgyulladásjárvány miatt pánikol, az új koronavírusról egyelőre meglehetősen keveset lehet tudni. Sem a járvány kiindulópontját, sem az eredeti vírusgazdát nem sikerült azonosítani, az emberek közt is terjedő vírusnak ráadásul nincs semmilyen ellenszere. De vajon tényleg olyan sokan betegedtek és haltak meg a kórokozó felbukkanása óta eltelt két hónapban? A Qubit kérdéseire Jankovics István virológus-mikrobiológus, korábban a WHO nemzeti influenzalaboratóriumának vezető főorvosa válaszolt.
Qubit: Ha sem a kereskedelem, sem a Kínába utazás korlátozását nem javasolták, mit jelent a gyakorlatban a WHO által a múlt héten kihirdetett globális egészségügyi vészhelyzet?
Jankovics István: Amikor kiderült, hogy egy genetikailag új, eddig ismeretlen vírus kezdett az emberek között cirkulálni, a kínai közegészségügyi rendszer a nemzetközi szabályozás alapján kérte a WHO-tól a járványügyi helyzet kiértékelését. A vészhelyzetet azért hirdették ki, mert a vírus nagyon gyorsan terjed Kínában és az ázsiai országon kívül is. A vészhelyzet annyit jelent, hogy minden országban létrehoznak egy epidemiológiai szakemberekből álló stábot, amely meghatározza a koronavírus okozta helyzetre adandó lépéseket, illetve jelenti az aktuális járványügyi helyzetet a WHO-nak. Az így kialakított nemzetközi figyelőrendszer háromhavonta újraértékeli a globális járványügyi helyzetet, és szükség esetén újabb intézkedéseket hoz.
Mi alapján tekinthető a vírus gyorsan terjedőnek?
A vírusok terjedési képességét az úgynevezett reprodukciós indexük alapján határozzuk meg. Az esetek halmozódása és szóródása alapján kiszámolták a koronavírus reprodukciós indexét is, 2,6-ra jött ki, vagyis egy fertőzött átlagosan 2,6 fogékony embernek adja tovább a kórt. Könnyebb elképzelni, hogy ez mit jelent, ha tudjuk, hogy az influenzavírus reprodukciós indexe 1,8-1,9 körül van, a nagyon fertőző kanyaróé viszont 20. Ennek a koronavírus a közelében sem jár.
A vírus terjedési képessége indokolttá teszi a Kínából indult járvánnyal szembeni pánikot?
Amikor a hivatalosan bejelentett megbetegedések száma 10 ezernél, a halálos esetek száma pedig 300 környékén járt, a mérvadó Lancet brit orvosi folyóiratban megjelent egy tanulmány, amelyben bioinformatikusok azt próbálták kiszámolni, mennyi lehetett a fertőzöttek száma valójában. Tudni lehet ugyanis, hogy nem mindenki lesz beteg, akit megfertőz a koronavírus. A bioinformatikusok amellett, hogy kiszámolták a vírus már említett 2,6-es reprodukciós indexét, valamint az átlagosan 5 napos lappangási időt, azt is feltételezték, hogy amikor 10 ezernél járt a hivatalosan nyilvántartott fertőzések száma, valójában nagyjából 75 ezer ember szervezetébe jutott be a koronavírus. Csak épp 65 ezer ember, vagyis a fertőzöttek nagyjából 85 százaléka tünetmentes maradt, vagy enyhe tünetek miatt nem jelentkezett orvosánál.
Pillanatnyilag (az interjú készítésének időpontjában) körülbelül 25 ezer bejelentett fertőzésről tudnak a szakemberek, a halálesetek száma pedig nagyjából 500. A halálesetek túlnyomó többsége azok közül a fertőzöttek közül kerül ki, akik vagy idősek, vagy valamilyen krónikus alapbetegségben szenvednek. Így aztán önmagában az elhalálozások száma nem jelent sokat, tudni kellene ugyanis, hogy mennyi lenne az alap halálozási arány az érintett területeken. Az ehhez képest mérhető többlethalálozási arányt kellene tudni ahhoz, hogy kiderüljön, növeli-e a vírusfertőzés a halálesetek számát. Így azonban nem lehet eldönteni, hogy hányan haltak volna meg az alapbetegségük következtében, mint ahogy azt sem, hogy hány olyan fertőzött halt meg, akinek a szervezete már egyébként is nagyon le volt gyengülve, és a vírus már csak áttolta egy olyan határon, ahonnan már nem tudott felépülni.
Mi vezet ilyenkor a betegek halálához?
A koronavírus a tüdőhólyagocskák sejtjeiben szaporodik. Amikor a vírusból már nagyon sok lesz, a sejt szétesik, és azon a helyen gyulladásos reakció alakul ki. A sejtelhalás és a gyulladás megszünteti azt a felületet, ahol a tüdőben az oxigén és a szén-dioxid cseréje megtörténik. A légzőfelület beszűkülésével ráadásul a véráram is nehézkesebbé válik, a gyulladt területek kapillárisai nem tudnak megfelelően működni. Emiatt a jobb vérköri nyomás elkezd nőni, ami annyira terhelheti a szívet, hogy összeomlik a keringés.
A tüdőgyulladást okozó vírusok mind így működnek, hasonlóképpen támadja a tüdőt az influenzavírus is. A koronavírus veszélyessége abban rejlik, hogy mivel genetikailag teljesen új, ezért – ellentétben a régóta az emberek közt cirkuláló vírusokkal – az összes ember, de legalábbis az emberek túlnyomó többsége fogékony lehet rá. Ha egy vírussal még nem találkozott az emberiség, az korlátlanul képes szaporodni, így súlyosabb tüneteket okozhat, mint a szokványos vírusok. Az is lehetséges egyébként, hogy a 2019-nCoV sem teljesen új, csak eddig nem került az epidemiológusok látóterébe. Ez magyarázná például, hogy a fertőzöttek nagy része miért marad tünetmentes.
A bakteriális fertőzések, így például a tüdőgyulladás is, többnyire veszélyesebbek, mint a vírusosak. Miért a vírusok okoznak mégis folyton pánikot?
A vírusok speciális sejtparaziták, így ugyanazt az anyagcsere-útvonalat használják a szaporodásukhoz és az életfunkcióikhoz, mint az emberi sejt, amit megtámadtak. Emiatt nem nagyon lehet olyan gyógyszert kifejleszteni ellenük, amely ne pusztítaná el egyúttal a sejtet is, amelyet megfertőztek. A baktériumok azonban a saját anyagcsere-útvonalaikat használják, így azok ellen lehet gyógyszert fejleszteni. Vírusfertőzéseknél leginkább a vakcinák jöhetnek szóba, ha ez nem áll rendelkezésre, akkor többnyire nem létezik ellenük más, speciális gyógymód.
Mennyi idő kifejleszteni a megfelelő vakcinát, mondjuk az új koronavírus ellen?
Ha nagyon sietünk, akkor is körülbelül 3-5 év. Ha sikerül kifejleszteni egy olyan szert, ami a kémcsőben hatékonynak tűnik a vírus ellen, akkor is végig kell csinálni az állatkísérleteket, majd a humán fáziskísérleteket, amelyekkel megvizsgálják a szer toxicitását, valamint a védettséghez szükséges dózist az emberi szervezeten belül.
Eszerint kipörög a vírus, mire lesz ellene oltóanyag.
Ez könnyen elképzelhető. Noha vannak olyan vakcina-előállítási protokollok, amelyek segítségével nagyobb veszélyhelyzetek, hatalmas világjárványok esetén a fejlesztő kihagyhat egy-két lépést, gyorsabban kap engedélyeket, de 2 év alá még ezekkel az engedményekkel sem csökkenthető a folyamat. Mivel a fertőzés elég gyorsan terjed, 2 év alatt valóban könnyedén kifulladhat.
Mennyire lehet megnyugodva hátradőlni, ha a vírus terjedésének csak a karantén szab gátat?
A vírus terjedését megakadályozni nem, legfeljebb lassítani lehet. Mindig vannak emberek, akik elég fontosnak ítélik a saját teendőiket ahhoz, hogy figyelmen kívül hagyják a mozgásukat akadályozó korlátozásokat. Szolidaritáselvű gondolkodásmód hiányában a szigorú karantén akár még káros is lehet, mert arra sarkallhatja az embereket, hogy titokban próbáljanak meg mozogni.
Mivel lehet akkor védekezni a vírus ellen?
Mint bármilyen más vírus esetében is, az alapvető higiéniai szabályok betartásával, vagy gyakori kézmosással. Az ugyancsak koronavírusok okozta SARS-járvány esetében lehetett például tudni, hogy a vírus 1 méteres körzeten kívül már nem képes fertőzni, így a maszkok használata ugyancsak hatékonyan lassította a vírus terjedését.
Mikor lesz indokolt valóban izgulni, ha nem most?
Ha a fertőzöttek száma exponenciálisan kezd nőni, ha elkezd meredeken emelkedni a halálozási ráta, vagy ha a vírus már nem csak az idős és krónikus betegek szervezetében, hanem a látszólag egészséges emberekben is halálos fertőzést képes okozni. Ha ez a pont bekövetkezik, akkor már tényleg nagy a baj. De megfelelő intenzív ellátással egyébként életben tarthatóak lennének az emberek addig, amíg a szervezetükben be nem indul az immunválasz. Ehhez mindössze 2-3 hétig kell biztosítani az ellátásukat. Ez volt az értelme annak is, hogy a kínaiak egy bő hét alatt felhúztak egy hatalmas egészségügyi központot. Ez egyébként nem túl nagy szakmai kihívás, leginkább elhatározás kérdése. Az intenzív ellátáshoz szükséges alapkészülékek, speciális orvosi gázok, antibiotikumok és infúziós rendszerek Afrikában is elérhetőek. Az ellátóközpontok megvalósítása csak elhatározás kérdése.
Kapcsolódó cikkek a Qubiten:
